Komolyan mondom: kalapot le előttük. A saját szempontjaikból. A társadalom nem szeret szembenézni a tényekkel. A jelenlegi közállapotokkal sem. Maszatol. Nem hajlandó tudomásul venni: van egy ficánk, amit baloldalnak, liberalizmusnak neveznek – ennek van politikus és értelmiségi részlege. És van egy nemzeti-konzervatív eszmerendszer. Ez is két részre tagolódik: politikusra és értelmiségre. És persze létezik a legfontosabb: a választó. A konzervatívok abban a hitben élnek, hogy a két pólus (az ország érdekében) összeboronálható. Kimondom kereken: soha. Mert a párhuzamosok csak a végtelenben találkoznak. Mivel nincs közös céljuk. A „balliberálisoknak” az internacionalizmus (és nemzetellenesség) az istenük, a „jobboldalnak” a haza érdeke. A baloldal politikusai tehetségtelen, önző ficegencek: még saját érdekükben is ostobák fölfogni a teendőjüket. A rendkívül jó képességű, okos liberális értelmiség viszont igen, ezért most kikényszerítették a buggyantagyú, az országot immáron 1948, 1956, 1989, 2002 és 2010 között, vagyis 53 év alatt tönkre tévő politikusaiktól, hogy fogjanak végre össze. A liberális értelmiség maroknyi, írócsoportjuk mindössze 100-120 fő. De kőkemény, tudatos, a magyar hitűeket ellenségnek tartó, nemzetközi hinterlanddal rendelkező társaság. Festőik, muzsikusaik, tudósaik keményen kiállnak a világporondon is ellenünk. Ha kell szólóznak, ha kell csoportos kiáltványokat szerkesztenek a „fasiszta magyar nép” ellen. Mert ha a jelenlegi kormányt rágalmazzák, az az egész nemzetre hullik vissza. Ehhez képest ezernél is több tagja van nemzeti írószervezeteinknek. Sem egyénileg, sem csoportosan nem perlekednek a rágalmazókkal itthon vagy külhonban. Csak betrottyantyúznak ma is. Holott az országot ért támadások mind civil eredetűek, tehát nem a magyar diplomáciának vagy kormánynak kellene tiltakoznia, hanem a nemzeti érzelmű civileknek. Ha Schiff András rágalmaz, azt magyar muzsikusnak kellett volna cáfolnia, ahelyett, hogy Alföldivel rendezteti meg az István a királyt. És ha egy író azzal dicsekszik, hogy ő semleges, nem politizál, mindenkivel bratyi-matyi, buta, mert a másik tábor tagja bizony ezt nem teszi, s lenézi a nemzeti semlegeseket. Én még nem hallottam baloldalit vagy liberálist, hogy apolitikusságával hencerészett volna.

Magától értetődik, hogy a ma döntő fontosságú társadalmi hatású médiumokat is figyelem. A nyíltan liberális baloldaliak törődnek embereik „megcsinálásával”. Akik keményen ki is állnak a liberális, kozmopolita, nemzetellenes ficcentyűk mellett, s ők nevükön nevezik az utált országos érdekeket képviselő politikusokat. A 100-120 íróból eddig több mint nyolcvanat hallottam, láttam agitálni ellenünk. A mi médiánk óvakodik a szakmai „kádercsinálástól”, elhallgatja azokat az ütőképes, közösségünknek elkötelezett alkotókat, akik vitaellenfelei lehetnének a baloldali értelmiségnek. A több mint ezer nyilvántartott „nemzeti író” közül öt sincs, aki föl meri vállalni a frontális ütközést a nemzeti ügyek, pártok mellett. Holott Konrádtól Nádasig, Esterházytól Parti Nagyig kerek perec bevallottan Gyurcsány-, Bajnai-, Mesterházy-propagandisták. A „mieink” pedig Orbán nevét sem merik kiejteni. Akik mégis, azok hivatásos média-tevékenységet (is) folytatnak. A mi alkotóink politikailag önheréltek, ivartalankodnak, de tartják a markukat: hoci a lóvét. Elfoglalják a pénzosztó pozíciókat, s büntetik azokat a társakat, akik ki mernek állni a nemzeti eszmék vagy a kormány mellett.

Fura, fordított helyzet. Széthúzó, balliberális párttilinkók és keményen összetartó baloldali értelmiség. Itt meg, Orbán jóvoltából keményen összefogó politikusok, és érdekcsoportokra bomlott, egymást maró, gyáválkodó „jobboldali” értelmiségiek. Több mint mulatságos.