Utazom villamoson a Józsefvárosban. Köztudott, e kerület a nyomorúság panorámája. Munkanélküliek, szűk sorsú nyugdíjasok, sokgyermekes, éhező cigány családok vegetálnak itt, szadeszes polgármester majd két évtizedes regnálását nyögve. Hömpölygő koszban, korhadó ajtók és ablakok, málladozó vakolatú, dőlni készülő falak tövében. Irtózatosan elhanyagolt, fekáliás közterek, kátyús utcák, csatornabűz, lengedező szegényszag. És a reménytelenség nyirkos odvaiból hirtelen elém bukkan egy hatalmas, vidám színű, harsány plakát, két szélén egy-egy kicsattanó figurával.

Az egyik afféle majdnem intelligens, jól vasalt bankárszerűség, alighanem több száz ezres fizetéssel a bőre alatt. A másik félmeztelen, bikanyakú, duzzadó izomzatú, kopaszra borotvált fószer, zord tekintettel…

A majom attól vált emberré, hogy szimbolikusan kezdte kifejezni önmagát. Nos, ez a liberális óriásplakát árulkodó jelképrendszer. Apró bibi, bökkenő, hogy rejtett együgyűsége azt sejteti: az emberré válás e pártban még csak folyamatban van csupán. Mert mit sugall ez a plakát? Egyfelől azt, hogy az intelligencia, a szellemi fölény dölyfös téveszme: idegen, globális bankarisztokrácia szolgapártja az SZDSZ, vele szembeállítva pedig a „primitív durvaság”, a „tökfejű izomduzzanat” az „árpádsávosok”. És az SZDSZ-plakát azt kérdezi: Ki legyen a harmadik erő? Ki döntsön a parlamentben a törvényekről? Amivel egekbe magasztalja a Magyar Gárdát és önmagát minősíti le, hogy a pártprogramja nem több, mint e csoportocska elleni, betegesen rögeszmés hadova. És honnét veszi, hogy az általuk hajléktalanná nyomorított nincsteleneknek egy Rózsadomb-illatú ficsúr a tuti, s nem a vakmerő utcai harcos? És mi okból ellentételezi a piros-fehér csíkos, árpádsávos lobogót Izrael állam hivatalos kék-fehér színeivel? Jelképileg ütközteti a Magyar Gárdát vagy az Árpád-házat Izraellel? Elfogadja a szélsőjobb állítását, miszerint a zsidó állam menekülési útvonalnak, végső azílumnak spájzolja a Kárpát-medencét, ha az arab nyomás elviselhetetlenné válik, és a szocialista és liberális reformcsomagok titkos célja a lakosság harmadolása, hogy életteret biztosítsanak a leendő ide települőknek?

Nem téboly ez? Azt hittem, ezt az öngólszerű ökörséget nem tudják tovább fokozni. Egy másik plakáton azonban az izompacsirtát fölöltöztetik magyar gárdista egyenruhába, s az arcát kitakarják. A gondolkodó, szimbólumfejtő ember rögvest a tévéhíradók képsoraira asszociál, ahol is a közrendet védelmező rendőrök arcát álcázzák ily filmtrükkel, a fölvezetett bűnözőkét pedig nem, vagy csak nagyon ritkán.

Az SZDSZ-t megjelenítő figura arca az utóbbira hajazva takaratlan. Puff neki, választási propaganda! E liberális megtestesülésnek még színes sisakot is nyomtak a fejébe. Kik is hordtak műanyag munkavédelmi tökfödőt a múltban? Ceausescu, Brezsnyev, Walter Ulbricht, Biszku, Apró Antal, ha leereszkedtek a dolgozó nép körébe. Ha ily gyors tempóban fejlődik vissza az SZDSZ, még megérjük, hogy visszahozzák lassan a plakátjaikra az Andrássy úti kínzókamrák rekvizítumait, a körömszaggató csipeszt, a hátbőrlenyúzó böllérkést a hozzá tartozó konyhasóval.

Reméljük azonban, e remeklésekből megőriznek néhányat a plakátmúzeum részére. Emlékeztetőül: volt egyszer egy párt…

Szalay Károly