Szókimondó – Ki fél kitől?
Nem óhajtok azzal foglalkozni, hogy a Magyar Gárda kikben és miért kelt vagy keltett félelmet, ezt nálam hozzáértőbbeknek kell eldönteniük tények, bizonyítékok alapján. Csak megjegyzem: a tolvaj, a rabló, a gyilkos is fél, ha csöpp esze van, fél a lebukástól, a büntetéstől, fél a társadalomtól, a rendőrségtől, a törvénytől. Önmagában tehát a félelemkeltés nem büntetendő cselekmény. Bármennyire is szeretnének terméketlen hiszteroliberális módszereket bevezetni az iskolákban, valahol a gyermek fél és félhet is, mert ha nem használja ki maximálisan diákéveit, kudarc vár rá egy életre. És ezt csak szülei, tanárai láthatják előre, tehát nekik fegyelmezniük is kell, nem csak tanítani a fonnyadt agyú liberálisok minden rendet földúló, zavart kavaró szándéka, tevékenysége ellenére is.
Korábban írtam az okság elvéről, amit nagyképűen kauzalitás elvének is neveztem, s amely a társadalom életének minden szegmensét meghatározza.
Egyetlen kivétel talán az úgynevezett Brown-féle mozgások elmélete által leírt jelenség. (Ez azonban a természettudomány köreibe vezet, s cáfolja az istentagadó materializmust.)
A bűnözők félelménél azonban sokkal elítélendőbb (enyhe kifejezés) az ártatlan emberek rettegése. Márpedig a mai Magyarországon az ártatlanok félnek, s a bűnösök grasszálnak. Sőt, azt kell hogy mondjam, ma a bűnözők egyáltalán nem félnek, és a büntetlen, tiszta életű emberek rettegnek. Ez az abszurd szerepcsere pedig egyértelműen Gyurcsány és a mögötte álló MSZP és SZDSZ tevékenységének a következménye.
Sajnos a társadalom lelkületének mély rétegeibe itta bele magát a bolsevista diktatúra mindent elrohasztó mákonya. De nemcsak a balliberális politikai „elit” nem tud szabadulni ettől a szörnyeteg örökségtől, hanem az őket támogató különféle civil szervezetek, propagandafórumok, rádió- és tévécsatornák, s azoknak profi hazudozói sem. Nemcsak jól fölfogott egyéni érdekeik miatt őrzik magukban a sztálinizmus és a rákosizmus forrásvidékéről hozott sunyi és antidemokratikus eszmerendszert, hanem átélt és elfogadott szellemiségében is; a Heti Hetestől az ÉS-ig, az ATV-től a Klub Rádióig, Bajor Imrétől Vágó Istvánig mindannyian beálltak a posztkommunista propaganda szolgálatába.
Mondjuk ki kerekperec: Utoljára ez az ország az ötvenes évek csengőfrász korszakában félt ennyire.
A bűnözés olyan méreteket öltött vidéken és most már a fővárosban is, amire utoljára a „fölszabadulás” után volt példa. Az ember retteg, ha tizenhét éves unokája az operába megy, hogyan ér haza. A rendőrség retteg, egyfelől az érdekvédelmi szervezetektől, a civil szervezetektől, másfelől attól, hogy politikailag helyesen cselekszik-e, ha bűnözőket leleplez. Budai barátomhoz betörtek, s a forró nyomozók éjjel háromkor értek ki hullakimerülten. Az volt a harmincnegyedik kiszállásuk aznap. Régebben heti hat-tíz bevetésük volt.
Az okozatnak van oka, a dolgoknak van következményük. Amit Gyurcsányék és cinkosaik műveltek 2002-től, annak következményei vannak és szörnyűek.
A legszörnyűbb azonban az, hogy a társadalom egy része még ma is „érdek nélkül” dől be a gyurcsányista propagandának: még mindig vak, nem meri bevallani önmagának sem, hogy az általa többször megszavazott út csődbe vitte az országot. Kiterjedt összeesküvés áldozatai vagyunk, de ők is tompa tudatlanságukban.
Szalay Károly