A harmadikon, a hátsó traktusban lakó Uhljár néni – ablaka a süketek iskolaudvarára néz – szemrehányóan korholt: Szalay úr! A maga föladata, intézkedjen! A szobában egeret fogtam.

Ez már durva. Nyugdíjából aligha futja delírium tremensre. Azután jön Ica: fia éjszaka a Baross térre dobott egy egeret. Annak ellenére, hogy Demokrata-olvasó, rendetlen, vagyis nagyvonalú, s a földön felejtett egy félig üres chipses zacskót. Zörgésre ébredt. Hát látja ám, hogy belebújva egér zabálja a maradék sült krumplit. Ügyesen összefogta a stanicli száját és kihajította az ablakon. Repülő egérré avanzsálva a szerencsétlent.

Egyre-másra születtek a hadijelentések a megszállókról. Udvaron, lépcsőházban, lakásokban futkosó egerekről. A szemrehányó, sőt fenyegető tekintetek elől nehezen menekülhettem. Három évtizedig intéztem a ház ügyes-bajos dolgait, most meg néhány vacak, kósza egérrel sem tudok elbánni. Az ördögi az volt az egészben, hogy ott is randalíroztak a Jurassic parki szörnyek, ahol máskülönben kutya meg macska őrizte a lakás nyugalmát.

Szóltam a Harmónia fantázianevű Házkezelőségi Kft.-nek, intézkedjenek. Főleg a saját lelki harmóniájára ügyelő cég főnöke, Pali, szabadságáról távirányította a hadműveletet. Méreggel töltött dobozkákat rakott szét mindenfelé a „mentesítő” bt., aminek hamar megmutatkozott az eredménye. Az uralkodásra született és uralkodói termetű Éva a harmadikról hófehér, göndörszőrű bolognesse kutyája véreset székelt és hányt. A férj karjában vitte páni rémülettel az állatkórházba, ahol tízezerért megállapították, mérget nyalt, de már túl van az életveszélyen.

A földühödött kisállat-tulajdonosok, nevemet szitokszóként alkalmazva, összegyűjtötték a mérges dobozkákat és a helyükbe rakták a Garai piacon vásárolt szörnyű ragacsot, rákenve papundekli papírdarabkákra. Fura mód azonban az egerek ezeket is éppen úgy elkerülték, ahogyan a mérgezett csapdákat. Most már az egész ház ellenem fordult. Egy reggel azután, viráglocsolás közben észleltem, hogy egy sötétszürke, tündérien szép kisegér, halálra rémülve oson a számára nyilván szédítő magasban lévő harmadik emelet függőfolyosójának legperemén. Balról én, jobbról a szörnyű mélység. Odapiszkáltam bottal, de eltűnt előlem a virágok között. Jött azonban a négyéves Balázs fölöttébb csinos anyukája, és mutatta: nini! hiszen ott a két muskátlis láda között a picinyke egérke!

Egy darab ragacsos papírt gyorsan elhelyeztem a virágláda egyik végébe. A másik végét pedig megütögettem. A kutyaszorítóba került kis jószág rémülten ugrott ki a szabadnak vélt kijáraton, két lábával bele a ragacsba. Balázs nézte volna, de az anyja elrángatta a horrorisztikus látványtól, és a lépcsőn lefelé még jól nyakon is csördítette. Akkor már sejtettem, ez a pofon voltaképpen nekem volt címezve.

A kisegér meg állt mozdulatlan két lábacskájával a barna trutymóban. Fejecskéjét felém fordította és szemrehányóan rám pillantott. Szabadulni próbált, de a lába nem engedelmeskedett. Aztán a másik két lábával is belelépett a ragasztóba, állt mereven, majd egész testével beledőlt a kotyvalékba. Piciny fejecskéjét még emelgette, feje tartásából látszott, megértette, itt a vég. Majd megadóan belebókolt a ragacsba, még néhányat rángott a kis hasa, aztán a többi néma csönd.

Émelygett a gyomrom, mintha én nyaltam volna bele a ragasztóba. Önmagamat okoltam a kis ártatlan jószág haláláért, de otthagytam, közszemlére téve – a harcias lakóknak.

A diadalünnep azonban elmaradt. A kis tetem láttán a szomszédok megvetéssel néztek el fölöttem. Az első emeleten reggeltől estig zongorázó ukrán kislány gyászindulót dübörögtetett, Vera, a Liszt-díjas operaénekesnő és a pattogó Uhljár néni nem fogadta a köszönésem, Patkó Jóska, az amúgy is gyászba borult Fradi-szurkoló rápillantott az egérre, majd rám, szúrós tekintettel, mondani akart valamit, de lenyelte. Géza, a nyugdíjas izomember nem intett vissza a második emeletről. Anita, a szépségversenyt nyert rendőrlány a szokottnál is tartózkodóbban vonult el mellettem. Zsófi pedig elbőgte magát.

Hetek múltak el azóta. Csak a kisegér szelleme sétálgat a folyosón köztem – és a lakók között.