Vagyis a magyar nép egy része és annak úgynevezett szocialista és neoliberális vezetői nem hazafiságból, hanem humanizmusból vizsgáztak elégtelenre. És ettől a pillanattól kezdve hiteltelen számomra minden fisztulás jóságoskodás, nyálas jótékonykodás, nem hiszem, hogy átérzik sok százezer szökőár sújtotta ember szenvedéseit, a világháború áldozatainak pusztulását, a lebombázottakat, a szörnyű francia, amerikai, orosz hadifogságban halálra gyötört emberek tragédiáját, a Dunába lőttek utolsó pillanatainak borzalmait, az elgázosítottak, gyermekek, asszonyok, öregek szenvedéseit. Nem hiszem el a szemforgató szocialisták szakadatlan bocsánatkéregetését. Mert az emberség, a humanizmus vagy a bűnbánat nem szelektál. Mert az emberség, a humanizmus vagy általános, vagy nincs. Minden elesettre, áldozatra irányul, és az ázsiaitól az afrikaiig, a csángó magyartól a kárpátaljai megalázottakig, ebbe beleértve a ruszint is – csak akkor érvényes, akkor hiteles. Az emberi tisztesség egy és oszthatatlan.

Az MSZP elődpártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt tanított meg bennünket arra, hogy „a kapitalista eleve és szükségszerűen gonosz, érzéketlen”. A jelenlegi magyar kormány kapitalistákból áll. Gyurcsánnyal az élen. Az MSZMP pártrövidítés túl lett kurtítva MSZP-re. MSZTP lenne a pontos betűjel – Magyar Szocialista Tőkés Párt. És ha ezt a distinkciót megtesszük, jutunk el a magyarázatig. Nem vagyok olyan értelemben tőkésellenes, ahogyan az volt a Magyar Dolgozók Pártja, vagy Gyurcsány Magyar Szocialista Munkáspártja. De a függetlenített KISZ-titkárokból tőkéssé vedlett szocialistákat ki nem állhatom. Megmondom őszintén, a hányinger kerülget december 5. óta, hogyha meglátom Gyurcsány képét, a jóságoskodó, szirupos mosolyát, azóta, hogy a magyar népet arra biztatta: ne szavazzon a kettős állampolgárságra. Hogy jön ehhez egy nagytőkés, függetlenített KISZ-titkár? Nem a konzervatív, keresztény és nemzeti indulat gerjed bennem, ha ezt a kommunistából kapitalistává vedlett miniszterelnöki pónemet látom, hanem a puszta jó érzés, a kaméleon ügyeskedés megvetése.

2004. december 5. óta nem volnék köteles azonosulni azzal a néppel, amelybe oly kevés emberség szorult, hogy megtagadta üldözött honfitársait, és a fizikai megaláztatásnál is szörnyűbb lelki kétségbeesésbe taszította. Csakhogy. Ha hűséges akarok maradni elveimhez, hitemhez és kultúrámhoz, amely egyszerre nemzeti és egyetemesen emberi és keresztény, hűséges kell, hogy maradjak a néphez is, mert ahhoz elég egyetlen igaz ember is hát még másfél millió!

Mert édes, drága, félrevezetett, önző és idióta honfitársaim, ha megutáltok is, kimondom, bizony megbuktatok tisztességből ama decemberi napon, csődöt mondott fennen hangoztatott humanizmusotok, és azt is kimondom, hogy rosszabbak voltatok, mint Székhelyi, amikor a nemzeti imádságot kigúnyolta. Megbuktatok emberségből, és nem először kedves baloldalra szorult – ha tetszik, ha nem – honfitársak, polgártársak.

Gyűlölni nem, csak sajnálni tudlak benneteket, hogy hiányzik belőletek az együvé tartozás érzése, a közösségi érzés, a családi élet melege utáni vágy. De kolomposaitoktól undorodom. Nem tudnék egy asztalnál ülni Gyurcsánnyal és ama társaival, akik most éppen úgy kiszolgálják őt és rezsimjét, ahogyan kiszolgálták őt pártfunkcionárius korában. Ezeknek a szolgalelkeknek mindegy, hogy mit, csak szolgálhassanak. Ők talán észre sem vették, hogy megváltozott valami 1989-ben. Ne mondjátok erre azt, hogy nem változott meg. De bizony igen.

Nyilvánvalóvá vált a társadalom kettészakadtsága, amit a pártállamban egyik oldal sem mondhatott ki őszintén.