De nem is erről akarok írni.

A vírusfertőzések menetrend szerint megérkeznek. A halál nem tart figyelmeztető sztrájkokat. Ezúttal hányással járó súlyos hasmenést zúdítva ránk. Persze az egészségügy lapít, tájékoztatás semmi, hátha nem vesszük észre, hogy beszart az ország. Amiben van némi ráció, hiszen járvány nélkül is le- és be- vagyunk. A baj csak az, hogy gyermekeinkre irtó alattomban tör rá a diaré, a folyadékot kihányja és kiszárad. Így jártak a barátomék is a két unokával. Először ünnepi túlzabálásra gyanakodtak, járvány eszükbe sem jutott. A kisebbik szerencsére hamar kiheverte, a nagyobbikat a kóma határán vitték be a László kórházba, a központi járványügyibe. Épeszű ember azt hinné, ez az az intézmény, ami mindennel el van látva járványokkal túlterhelt korunkban. A kicsit azonnal infúzióra kötötték. Egy szülőnek ott kellett őrködnie mellette állandóan. Egy rozoga, kényelmetlen széken. Hazulról hozott keserű teával fölfegyverkezve. A folyadék azonban elfogyott. (A fene a hülye szülőt, miért nem szállított oda lajtos kocsival?) A váltás és az újabb adag tea este fél kilencre volt várható. Igen ám, de közben megérkezett a vacsora. Fél zsemle, megkenve vékonyan margarinnal és papírvékony sonkával. Nagyon helyesen. Napok óta nem evett a gyermek, tilos rögtön megterhelni a gyomrát. De ezt sem tudta megenni, nem ment le a száraz kaja kicserepesedett száján. A nagypapa kért egy csésze teát. A válasz: NINCS. Elfogyott a keret. Igyon csapvizet a beteg, ha szomjas! Tessék odafigyelni! Csapvizet, vírusfertőzés közepette! Számoljunk megint! Mondjuk, egy doboz filteres tea 100-150 forint. (Lásd: 100 forintos boltok!) Egy dobozban 20 tasak. Egy tasakból kijön két-három csésze tea. Több hektoliter tea kerül ki az alkalmi jégpálya árából. A László kórházban maximum száz csésze tea hiányzott a betegek zökkenőmentes gyógyulásához.

Ha most ehhez az 50 millióhoz hozzáadjuk az újonnan fölállítandó, teljesen fölösleges Habsburg Intézet sok száz milliós költségvetését, akkor még kötszerre és gépekre is futná a kórházakban. De hát az ügyeletes csapvíz Gerő Andrásnak kell a júdáspénz történelmi csúsztatásaiért, amelyekkel a balliberálisokat szolgálja ki. És nem árt ámítani az öreg Habsburgot sem, jó az öreg az európai háznál.

Nem ecsetelem azt a szörnyű tortúrát, amin a súlyosan cukorbeteg nagyapa ment át a kórházban. A hatalmas területen koromsötétben bóklászott, nem engedték ki a főkapun (az automatikus elektronikus zárat nem tudta föloldani a kapus, a mentőkijárat őre pedig nem tudott taxit szerezni (!), hogy minél hamarább teát hozhasson ismét kiszáradás közelébe kerülő unokájának, miközben ő is majdnem bekómázott.

Ezeket a kórházi állapotokat persze úgy is föl lehet fogni, mint egy Párizs-Dakar rally előiskoláját. Afrikai viszonyok magyar kórházakban. Hol vagy, Albert Schweitzer? Jól éreznéd magad az őserdei állapotok közepette. És elzongorázhatnád vörös urainknak a Radeczky-marsot.