Példa. Székhelyi József egy vidéki kulturális végvár színházának az igazgatója, durván kiforgatta a nemzeti himnuszt, pontosabban a nemzeti imádságot, amely minden híresztelés ellenére nem pesszimista, hanem kifejezetten optimista végkicsengésű. No már most. Említett egyén szakmája és beosztása okán is a himnusz tisztelője kellene hogy legyen. Ha nem az, szakmailag és hivatalice is bukott ember. Nem azért, mert Orbán Viktort próbálta dehonesztálni, hanem azért, mert a 15 millió jóérzésű ember nemzeti imáját gúnyolta ki, persziflálta és azért, mert ezt egy parlamenti párt kongresszusán tette.

Az ugyan igaz, hogy ennek a pártnak a tagja, mint államtitkár új himnuszt akart íratni, tehát Székhelyi tudta, hogy a neoliberálisoknak derogál ez a himnusz. Ez a tény arra utal, hogy Székhelyi tudatos hízelgő, az ő stílusában mondva: ánuszlyuknyaló, be akarta magát nyalni az uralkodó párt kegyeibe. Van azonban másik verzió is.

Amikor társaságban 3800-valahány méter magasban voltam az Aigulille du Midin, a Mont Blanc tőszomszédságában, egyik társunk majdnem elvesztette eszméletét a ritka levegőben és marhaságokat beszélt. Lehet, hogy Székhelyi is túl magasan van, pozíciója meghaladja képességeit és kétségbeesett kapálózásában SZDSZ fújta levegő után kapkodott.

Akármelyik feltételezésem igaz, a két indíték összefügg, csak azt nem tudom megérteni, hogy egy mindenképpen gusztustalan tevékenységhez miért kell ízléstelennek, visszataszítónak és szellemtelennek lenni. Nem tudom, csak gyanítom, hogy ezt a légkör sugallta, márpedig ha valaki erre gondol, a szánandó fecsegés nem Székhelyit, hanem azt a társas összejövetelt minősíti, amit az SZDSZ hívott össze.

Más. Amikor még XVI. Benedeket nem választották meg, vagyis Ratzinger bíborosként szerepelt, az egyik napilap, hatalmas szalagcímekkel hirdette: A leendő pápa náci katona volt, majd a szövegben ez volt olvasható: Magyarországon végignézte a zsidók deportálását. Eszembe sem jut, hogy mentegessem az új pápát, mert disznóröfögés nem hallatszik az égig (a szólásokat néha hülyék találják ki, akik nem szeretik a kutyákat), csak halkan megjegyzem, miközben állítólag a zsidók deportálását szemlélte, úgy mellesleg dezertált a német hadseregből, ahová sorkatonaként hívták be.

Azt pedig az elhülyítettek szíves figyelmébe ajánlom, hogy Ratzinger két évvel idősebb nálam, tehát a háború befejezésekor lehetett 18 éves, vagyis nagykorú. Akik bűnöst keresnek Ratzingerben, azok fogták le a kiskorú Mansfeld Pétert és várták meg, míg betölti tizennyolcadik életévét és akasztották föl.

Remélem, értitek, hogy mit nem akarok érteni és mit nem akarok tudni. Egyszerűen nem vagyok hajlandó saját lelki nyugalmam és lelki higiéném védelmében föltételezni, hogy a mai baloldal szellemében potenciális gyermekgyilkos ösztönöket hordoz magában. Nem akarom tudomásul venni, hogy abban a 15 millió magyarban, akire oly szívesen hivatkozunk, akit oly nagyra tartunk, lelkünkben dédelgetünk, akad egy is, aki nemzetellenes, gyűlölködő, gáncsoskodó, rosszhiszemű vagy egyszerűen a végletekig ostoba. Annak ellenére nem, hogy a fentebb említett két megnyilvánulás és a több tucatnyi hasonló provokáció ezt kellene hogy tudatosítsa bennem. Elfogadom, hogy valaki nem kedveli a nemzeti elkötelezettségű pártokat, azt is elfogadom, hogy valaki nem keresztény, nem katolikus, sőt azt is, hogy vallástalan, hitellenes. Mindezt hajlandó vagyok tudomásul venni, ha nem is akceptálom és nem örülök neki. De azt viszont nem értem, s nyilván ti sem értitek, hogy másságukat, eltérő vagy ellentétes véleményüket miért kell otrombán, közönségesen, hitvány manipulálással közzétenniük?

Illetve tudom is, meg értem is, de nem írhatom le, mert becsületsértésnek látszana.