A nemzeti konzervatív vonal választási bukása után magától értetődik, hogy keressük a kudarc okait. De nem mindegy, hogyan. Először is, abba a hibába nem szabad beleesnünk, amibe Arany János szőlőtermelő gazdája beleesett. Vagyis, hogy a jégverés után a maradék termést ő maga pusztította el. Másodjára nem szabad átvenni a baloldal hiszterizáló metódusát, s ott folytatni, ahol abba sem hagyta, vagyis Orbán Viktor sátánizálásánál. Harmadjára könyörtelenül meg kell nevezni az árulókat, akik sok ok mellett ebbe, nem a fideszes, hanem a nemzeti erők vereségébe belejátszottak. Szeretném ugyanis azt hangsúlyozni, amit a legnagyobb magyar történész, Hajnal István tanított nekünk, hogy a történelmi eseményeknek rendszerint rendkívül sok előidézője, együtthatója, kölcsönhatása lehetséges. E sok okozóból egy fontosat föltárt Lovas István a múlt heti Demokratában, s noha nekem is voltak hasonló tapasztalataim, most másféle okokat kívánok megjelölni.

Mivel Orbán Viktor a leghatékonyabb ellenfele a baloldali, posztkommunista politikának, amelynek képviselőit megvásárolta a nagytőke, az össztüzet Orbánra zúdították. Olyan ez, mint a sakkban a vezér leverése. De mivel a baloldal és médiaszolgáik korábban nem rendelkeztek hitellel a bizonytalan tömegek előtt, jobboldalról kellett személyeket megnyerniük az Orbán-ellenes gyűlölködő és gyalázkodó kampányuk kivitelezéséhez. Erre Dávid Ibolya és gyakorlatilag megsemmisült pártja látszott a legalkalmasabbnak. Számomra megmagyarázhatatlan okból Dávid indokolatlanul vad gyűlölettel csapott le Orbánra, aminek épeszű szavazóban ellene és nem célpontja ellen kellett volna gyűlöletet keltenie. Azt, hogy Dávid a nagytőke által birtokolt baloldal eszközévé vált, két momentum bizonyítja. Az egyik Horn Gyula elszólása, vagyis, amikor azt mondta, hogy „behoztuk” a parlamentbe az MDF-et. A másik áruló tény, hogy az egykulcsos és 18 százalékos adó bevezetése mellett kardoskodik mindmáig. A hülye is fölfoghatja, hogy ez az adótípus Magyarországon csak arra jó, hogy a nagyon gazdagokat megszabadítsa a közteherviselésben való arányos részvételtől. Nálunk ugyanis kialakult egy olyan túlgazdag réteg, hála az MSZMP-nek és utódpártjainak, amelyik háromszázmilliós autókat vásárol, miközben nő a koldusszegények száma.

A tájékozatlan, bizonytalankodó szavazók csak azt látták, hogy Dávid Ibolya és konzervatívnak mondott pártja jobban gyűlöli Orbánt, mint Gyurcsány vagy Kuncze. Azt nem fogja föl ez a társaság, hogy nem a Fideszt és Orbánt döfte hátba, amikor hatalomra segítette a baloldalt, hanem a magyar nemzetet árulta el. És persze a határon túlra szorított magyarokat is.

A Fidesz hibát hibára halmozott a kampány során, a baloldal nemkülönben. Amíg azonban a Fidesz hibáit a média fölharsányította, a baloldalét elbagatellizálta, vagy éppenséggel elhallgatta. Ebben a szavazók félrevezetésében segédkezett Dávid Ibolya, Herényi Károly és az MDF minden megszólalója. Akik föltűnően kedvencei voltak a baloldali médiának.

A tájékozatlan és a bizonytalan szavazó ezt látva és hallgatva, „okkal” szavazott a magyar érdekek ellen. Vagyis Dávidék hitelesítették a gyűlöletkampányt.

A két szavazótábor más és más egyéni adottságokkal rendelkező személyiségekből áll. A baloldal stabil közössége posztkommunista múlt híveiből toborozódik, akiket az anyagi előnyszerzés motivál. Lényegük a haszonelv. Ezzel szemben a jobboldali szavazókat túlnyomó többségükben a meggyőződés, a nemzeti, szociális és igazságszempontú érzékenység, nemzeti értékeink és múltunk megbecsülése jellemzi.

Ugyanakkor szellemileg, érzelmileg gazdag, sokszínű. Öntörvényű, szuverén jellemekből tevődik össze, s noha jó szándékú, tehetséges és okos, mégis hajlamos a széthúzásra. Ezért van szükség a jobboldalon egy emblematikus személyiségre, aki öszsze tudja fogni a csupa egyéni utat járó embereket. Ezt ismerte föl a baloldal és ezért zúdít össztüzet Orbánra.

Tudni kell, hogy az Orbán elleni hajsza nem ért véget a választásokkal. Mert személye a legfőbb veszély a baloldalra. Ezért támogatják tovább Dávid Ibolyát, a nem tudom, hányadik pártban levegőt rontó Pusztai Erzsébetet, Herényit és a többit. Egyfelől veszélytelenek, másfelől végrehajtják balos gazdáik utasításait.

A Fidesz hibáinak föltárása elkerülhetetlen, a személyi következmények levonása is. De ahogyan mondják, a fürdővízzel ne loccsantsuk ki a gyermeket is.