Aczél Endrét a múltból itt felejtett tévériporterek közül a legjobbnak tartom. (Gondolják meg: Baló, Havas, Forró, Bolgár meg a többi!) Jó modorú, művelt, és ha csak lehet, tárgyilagos is. Bár szereti interjúalanya szájába adni azt, amit hallani akar, de hát ez a mestersége. Ahhoz persze, hogy valaki a szájába vegye azt, amit Aczél akar, delikvens is kell. És Dávid Ibolya erre kétségkívül alkalmas. Békeangyal. (Nem békepap!) Ellenzék és kormány között áthidal. Bár nekem olykor gyanús a hídszerepre vállalkozó. A híd arra is alkalmas, hogy szakadékot eltakarjon, az angyalosdi meg lehet elterelő hadművelet is.

Dávid Ibolya szövege nem e szándékban fogant. A rutinos riporter tekerte ki erre ügyesen. Nem tudom, ki hogy van vele. Nekem a parlamentben a legrokonszenvesebb hölgyek egyike Dávid Ibolya. Mit lepődnek meg? Ott van mindjárt Kósáné Kovács Magda, Lendvai Ildikó, Csehák Judit, a kezét makacsul nyújtogató Lamperth Mónika. Kétségkívül Dávid Ibolya fölényesen a legokosabb közöttük. De biztosan a legnőiesebb. Mert a legtitokzatosabb. Sohasem tudhatom, amikor mond valamit, mit gondol. És azt sem, mi a hátsó szándéka, amikor éppen javasol. Ezúttal azt javasolta, hogy az ország foglalkozzék inkább fontos kérdésekkel, s ne holmi piszlicsáré bűnügyekkel. A fontos kérdés szerinte az EU-csatlakozás. A piszlicsáré dolgok nyilván a K és H botrány, Kulcsár Attila milliárdos pénzmosogatása, Rácz kispajtás százmilliós úttörő vadászkastély-síbolása, valamint Gyurcsány miniszter úr őszödi, balatonparti nyaralója, különös tekintettel arra a zseniális módszerre, hogy a vételárat az állammal fizettette ki, részletekben. A volt igazságügy-miniszternő, a tisztesség fölkent Vesta-szüze ezeket a kormányig érő bűnügyeket nem tartja annyira fontosnak, hogy a közvélemény foglalkozzék velük.

Valódi női rejtély ő, titokzatosság. Miért éppen e kormányt megrendítő visszaélések emlegetése fáj a kisebbik és éppen ellenzéki pártvezérnek? Hát van a világon ellenzéki párt, amely bagatellizálni igyekszik egy kormány disznóságait? És érti-e valaki, miért akadályozza ezek sajtóbeli fölemlegetése az EU-ba tagolódásunkat? Hiszen egy sok palettájú médiában többféle kérdésről is lehet párhuzamosan értekezni. Csak a pártdiktatúrák nem ismerik a párhuzamosságokat.

Az összefogást meghirdető, az MSZP-s bűnügyeket említésre méltónak sem tartó elnök asszony rögvest meg is kapta a riporter vállveregetését. Azt is közölte vele: nem ok nélkül népszerű. Nem tette hozzá: ára van ennek a népszerűségnek. Pártja semmibe porlása. Még ki sem hűlt a széke és Aczél Endre máris beharangozta a szenzációt: következik a kormányzópártok két elnöke, édes kettesben; s az a „történelmi” jelentősége, hogy megtestesíti: süket szóbeszéd a koalíciós feszültség. Aminek efféle hangoztatásából az következik: hűha, de nagy baj van!

Riporterünk rögtön a szájukba adta azt, amit Dávid Ibolya szájából kivett, és korholt lelkesen mindenkit, aki holmi csipp-csupp ügyekkel tömi a közvélemény fejét. Kormány még ilyen lelkesen nem helyeselt az ellenzéknek, sőt Kovács László nagyvonalúan kijelentette: közös bűn ez! És ez volt az a pillanat, amikor Aczélból föltört a túlbuzgó moszkovita szolgalelkűség. Hogy mondhat ilyet, hogy közös bűn? Hát a kormány emlegeti őket? Kovács úr elmosolyodott jóságosan és nagylelkűen. Közölte, azért fogalmaz ilyen finoman, mert ünnep van, s különben ő nemcsak pártelnök, hanem diplomata is. A Dávid Ibolya által elhallgatásra javasolt bűnügyekből olyan KÖZÖS BŰN lett Kovács torzításában, amiben az a közös, hogy az MSZP-közeliek elkövették, a Fidesz pedig leleplezte. (A rendőrség kinyomozta és átadta az ügyészségnek.) Értsd úgy a „diplomata”-logikát, hogy a gyilkos és az áldozat közösen követte el a bűnt, az egyik végrehajtotta, a másik elviselte. Az egyik eltitkolta, a másik leleplezte. Tehát közös.

Kovács úr, a diplomata, nagyvonalúan besározásnak nevezte Rácz, Kulcsár, Gyurcsány ügyét, ami azt jelenti magyarul, hogy a tisztát sárral bepiszkolták. Ki szennyezett be kit? Mi koszolt össze mit? A tiszta Gyurcsányt, Kulcsárt, Ráczot? Valaki az üvegzseb peremére tojt és másvalaki belesöpörte? Dávid Ibolya Kováccsal karöltve azt állította, hogy azok sározódtak be, akik leleplezték az MSZP-s disznóságokat. És még azt is megpendítette a diplomatikai nagy kombinátor (Ilf és Petrov), hogy a leleplező ellenzéknek jobban árt a sározás, mert a nép unja már a leleplezgetéseket.

Amiből az következik: a disznóságokat nem unja, ha „kedvenc” pártja követi el azokat. Vagyis: disznólkodni lehet, azt leleplezni tilos. Azaz. Ebéd közben szellenteni illik, a szellentés ellen tiltakozni modortalanság.