Rágalmakkal, téves diagnózissal és rossz terápiával avatkozik be nemcsak a cigány, hanem a nemzeti és az emberiességi gondok megoldásába. Először is azért, mert a cigánykérdés a neoliberálisok számára ürügy magyargyűlöletük jogszerűvé tételére, másfelől azért, mert lényegükből fakadó felsőbbrendűségi tudatuk voltaképpen megveti, lenézi a cigányokat, ahogyan persze a magyarokat is. Ha ez nem így volna, a szocialistáknak több mint hatvan, a neoliberálisoknak húsz esztendejük lett volna a cigánybajok enyhítésére.

Azért ennyi, mert sem az Antall–Boross-, sem az Orbán-kormányzatnak nem volt teljesen szabad keze az ország vezetésében. Ki voltak szolgáltatva a posztkommunista és a neoliberális aknamunkának.

Miért jövök éppen most én ezzel elő? Mert különféle fórumokon a szokásos kampányszerűséggel egyre többet kerül szóba a cigánykérdés, főképpen pedig azért, mert a Kossuth rádió reggeli műsorában Rábai Balázs beszélgetett e kérdéskörről Szira Judit oktatáskutatóval és Kulin Ferenc irodalomtörténésszel.

Egyfelől Szira (nem a megszokott agresszivitással) adta elő a jobbára politikai közhelyeket, másfelől Kulin kiváló fölkészültséggel és eleganciával vitatkozott, vázolta föl a valóságot és érzékeltette a kivezető utat.

Mik a divatos balliberális közhelyek és téveszmék? Mindenekelőtt a rasszizmus, a szeparálás, a problémakörnek csak a cigányságra szűkítése, vagyis etnikumspecifizmus, a magyarság kisebbség- és idegengyűlölettel való rágalmazása. Eme irányzatnak módszere a leegyszerűsítés, a homogenizálás, a cigány társadalomra nézve is sértő módon, a valódi gondok elkendőzése, és a cigány–magyar közös múlt tudatlan, netán rosszhiszemű meghamisítása.

Mindezzel szemben Kulin Ferenc érvrendszerét a történelmi és a mai valóság tényei erősítik, nemzeti elkötelezettségű kutatók, gondolkodók elméletei, kiváló vezető cigány értelmiségiek nézetei és tapasztalatai. Nevezetesen a cigánykérdéssel a közelmúltban foglalkozott szimpózium tanulságai, amelyeket a Magyar Szemle októberi különszámában közzétett. Amiből kiviláglik, hogy a cigánykérdésre megoldást a szociális érzékenységű nemzeti oldal találhat csak, a baloldali cigányozás legföljebb gyűlöletkeltésre alkalmas.

Mindenekelőtt. Kulin és a nemzeti elkötelezettségű kutatók leszögezik, hogy a mélyszegénység nem romaügy, része az össztársadalom gondjának. A szociális bajokat nem lehet etnikai kérdéssé leszűkíteni. Az oktatásból fakadó bajok nem a szegregációból fakadnak, hanem a közoktatás és a pedagógus-szakmunka balliberális ellehetetlenítéséből. Az elmaradt (cigány és nem cigány) népesség felzárkóztatását a kiüresedett, kipukkadt és életszerűtlen baloldali közhelyekkel nem lehet megoldani. Kiváltképpen nem a terepen dolgozó, jó szándékú polgármesterek üldözésével és az összmagyarság rágalmazásával.

Szalay Károly