József Attila tudta, hogy a kommunizmus és a fasizmus ugyanaz. Ezt írta: „Talán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét…”

Kodolányi János pedig azzal egészítette ki ezt az igazságot, hogy a liberális kapitalizmus, (ami a neoliberalizmus őse) ugyancsak egy gyökerű a két és azonos lényegű diktatúrával. Hiszen az SZDSZ már kétszer az MSZP mellé állt, hatalomra segítve őket, támogatva minden magyarellenes és antiszociális akciójukat, s akadálytalan az átmenő forgalom a két párt között, szavazó, médiafullajtár és még vezető funkcionárius szinten is.

Gátlástalanul hazudják szét és verik tönkre az országot, miközben az ellenkezőjét hirdetik. Fölsorolni se lehet bűneiket. Hol volt Ráday Mihály, amikor Kecskemét központjában tönkretették a történelmi városképet, lerombolták a műemlékmalmot? Mondják, hogy egy hivatalos nőszemély műve ez, akinek szeretője anyagilag érdekelt az új kereskedelmi konglomerátumban, de mindennél jobban árulkodik, hogy a Fideszes polgármester kilépett pártjából, és az MSZP színeiben indul a következő ciklusban. A városrombolás eredete tehát egyértelmű. Miközben környezetvédelemről, műemlékvédelemről hápognak egyfolytában. A Zengő talán megmenekül, de a történetét szemforgató hazudozás lengte be, nem könyörültek viszont a Margitszigetnek és évszázados fáinak. Kivágtak ötvenkét hatalmas faóriást, és ültettek helyükbe vagy tízet, amiből már nyolc el is pusztult. És az észérvek megbuktak. Pest és Buda legszebb szintfoltját teszik tönkre végleg, miközben a városépítésről szónokolnak.

A környezetpusztítással éppen úgy nem tud mit kezdeni a hatalom, mint a lakásmaffiával, az energiaárak elszabadulásával, a közérdek minden területen való károsodásával. Miközben az ellenkezőjét szajkózza Gyurcsány, Demszky, Magyar meg a többi. És maga a miniszterelnök lopkodja vissza a sztálini eszmék liberálkapitalista tevékenysége leplezésére. Mert mi más, amit a sajtó föladatáról mondott. Gyurcsány prototípus. Mindent a hatalom szolgálatába akar állítani, s a vén, herélt sajtócsatalovak fölnyikkannak kürtjelére. Valóban. A posztkommunista prototípusa ő, egyszerre funkcionárius és milliárdos. És néphülyítő. Hipokrata viselkedéséhez megvan a hinterlandja, az unterlandja, s az ungebunglandja is. Ami az ő al(só)világát illeti, mint rothadó mocsár bűzbuborékai törnek föl az ATV sms-ező szalagírói, betelefonálói. Éltető környezete a média bértollnok faunája, a rágalomsajtója, hamisténygyártó nagyüzemei.

Gyurcsány tanult Churchilltől (de csak ezt) aki azt mondta: Én csak annak a statisztikának hiszek, amit én hamisítottam, és erre göbbelsi propaganda-hadjáratot épít.

De úgyszólván mindenki hipokrita. A káromkodásairól elhíresült Szabó Zoltán a parlamenti szép és tiszta beszédért agitál, de csak az ellenzék körében. Az örökösen fasisztázó és szélsőjobbozó média- cápák (annak is törpék) pedig azon háborognak, hogy mi „komcsizunk” meg korrupciót emlegetünk. Ők korunk Harpagonjai, akik egyfolytában au voleuröznek, vagyis tolvajt kiáltanak, miközben az országot ők lopják el, mondván, hogy a magánosítás a nép érdeke. Összetévesztve a saját érdeküket a nemzet érdekeivel Teller Ede levelétől a tokaji szőlőügy áldokumentumaiig, a Zengőről szóló NATO-álláspontig minden meghamisításának, miközben maguatk a becsület és tisztesség bajnokainak tüntetik föl.

Orbán Viktort közben akaratuk ellenére az egekbe emelik. Mert akit az összes baloldali sajtóorgánum, a napilapok, a hetilapok, a havi lapok, a tévécsatornák rászakosodva egyfolytában támadnak és gyaláznak, az nagyon fontos és kiváló ember lehet. És igaza volt a Lukács Györgynek, amikor azt mondta: dicsér az ellenség, mi hibát követhettem el? A baloldal habzása azt sejteti, Orbán Viktor makulátlan.

A szemforgatás, a képmutatás, a kétszínűség, a hazudozás, manipulálás, a hamisítás, a torzítás életelemük, létformájuk ezeknek.

A Nagy könyv akció is erre tipikus példa. Miközben az olvasás népszerűsítéséről szónokolnak, többet költenek erre a hülyeségre, mint az egész folyóirat, könyv, könyvkiadás finanszírozására. Később erről még írok. A legszörnyűbb azonban, hogy ehhez is megtalálják a maguk butácska szortyogóit, handabandázóit, mint minden rosszhoz.