Már Farkasházyné Hócipője is tele van azzal a töméntelen, aljas és sunyi hazudozással, amit a két baloldalinak mondott párt és kormány, valamint fizetett, fonnyadt tisztességű brávói terjesztenek e kérdéskörben. Már azt is fisztulás, gennyedző szemforgatásnak tartom, hogy cigány helyett romát mond a vonalas, igazodni akaró pártlihegenc.

Olyasmi ez, mint Eörsi Mátyás eszement és szlovák popócsókoló behízelgése a „kárpát-medencézésről” mint büntetendő szóhasználatról. Ilyesmi még Sztálinnak sem jutott volna az eszébe. Ezek a félművelt hiszteroliberálisok nem is sejtik, hogy a cigány szó nemes patinájú világirodalmi kifejezés. Nikoalus Lenau „Die drei Zigeuner” című versével többek között, amelyet nem kisebb zeneszerző komponált ugyancsak világhírűvé, mint Liszt Ferenc. Nekünk még kötelező memoriter volt abban az „átkozott, istenverte, rasszista”, de szép emlékű Horthy-korszakban.

Jó, nem bánom. A balliberálisok nem tudnak németül, botfülűek is, de azért kapisgálhatnának valamit legalább a magyar irodalomból, amelyben bizony-bizony a cigányok jobbára kedves, rokonszenves, humoros figurák. (Tizenkilencedik századi romantika, Göre Gábor-könyvek.) Vagy át akarják írni Vörösmarty halhatatlan versét: Húzd rá roma…? Vagyis semmi gyűlölet, semmi rasszizmus a múltban.

Volt viszont Liszt Ferenc tanulmánya a cigányzenéről (jóindulatú tévedéssel), Ady magyarként ünnepelte Dankó Pistát, Kodály is csak elismerő szavakkal méltatta a cigány zeneművészetet és szerepét a magyar kultúrában, Magyari Imre és évszázados múltú családja pedig világszám volt Debrecenben és Budapesten is. És most lássatok csudát és kapaszkodjatok erősen az ülőkébe, bele ne essetek, ti stüszivadász liberálisok: Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, legfőbb hadúr kedvence volt ez a cigányprímás! És Puccini rajongott a pesti cigánymuzsikáért.

De hol és mikor lett elrontva ez a hajdan majdnem idilli, de semmiképp sem mérges, gyűlölködő kapcsolat? Vágjuk könyörtelenül a pofájukba bele, mint kesztyűt párbajkihívásként: 1945-től a fölszabadulásnak gúnyolt kommunista rémuralom kezdetétől napjainkig. A vagy ostoba, vagy szándékosan gonoszul számító liberális uszítók és fajvédők besegítésével. Számoljunk.

1945 és 1990 között 45 év telik el. Ehhez hozzáadandó Hornék 4 éve, a Gyurcsány–Medgyessy rémuralgás 6 esztendeje. Ez alatt az ötvenöt év alatt züllött robbanásig feszültté a magyar–cigány viszony, de csak részben! Nem általánosan mindenkire kiterjedve. Ötvenöt esztendő alatt semmit sem tettek a cigányság fölemelkedéséért. Csak hőbörögnek ma is.

Ezt senki sem vágja a fejükhöz? Élősködő, sikkasztó gyanús cigányvezetőikkel együtt? Hagyták tönkretenni az ősi cigány kultúrát, cigány szakmákat, a vályogvetést, famegmunkálást, szögkovácsolást és helyettük semmi átképzést, új élettérteremtést? Ehelyett Kuncze a tolvajlást megélhetési „cigány kultúrának” nevezte?

A mai állapot a kommunizmus és a liberalizmus bűzhödt sara, ezért életfogytiglani járna a hőbörgőknek, a nagypofájúaknak, mert nemzetirtásra, véres összecsapásokra uszítanak, vészhelyzetet készítve elő a Kárpát-medencében. A cigánykérdés negligálásával kvázi népet irt a baloldal ötvenöt esztendeje! Látszatintézkedésekkel fokozzák a cigány nyomort, a feszültséget, mert ez a baloldali politikus, kisebbségvédő, ombudsman létérdeke. Mindig bedobható probléma zavarkeltésre, zavarosban halászásra. Jól bevált bolsi módra.

Szalay Károly