Szókimondó – Időzített bomba
A nácizmus nemcsak az alacsonyabb rendűnek tartott népeket ítélte likvidálásra, hanem a beteg embereket is, elsősorban a pszichiátriai kezelés alatt állókat. No már most, a Lipótmező fölszámolása, a betegek szélnek eresztése a likvidálásukkal azonos értékű. Az ostobán közömbös szavazópolgár, aki még mindig az MSZP-re adta le a voksát a Ferencvárosban, nem is sejti, hogy őt is micsoda veszély fenyegeti. Bevallom, magam sem gondoltam erre, amíg gyakorló orvos barátom föl nem világosított.
Elmondta, hogy a Lipótmező fölszámolása hozzá nem értő, orvosként megbukott, nulla személyek rémtette volt. Ezek az orvosi diplomával „rendelkező” egyedek, a liberális és szocialista cugehőrükkel egyetemben (posztkommunista és neoliberális uraimék, remélem, nem lesz pardon nektek a következményekért!) vagy föl sem fogták tettük súlyát és veszedelmeit, vagy cinikusan semmibe vették azokat. Gondolván, őket nem érintheti életvitelük okán.
Orvos barátom ugyanis elmondta, hogy a Lipótmezőn kezelt, oda időnként befektetett, de mindenképp állandó felügyelet alá vont és számon tartott betegek most szétszéledtek, és időzített bombaként élnek közöttünk. Az ostoba szocialista szavazó föl sem fogja, hogy utazik a villamoson, s mellette egy hajdan karbantarott, mert rendszeresen orvosi felügyelet alatt álló beteg, aki esetleg hónapok óta nem volt orvosnál, vagy ha volt, nem váltotta ki gyógyszereit, vagy ha kiváltotta, nem vette be, bármelyik pillanatban elveszítheti önmaga fölött a kontrollját, s tegyük föl, oldalba szúrja a mellette utazó gyanútlan polgártársát.
Minden érthetetlennek tűnő bűntény esetében az első, hogy a delikvenset pszichiátriai vizsgálatnak rendelik alá. Az SZDSZ által pártolt deviancia, a nemi aberrációk, a gyermekek elleni bűntények azonnal abnormitást tételeznek föl. Orvos barátom már tapasztalta, hogy a betegei egy részének állapota fokozatosan romlik, mert hiányzik karbantartásukhoz a Lipótmező stabil és megszokott rendje. Arról is értesült, hogy többen fedél nélkül, hajléktalanokként élnek, rokonságuk vagy nem vette őket magához, vagy nincs rá lehetősége.
Engem speciel az sem vigasztalna, ha az MSZP-re és az SZDSZ-re szavazókat szurkálnák oldalba a szerencsétlen, utcára kilökött betegek, s nem azokat, akik az első pillanattól kezdve tiltakoztak a baloldali koalíció ostoba, kelekótya, de főleg emberellenes, vagyis fasiszta államvezetése ellen. Az erőszak, a likvidálás náci-kommunista megoldás, de a gátlástalan liberális piacgazdálkodás ennek álcázott változata.
Mondjátok már ki végre ezt, szerencsétlenek, mert ha lapítotok és sunyiskodtok, nem lehet orvosolni a bajokat. Nem a miskolci rendőrkapitányt kell leváltani, hanem a kommunista-szocialistákat, akik 1948 óta nem tudják megoldani a cigánykérdést, s most is csak szavazókat látnak a cigányokban, s nem embereket. Államilag rendszeresített hazugsággal nem lehet áról bére jutni. De a viszonyainkat rontani, s nem megjavítani, azt lehet. Csakhogy ezt az ostoba baloldali politikus és szavazó sohasem fogja megérteni. Azt sem, hogy a veszprémi tragédia a Gyurcsány-Gusztos-féle politizálás következménye.
Szalay Károly