Az alapvető fejlődési irányzat (a trend) azonban még nem fordult ellenkezőjébe, vagyis a népességfogyás csak lassult, de nem váltott át növekedésbe. Sovány vigasz ez, lehet, hogy nem is tart sokáig, de mégiscsak halvány reménysugár. Ha most megfelelő kormányunk volna, ha a volna ott nem volna, akkor sürgősen olyan intézkedéseket hozna, amilyen intézkedéseket olvasóim és magam is régóta szorgalmazunk, s 1998 és 2002 közt a kormányzat megcselekedte azt, legalábbis részben, amit megkövetelt a haza.

Ez a kormányzat azonban nem az a kormányzat. És lihegő hívei nem azok a hívek, akikkel én egyetértek. Sőt egyfolytában éppen az ellenkezőjét csinálja annak, amit épeszű, nemzeti elkötelezettségű, közösségszempontú embernek cselekednie kellene. Vagyis a gyermekes családok, a gyermeket nevelők és a gyermekek védelmében rendeletek sorát kellene megalkotnia, s főleg meg is valósítania.

Komolyan mondom, hogy ezek a liberálisok idióták. Ha tanítanom kéne egyetemen és főiskolán, hogy mi a baromarcúság, a szabadelvűek köréből választanék erre illusztrációt. Ma, amikor romjai alatt nyög az SZDSZ, amikor foszladozik az MSZP, akkor valóban kretén pénzügyi szakemberük azzal áll elő, hogy meg kell adóztatni a minimálbért, meg kell adóztatni a gyermekpótlékot. Már eddig is fölszámolták a gyermekgyógyintézmények legtöbbjét, el akarják venni a gyermekorvosoktól a járandóságukat, és szét akarják osztani a háziorvosok között, tandíjat akarnak bevezetni, nem építenek rámpákat babakocsisok (és tolókocsisok) életének megkönnyítésére.

Ahelyett, hogy emelnék a gyermekes családok támogatásának az összegét, ahelyett, hogy rendeletekkel szabályoznák a gyermekes anyák részleges munkaidőben történő foglalkoztatását, esetleg az otthoni munkavégzést, kiszolgáltatják az amúgy is közösségért áldozatot hozó édesanyákat a szabadelvű rabszolgatartók kénye-kedvének. Az meg egyenesen hajmeresztő, hogy a szörnyeteg miniszterelnök felesége hozzá hasonlóan kijelenti: „A gyes felett eljárt az idő, a bölcsődéké a jövő”. Talán be kéne íratni ezt a nem e világon élő Apró Antal-unokát egy korszerű lélektani kutatásokat és csecsemőnevelést ismertető fejtágítóra, hadd tudja meg, hogy nem a gyesnek, hanem férjének, idióta liberális barátainak és neki mint urizáló politikusfeleségnek járt le az ideje, de nagyon.

Ahelyett, hogy gazdasági intézkedéseket hoznának a fejlődés meglódítására, a többgyermekes családok és a gyermekek érdekében, marhaságokat beszélnek és csinálnak. Ésszerű cselekvés helyett a kormánypártok veszekszenek, marakodnak, civódnak. Azt hittem, e tekintetben Torgyán és ekét soha nem látott kisgazdái voltak a mélypont, de most látnom kell, hogy a szabadelvű és szocialista cucurbita-filkók (tökfilkók) marakodnak egymással a koncért, amit még nem síboltak el. Sőt, már az üres erszényekért is ölik egymást, acsarkodnak, mint Csongor és Tünde ördögfiai, Kurrah, Berreh, Duzzok.

Ami a legszörnyűbb. Mindig akadnak „civilek” mint a nyelvésznek jelentéktelen Kálmán László, vagy ez az újabb két „emberi nemzés szégyene”, akik akadékoskodnak népszavazásügyben, szembegyalogolva a társadalom érdekeivel. A miniszterelnök-feleség megirigyli Horváth Ágnes babérjait, s gyermek- és emberellenes marhaságokat mond. A kormányzó pártok pedig bűzlenek, mint a temetetlen hulla, szakálluk még nő, de az is minek?