Fél évszázad sem volt elég arra, hogy kineveljenek maguknak jó szakembereket, vonzó arcú, megnyerő modorú pártkádereket. Csak Zuschlagokra és Gellért Kisekre futotta erejükből. Kitenyésztettek viszont lúgozott agyú szavazókat, akik abban a tévhitben ringatóznak, hogy ők valódi baloldali gondolkodásúak, és még valódibb baloldali pártra voksolnak. E szavazók részben a Magyar ATV képernyőjén nyilatkozhatnak meg. Nos, azt gyanítom, hogy Gellért Kis Gábor még ezeknek az elszánt baloldaliaknak is megrendítette a hitét a múlt pénteki (augusztus 12.) betelefonálós műsorban.

A műsorvezető asszony szorult helyzetbe került. Neki ugyanis mind a két vendégének azonos jogokat kellett volna biztosítania, de Gellértet képtelen volt az elvárható udvariasság körleteiben tartani. Kínos volt neki Gellért Kis viselkedése. Már csak azért is, mert Németh Sándor mostanában hirdette meg az eltávolodást a politikától, s az ATV az ő égisze alatt működik. A hepciáskodó Gellért Kis pedig azonnal micsodát csinált a pap szájából, amikor is egy törvényesen megválasztott kuratóriumi tagtársával, egy vallási civil szervezet küldöttjével gorombáskodott.

Érvei ugyanis átlátszóak és harmatgyöngék, valamint tisztesség híján voltak. Először is abszurdumnak tartotta a rádió felügyelő kuratóriumának a személyi összetételét. Őszerinte egy csomó hozzá nem értő civil pofázik bele a rádió ügyeibe. Majd azt is közölte, hogy a médiatörvény rossz. Ezt persze mi is tudjuk, csak egyedül ő nem sejti, miért rossz. Azért, kedves kurátor uram, mert önhöz hasonló fazonok dirigálhatnak rádióügyben. Belátom, hogy vérlázító disznóság (ön szerint, persze), hogy törékeny, csinos leánykák ellent mernek önnek, a nagy kurátornak mondani, és még mindig nem viszi el őket az ÁVH. Roppant nehéz lehet megemészteni, hogy a kommunista és a posztkommunista totalitarizmus 1989 után megkérdőjelezett. Roppant mód szurkoltam a kislánynak (bocsánat, az unokám lehetne), féltettem őt, s néha az a benyomásom támadt, hogy Piroska küzd a farkassal.

Második érvében durván személyeskedett. Azt állította, hogy vitapartnere dilettáns, fogalma sincs a rádiózásról, tudatlan és mérhetetlenül pofátlan, hogy ellent mer neki mondani, neki, aki abszolút szakember, hiszen negyven éve a pályán van, s mindent tud, amit csak tudhat a médiáról. Ez utóbbi nem látszik meg rajta, csak a negyven év. De az nagyon. Meg az, hogy a négy évtizedes pártdiktatórikus reflexektől nem tud szabadulni.

Legmélyebbre akkor süllyedt, amikor letagadta korábbi összes nyilatkozatát, s a sajtót, rádiót, televíziót vádolta meg hazudozással. A „tanár úr, én készültem” buta diákjának színvonaltalanságára alacsonyodott le.

Ilyet még az ATV-ben nem tapasztaltam. A betelefonálók kezdetben még mellette szóltak, majd egyre jobban ellene fordultak, és végül a legsúlyosabb kritikával illették. Az MSZP sok nőszavazót vesztett kedvenc kádere rosszvoltából.

Mert női egyenjogúság ide vagy oda, a nőben a nőt mindig tisztelnie kell egy férfinak. Persze, ez csak akkor lehetséges, ha a férfi valódi férfi és nem pusztán pártszolga.

Semmi baj azonban. A Magyar Nemzet riportere azt mondta szombaton megjelent cikke szerint Gellért Kis Gábornak: „Én úriembernek ismertem meg önt, de azért az nem tartozik a bátortalan közeledés kategóriájába, hogy ön – jegyzőkönyv is tanúsítja – egy kuratóriumi ülésen letahózta Kondort.” (Mindig is méltányoltam a MN lojalitását az ellentáborral kapcsolatban. Igaz, az én interjúm közlését letiltotta Liszkay úr, de hát nem is tartozom az ellentáborhoz.)

Mit is válaszolt Gellért Kis Gábor? Ezt: „Igen, így tettem. (…) Valóban azt mondtam neki, hogy tahó. Célzatosan tettem, nem indulatból. Ami meg az úriemberséget illeti, én nem így születtem. Az – egyébként meggyőződéses kommunista – apámtól kapott Max Weber-i protestáns etika eredménye a polgári viselkedés.” Hadd jegyezzem meg, hogy a kiváló társadalomtudósnak valóban talán a fő műve A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, de abban nem ír arról, hogy az erkölcs és a jó modor kritériuma a nők durva sértegetése volna.