Amint azt szokás mondani, „most sem mindenben értettem vele egyet”, ám roppantmód élveztem nem mindennapi szellemi mutatványát. Effélékkel nem kényeztet el a baloldal, pláne nem az ATV. Rögvest fölülbíráltam azonban lelkesedésem, amit ekképp hűtögettem: Jó, jó! Könnyű neki. Hiszen egyik legbugyutább média-celebbel társalkodott, s olyan lükeség, elfogultság és rosszindulat által gerjesztett műsorözön közepette, amit Mészáros Tamás, Bolgár György meg más hasonszőrűek hordanak össze. Így könnyű kitűnni. Meg aztán állandó „külsős szereplők” szolgáltatják villongásához a kiemelő hátteret. Istenkém!

Az áporodott kövületek, mint Kovács László, Gurmai Zita, az ellenmanöken, a halálillatú csökött pártfunkcionáriusok, akik szétlopták az országot, szétforgácsolták pártjaikat, s a hatodrendű tartalékcsapat, a közröhejes Török Zsolt vagy a fontoskodó Mesterházy. És a töketlen tóksóban pislogók: Gerő, Bauer, Ungvári, Ranschburg Jenő! Uramistenem! Mit csiporásznak ezek össze-vissza fölkészületlenül?

És a lucskos gyűlölködésben fröcsögő betelefonálók? Az MSZP-t és Gyurcsányt sírba főtanácskodó Gréczy Zsolt? Vicsek vagy Németh? Őrület. Ebből a posványos, iszapmélyi médiakörnyezetből persze hogy kimagaslik T. G. M. szellemi teljesítménye, ha összeszedi magát.

De mi a viszonyítási alap kollégáihoz? Heller Ágnest, Radnóti Sándort, Steiger Kornélt, Geréby Györgyöt meg a többi „ki fene vót” Jankót tartják ma hivatalosan filozófusnak? Heller úgy is, mint „higgadt gondolkodó” a Petőfi-szobornál provokálta a Demszkyt tojással dobálókat. Sikertelenül, mert ők bölcsebbek voltak, s lanyha fülesre sem méltatták, tojást tojó tyúkanyónak sem nézték.

Máskülönben kirekesztő szaga van a hölgynek. Alacsonyabb rendű lénynek tart mindenkit, aki nem ő vagy a szűk baráti köre. Radnótiról most csak annyit: a régi Magvetőből azért küldték el, mert azzal kérkedett irodalmi lektor létére, hogy egy sort sem olvasott Tamási Árontól. Ami szakmai fogyatékosság. Gyanítom, Platontól még annyit sem nyálazott be. Meg is látszik rajta. A kultuszminiszter Hi-hi-hi-Hiller tankolt beléjük félmilliárdot, teljesítményük mutatója a nullán megakadt. He-he-he-Heller pedig akképp melldöngetett, hogy ők a nagy Lukács György tanítványai.

E nagynak tupírozott filozófus maradandó műve, amire büszkén hivatkozott, az volt, hogy 1919-ben saját kezűleg végzett ki néhány parasztbakát. E filozófiai teljesítményét tovább fokozta az Ész trónfosztásában leírt summázatával: „Tito láncos kutya”.

Tudni illik, hogy a valóban értékes magyar filozófusokat bolseviki atyuskáik, Rudas László jaj! Fogarasi Béla pfuj! Lukács György hő! vezérletével eme kiválasztottak társasága irtotta ki a magyar szellemi életből. (Bibót, Hamvast, Karácsonyt, Prohászka Lajost, Kornist, Paulert, Brandensteint, Kecskést…)

Persze, hogy ama szellemi zanzák, zsugorított birkatöpörtyűk ötszázmillióval kitömött társaságában T. G. M. a császár, fejjel magasb mindeneknél. Hilleri kenőpénz nélkül is.

Ha volna bennük csöppnyi jó ízlés, szeméremérzet, marxista önkritika, a béka dudájába bújnának szégyenükben, s nem randalíroznának politikai és tudományos közéletünkben. Gyalázva kenyéradóikat, a magyarokat.

Szalay Károly