Szókimondó – Potenciális sorozatgyilkosok
Megismétlem, amit Földesi Margit Echo tévébeli műsorában mondtam, csak akkor ezt nem értették meg beszélgető partnereim: A Gyurcsány–Kóka–Horváth-kabinet és összes változata rosszabb a magyar nemzet szempontjából, mint volt a Rákosi–Gerő–Révai hármas. Sőt. Rosszabb ez biza, mint volt az 1919-es Kun Béla–Szamuelly–Pogány József együttes, rosszabb, mint a Szálasi-féle zombihad, rosszabb, mint a Kádár–Apró–Dögei–Münnich quadriga az ötvenhatos szabadságharc leverésével együtt, mert ilyen méretű népirtásra ezek a legszörnyűbb hatalmi érdekcsoportok sem vállalkoztak. A kígyófarmon dundira hizlalt és orvosegyetemet végzett áspiskígyó Horváth Ágnes viszonylatában a Rákosi-korszak Ratkó Annája valósággal megdicsőül. Ennek az egyszerű szövőnőnek több köze és több embersége volt az egészségügyhöz, mint liberális utódjainak. Az azóta annyit átkozott rákosista népjóléti miniszter asszony nőtársai védelmében tiltatta be az abortuszt, most meg ez az emberi nemzés szégyene, magát nőnek tituláló miniszternő, előbb orvosságot ajánl az asztmás gyermekeknek jó levegő helyett, most meg óvszerhasználatot a méhnyakrák ellen. Ami a cinizmusát illeti, az tipikusan szabadelvű. Azt hittem, hogy Gyurcsány, Kóka, Kökény, Molnár után a szocialisták és liberálisok iránti ellenszenv már nem fokozható. Horváth Ágnesnek ez is sikerült. Csak ez. Fájdalom azonban, hogy a potenciális sorozatgyilkos megkülönböztető címre sokan pályáznak kicsiny, de annál butább hazánkban. Mindenki kandidátus, azaz jelölt, aki valamilyen formában közreműködik a népirtó törvény megalkotásában, és végrehajtásában. Annál is inkább elítélendők a közreműködők, mert a 203 elfuserált képviselő előtt volt követhető példakép. Karsai József, a gabonaégető. Környezetem mindig korhol, mitől vagyok optimista? Emlékezzenek csak arra, hogy Karsai honnét jött? Hogyan vélekedett róla annyi ember? Százszor hamarabb elvártam volna az MSZP vonzáskörzetébe tartozó, magukat magyarnak és nemzetinek mondó értelmiségiektől, hogy fölállnak és hüvelykujjukat mutatva Gyurcsánynak azt mondják: ezt nektek! Meg a többi. Azok a névtelen szocialista képviselők is, akiket gyanútlan és hiszékeny választóik küldtek a parlamentbe, azt remélve tőlük, hogy majd az ő érdekeiket képviselik. Hát ezek az emberek akkor sem néznek tükörbe, amikor borotválkoznak? És az úgynevezett liberális és szocialista értelmiségiek. Hát ennyire gerincüket törte az előző rendszer kiszolgálása? És sorolhatnám a begügyült elnököt, igazgatót, professzort, művészt, publicistát, akik nem eszméket, nem pártokat, hanem rögeszmés pártkarrieristákat szolgálnak ki, többek között az egészségügyi törvények megalkotásában és népszerűsítésében. Minek? Mi szükségük van erre? Elfogadom, ha valaki liberális elvekért rajong, mert nem tudja, a liberalizmus teszi tönkre a világot. De Kókáért? Molnár Lajosért? Lendvai Ildikóért? Gusztosért? Nyakóért? Draskovicsért?
Van azonban egy mindenki számára jóságos és kedvező hatással kecsegtető javaslatom. Ne reméljük, de tudjuk biztosan, hogy egyszer ez a 203 szánalmas ember is megbetegszik. Legyen a háziorvosuk mindenekelőtt Horváth Ágnes, szúrja föl a fülüket Molnár Lajos, katéterezze meg őket Kökény Mihály, szállítsa őket, nem bánom, akár helikopteren, doktor Kóka, úgy is mint mentőorvos. Mit lehessen tudni? A remény hal meg utoljára.
Szalay Károly