Egypárti kommunista szellemiség a többpárti, ellenzékkel rendelkező demokráciában. Egypárti kommunista hazudozás a televízió, a mobiltelefon korában. Annak ellenére, hogy vér folyt a pesti utcán, hogy a kormánydiktatúra fegyveres hatalmát fitogtatta, ez az anakronisztikus szörny voltaképpen komikussá vált, csak nevetni felejtettünk el rajta, a rémes látvány hatására.

Ha belegondolunk abba, hogy egy muzeális T-34-est a tüntetők csak úgy, egyszerűen elkötnek, és a múzeumi kiállítási tárggyal grasszálnak az utcán, röhögnünk kéne a hatalmon. Mi lett volna, ha a múzeumokból kőbaltákat, számszeríjat, nyilat, sőt középkori páncélöltözetet lopnak ki valakik? Volt persze kőkorszaki fegyverhasználat a bírósági ítélet szerint. Egy hebehurgya ifjonc maroknyi méretű követ dobott a rendőrökre. Vagyis a bíró szerint föl volt fegyverkezve. Mióta fegyver egy kődarab, pajzsos, puskás, gázrakétás, vízágyús, falanxba szerveződött hadsereg ellen? Azóta nyilván, amióta a közeli és távolabbi Keleten ágyúval lőnek a követ dobáló suhancokra. A magyar törvények szerint azonban még az is szabályozva van, hogy a megtámadott személy, a támadás erejének megfelelően védekezhet, a túlvédekezést a törvény bünteti. A rendőrség túlvédekezett. Eszem ágában sincs kisebbíteni a rendzavarások súlyát, de valljuk be, a hatalom komikusan viselkedett. Egyszerűen röhejes, hogy Gergényi, a főtábornok, még egy hét múlva is azt mondta a tévénéző pofájába bele, hogy nem volt rendőri terror, durvaság, s arra a kérdésre, hogy netán nem látta a tévéfelvételeket, azt válaszolta, erre nem ért rá, mert dolgozik.

Gergényi uram a múltban él. Legalábbis azt hiszi, az a valóság, amit az agitprop annak mond. Ez bizony anakronizmus és az esztétika az anakronizmust a komikum egyik fajtája szerint tartja számon. Szilvásy Györgyről nem tudtam eddig, hogy ő is komikus babérokra pályázik. Amikor azonban bejelentette, hogy a jobboldaliak kapcsolatban voltak a randalírozókkal, de a bizonyítékokat nyolcvan évre titkosították, tehát állítása nem bizonyítható, nevetségessé vált, de nem humoristává.

Az egész baloldal egyre nevetségesebb. Friderikusz műsorában valami irodalmárnő elragadtatását fejezte ki a lócsutakoló vaskefe, mint ’56-os emlékmű iránt, amin megint nem lehet csodálkozni, hiszen a hölgy szellemi körleteiben a kiállított vécékagyló is műtárgynak számít. Csak éppen komikus, ha az embernek volna kedve az elcsúfított ’56-osok terén kacagni. Apropó Friderikusz. Ő is nevetségessé vált azzal, hogy népszerűsíteni próbálta a lehetetlent, a Combino villamost. Voltaképpen nevetséges tudatlanságból és a magyar múlt gyűlöletéből fakadó butaság az Árpád-sávos zászlók (az amerikai zászló is Árpád-sávos) azonosítása a nyilas zászlóval. A nyilas zászlón ugyanis egy nyilas címer volt látható: önmagában az Árpád-sáv nem nyilas jelkép. Mint ahogyan az is múltat idéző anakronizmus, hogy nyilasokról, csürhéről, fasiszta csőcselékről zeng a szöveg; ez bizony ama októberi nap Gerő Ernőjét festi a falra. Apropó Gerő. Mondhatnám azt is, Gerő András a Haynau Intézet vezérigazgatója, aki együgyű makacssággal ismételgette (Bergson: Komikus mechanizmus) Friderikusz sótalan sójában, hogy Orbán butácska, s hogy mindig elbukja a választásokat. Nem veszi észre: elmúlt a hajdanvolt kommunista diktatúrák ideje, nem veszi észre, hogy már régen nem Orbán Viktor egyedül a posztkommunisták mumusa, nem veszi észre, hogy egymás után szerveződnek a civil mozgalmak, s eljön az idő, amikor még az ülepét is megcsókolnák Orbánnak, csak maradjon, el ne menjen, az istenért.

A legfőbb komikus azonban mégiscsak Gyurcsány. Amikor szándéka ellenére nyilvánosságra került őszödi beszéde, rögtön füllentett egyet, s azt állította, hogy ő bátor, mert igazmondó. Holott nevetségesen gyáva volt. És az igazmondás nevében azonnal hazudott. Ez a gyurcsányi hazudozáskultusz eszkalálódott. Az MSZP minden tagjára, az SZDSZ-re, mi több, az úgynevezett MDF-re, s minden kormány-lótifutira, beleértve Gergényi nagyuramat is. Úgy viselkednek, mintha a múltból időgéppel lőtték volna ki őket a jelenbe. Még mindig nem értik, mi a többpárti demokrácia, s mi a szólásszabadság szövetkezménye. Nem értik, hogy a nyiladozó szemű, fejüket fölemelő emberek mekkora veszélyt jelentenek rájuk. A diktatórikus egypártrendszerben leledzenek, a múlt normái szerint gondolkodnak, s előbb-utóbb beverik a fejüket a jelen falába.