Tökéletesen igaza volt. Gyurcsány és sleppje, a rendőrök közreműködésével azonban belé fojtották a véleménynyilvánítást a képviselőbe: durván elrángatták, egy kocsiba tuszkolták és ezzel meggyalázták Bibó szellemét.

Szögezzük le: Bibó a legkevésbé azoké a baloldaliaké, akik Bibót és az eszméit, a forradalmat sárba tipró kádári hatalom élvezői, leszármazottjai vagy annak szövetségesei.

A másik őrületes nagy pofára esés is hungarofóbiából, vagyis magyargyűlöletből eredezett. A rendőrségi sajtótájékoztatón kiderült, hogy a 21-es busz végállomásán megszúrt cigány gyermek merénylője ugyancsak cigány. De ebben a még mindig nem teljesen tisztázott eseményben nem a két fiú származása a fontos, hanem a baloldal, az úgynevezett kisebbségvédők, mondjuk ki kerek perec, a megélhetési antirasszisták hungarofób, magyarellenes uszítása. Persze sokkal könnyebb kimenni a Moszkva térre és ott hőzöngeni, gyalázkodni, mint a cigány gyermekek továbbtanulását, a munkanélküli cigányok munkáját biztosítani. Batiz András hiába óbégat a miniszterelnököt mentegetve, Gyurcsány valóságos akrobatikus bravúrral saját magát rúgta fenékbe. Vagyis semmivel sem különb a szélkakas, a magyar társadalom veszedelmes rákfenéje, a megélhetési uszító, Tamás Gáspár Miklósnál. Mert azt mondja: mégis csak van abban valami, ha az embereknek egy efféle merénylet kapcsán rögtön a hétköznapi rasszizmus jut az eszébe. Ez a rágalmazás indirekt formája. Az újságos bódé döntögetésére szakosodott álfilozófus pedig azt mondta: „A magyar fasiszták vért ontanak”. És amikor másnap, ha jól emlékszem a szőrpamacs azt kérdezte a napkeltében tőle, hogy kell-e félni Magyarországon, azt válaszolta: igen. Ha pedig igen, miért kérik számon az utasoktól, hogy elmenekültek?

Máskülönben igaza van a kelleténél komolyabban vett heccmajszternek. Kell félni Magyarországon, de nem azoktól, akiktől ő gondolja, hanem azoktól, akik falra festik az ördögöt. És tüntetéseikkel, nyilatkozataikkal vitathatatlanul gerjesztik az előítéleteket.

És mitől kell még félnünk? Attól, hogy a túlbuzgó megélhetési antirasszisták tudatuk mélyén visszahoznák az 1945 és az 1956 utáni törvénytelen, koncepciós pereket és eljárásokat. Mert a teljesen korrektül nyilatkozó rendőrségtől azt követelték, hogy a tények ismerete nélkül nyilvánítsák rasszista akciónak a gyilkossági kísérletet.

A megélhetési antirasszisták pofára esése azonban még tovább „fokozódik”. Miközben e sorokat írom, újabb részletek látnak napvilágot a tanú, a tettes és az áldozat kihallgatásából. Ezek a meghallgatások új és a gyűlöletpróféták számára egyáltalán nem kedvező fényben állítják be a történteket, sőt a merénylő és az áldozat személyét is.

Egy dolgot azonban le kell szögeznünk. Nekünk nem a cigányokkal van bajunk, hanem a bűnözőkkel. Példa erre több cigány szereplő országos és tömeges szavazáson kivívott sikere, amely tényszerűbb a kelekótya és meggondolatlan miniszterelnöki hadovánál és álfilozófusi szájhabzásnál. Igen, bizony. A tehetséges cigányt ugyanúgy megbecsüljük, vagy talán még jobban, mint a tehetséges nem cigányt.

És még valamit. A legfontosabbat. Mi, konzervatívok, jobboldaliak vagy nemzetiek, sohasem a voltaképpen nem is létező baloldali értékek alapján tartunk magunkkal egyenrangú állampolgárnak más nemzetiségieket, hanem a Szent István-i eszmék és a Szent Korona-tan szellemében. Csakhogy a mai baloldaliak, liberálisok és őrjöngő megélhetési antirasszisták megvetik a Szent István-i hagyományokat és a magyar múltat, egyfolytában zrikálják a Szent Koronát, és támadják a kereszténységet, gyalázzák múltunkat.

Mi kétezer éves eszmék szerint tartunk felebarátunknak mindenkit, ők pedig friss és máris áporodott elvek, beteg indulatok alapján gyűlölnek bennünket.