Hajdan normális, ma liberális exbarátom, félrehúzva a metróutasok áradatából, ironikus hangvétellel folytatta a nemzeti oldal hülyeségének bizonyítási eljárását: „Ti a rendszerváltás kezdetétől ostobák voltatok. Most kérődztök azon, miként hozta Csoóri a nyakatokra Antall Józsefet. Egyfelől ájultan ajnároztátok, másfelől kijelentitek, hogy elmulasztotta a rendszerváltást.

Máskülönben mi hálával gondolunk rá. Mielőtt kisöpörtétek volna a komcsikat az egyetemekről és az Akadémiáról, ő hebehurgyán megadta eme intézményeknek az autonómiát. Ezáltal a kommunizmus utóvédbástyáivá erősítettétek azokat [És kajánul az arcomba vigyorgott.] Persze mi rögvest rátelepedtünk a kommunista kövületekre. Az itt-ott csellengő nemzeti érzelmű tanszemélyzetbe belefojtjuk a szót, mi pedig fönnhangon és gátlástalanul politizálunk. Ti kussoltok, a kommunisták paríroznak, és bennünket támogatnak.

A hangadók között vezérszónok a tarfejű György Péter esztétikaprofesszor. Tudom-tudom, azt kérded: ilyen pofával hogy taníthat valaki széptant? De ő nem széptant okít, hanem gyakorolja a gyűlölködés-beszédet. Lenullázza az íróitokat, Wass Albertet. Ti pedig ostobán sztároltok. Holtakat. Ugyan minek? Szabó Magda kétségtelenül jó író volt, de nem több. Átvert benneteket, mert hozzánk húzott. Ti most meg protestáns szentet tupíroztok belőle. Vigyétek, nekünk már nem hajt hasznot. Elhallgatjátok: 1986-ban ő lépett ki az Írószövetségből először Aczél intésére. A Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnokaként, minden idők legaljasabb református püspökével karöltve smúzolt az Egyházügyi Hivatalnak. [Hehehe.] Jobbára családja múltját fényezte, ha a magyar múlthoz nyúlt, nem átallotta Kádár Jánosra hajaztatni az államalapító István királyt. [Hihihi.]

Tudjátok meg végre. A zseninek két föltétele van, lóvé és a propaganda. A stexet megszerezte a baloldal a rendszerváltás előtt, alatt és után. A propagandához szükséges médiát pedig ti nyújtottátok át nekünk bamba alázattal. Nézd vagy hallgasd! A közszolgálati Kossuthon és Bartókon úgyszólván csak a titeket megvető liberális írók szerepelnek, sztároltatnak. És most figyelj: a fideszes volt államtitkárnő férje jóvoltából délben, a Ki nyer ma? operamuzsikája helyett Konrád György szépítgeti a múltját.

A Duna tévé pedig Vámos Miklóssal telített. És ő látható óriásplakátokon kéjesen elnyújtózva, mint a nagymellű Anita Edberg Fellini filmjén, nyilván jóval kisebb cicikkel. Kezünkben a könyvkiadás, a sajtó, az irodalmi folyóiratok, a rádió, a tévé, de még azt is mi szabjuk meg, hogy könyvesboltok vitrinjeibe kiknek a műveit tegyék ki, kit ajánljanak a vevőnek.

Mert szolgaország ez, apám. Mi módszeresen építkezünk. Nádas, Esterházy, Kertész, Parti-Nagy, Kukorelly, Konrád, Bodor Ádám, Csaplár Vilmos, Balla Zsófia. És még a szerinted olyan baromarcúakat is rátok lőcsöljük, mint a kiszáradt György Péter, vagy mint a rozsdásan csikorgó érckakas, Tamás Gáspár Miklós, aki most éppen Thürmer Gyula marxista házi zsebfilozófusa.

És csak röhögök azokon a sunyi igazodókon, aki sebtiben kiléptek tőletek az Írószövetségből, akárcsak Esterházy hajdan a Csoóri Hiteljéből, a nagyobb pénz reményében.

Megnyugtatlak, pofára zuhannak. Mert mi csak a mi kutyánk kölykeit sztároljuk és pénzeljük. De ti, barátocskám, be vagytok kerítve.

Hiába reménykedtek, hogy nyer a Fidesz, amiért a ti többségetek semmit sem kockáztat, de elvárja majd! Hiába: addigra minden, de minden, ami a szellemi élethez szükséges, a mi birtokunkban lesz.

És für alle Fälle, a Fidesz kultúrpolitikáját akkor is mi fogjuk csinálni. [Búcsút intett, hátat fordított, és a metró csarnoka visszhangzott gúnyos és fölényes kacagásától.]”