Szókimondó – Visszacsinálás
Fekete János azt fejtegette a halála előtt nem sokkal, hogy a világgazdasági események alakulása a magyar mezőgazdaságot a legfontosabb ágazattá lépteti elő. Gyorsan fejlődő óriási országok, Oroszország, India, Kína élelmiszer-behozatalra szorulnak, gabonára, húsra, gyümölcsre, borra és konzervre is. Vagyis „vissza kell csinálni” a mezőgazdaságot korábbi állapotába, az elkótyavetyélt mezőgazdasági ipart visszavenni és továbbfejleszteni.
Ugyancsak létfontosságúnak nevezte édesvízkészletünket, ami szerinte csakhamar értékesebb lesz, mint az olaj. Racionális volt tehát a Fidesz fürdőprogramja 2002 előtt és a most zajló pécsi vízvisszavásárlás. Elkótyavetyéltük bauxitunkat, uránunkat, öngyilkosság lenne a mezőgazdaság és a vízkészlet elherdálása.
Arról már nem beszélt Fekete János, hogy vissza kellene csinálni a hajdan világszínvonalú magyar könnyű- és járműipart is. Ha haloványabb minőségűek is a magyar autóbuszok vagy villamoskocsik, többet nyernénk a munkahelyteremtésen, a foglalkoztatáson.
Jó, jó, tudom, jönnek itt nekünk az EU-val, meg szabályokkal, de annak véget kellene vetni végre, hogy azok csak ránk vonatkozzanak, ha a cseheknek, szlovákoknak meg a többieknek kedvezőtlenek, pofátlanul megzsarolják az uniót.
És vissza kell csinálni a Horn-időszakban elkettyintett energiaipart, a gázszolgáltatásokat; a franciákra ráfáztunk. Lezüllesztett postaszolgáltatásunkról nem is szólva. A valóság rácáfolt az ostoba liberális rögeszmékre.
A közegészségügybe se sikerült eredményesen bevonni a magántőkét. Katasztrofális következményekkel járt az eszement liberális egészségügyi átszervezés, az OPNI SZDSZ-féle megszüntetése náci szellem embert leselejtező programjára emlékeztet.
Ugyanez vonatkozik közoktatásra, a fölsőoktatásra. Csődöt mondott a bolognai program ránkerőltetése, a liberális iskolaátszervezés, a megszüntetések révén pedig zuhanórepülésbe sodorta az általános szellemi és erkölcsi színvonalat.
A teljesen cinikus és gátlástalan, rossz ízlésű, gyökértelen Alföldi Róbert Nemzeti Színház-pusztításának véget kell vetni, a közszolgálati médiát pedig függetleníteni kell a liberálisoktól és a posztkommunistáktól. A kultúrában esélyegyenlőséget kell biztosítani a nemzeti, keresztény, konzervatív irányzatoknak, még a könyv és a sajtó forgalmazásában is, és humoros nevelésben kell részesíteni a baloldalt, hogy tudják meg, mi a vicc, tréfa és mi a komolyan gondolt program.
Természetesen régi-új alapokra kell helyezni a testkultúrát, az iskolai testnevelést és nemcsak a családközpontú adózást kell bevezetni, hanem a családi szabadidősport támogatását is. Olyan szörnyűséget nem szabad többet megengedni, hogy oda építsenek uszodát, ahol már van kettő és alig megközelíthető (Margit-sziget).
Mindenekelőtt azonban a népességcsökkenést kell „visszacsinálni”, serkenteni kell a dinamikus népszaporulatot. A fentebbiek persze javarészt ezt a célt is szolgálják.
Elvesztett idő, elherdált közpénz, balliberális átok.
Szalay Károly