Tákolják a Magyar-zsiványtanyát
A hazai közélet elejéről kikopott, elhasználódott, mára lejárt szavatosságú figurákra vetett hálót a Tisza. Többnyire egyszer már horogra akadt, de „valamiért” visszadobott halacskák ficánkolnak a folyami magyarok kommuna pártjának reklámbögréiben, Brüsszel (Weber) vizén és logói alatt. Később, mikor majd nem kellenek, a vízzel együtt kiöntik őket.
Babszem Jankó és abcúg udvartartása Rákosi módszerét másolja. A Kárpátok hasonlatosan méretes géniusza, mivel saját képzett követői nem voltak, a Horthy-rendszerben megbízhatatlan magasrangú hivatalnokokat, politikusokat, katonatiszteket gyűjtött maga köré, de csak addig, amíg véres kötőanyaggal hatalmát kikövezte, aztán a kékcédulás átverést követően dobta őket: Kit a Hortobágyra, kit a kóterbe, kit pedig az akasztófa alá. A Ludovikás vállpaszományosoknak hálából még azt is tanácsolta, hogy nézzék végig egymás kivégzését, és miután a bakó szakszerűen megroppantotta a soron következő tiszt csigolyáját, felállva tapsoljanak.
Babszem Jankó egyelőre még nem tart ott, ahol tar eszmeelődje. A Holt-Tisza szúnyogcsődöre ezidőtájt, a valamiért önmagukból kiábrándult, önkéntes munkaszolgálatosokat gyűjti és szervezi, Júdás-euróból építő alakulatokba, akik aztán alá alapozzák, felfalazzák és benádalják a Magyar-Brüsszel zsiványtanyát.
Jönnek is a sértődöttek, a máshol alkalmatlanok szatyrukban tégláról-tégla, markukban rozsdás jancsiszeg, vállukon olajozottan forgó köpönyeg, szívükben düh és irigység, bendőjükben korgó hataloméhség. Nincs mese, zsiványnak kell állni, új gazdatestre találni, ha, mint régen, jól akarnak lakni. A mindenkihez is dörgölődző liberális Zita, a nemzeti oldalról kinézett Gyuri zöldbáró, a korrupciószagú paszományos Romulusz, a saját bizottságába beletört pengéjű tőröző, a migrációpárti meleg gyerekmese író, ferde agyú Krisztinke, és ki tudja még mennyi kártevő. Maradjon ez szomorú találós kérdés.
Babszem Jankó munkaszolgálatosai tenyerükbe köpnek, azonnal hozzálátnak kavarni-keverni, zutyválni hánytatót, falazni egymásnak és aki csak arra téved, szóba áll velük, annak azt hajtogatni: Cimboráitok vagyunk, itt a kezünk rája, álljatok közénk, nektek is jut hatalom, meg kincses kád. Babszem Jankó a küszöbről helyesel és platóról hülyíti őket tovább, miközben agyukban, zsebükben kotorász. A zsiványtanya mögül már odahallatszik a fejszecsattogás, előre ácsolják a karrierbitókat. Az egyik fenyőfa takarásából a Kárpátok kopasz géniusza helyesel jellemtöpörtyű eszmeutódjának.
Ha össze is tákolják a Magyar-Brüsszel zsiványtanyát, esztendőnél tovább aligha áll. Égő gyertyával érkezik akkor az elsöprő választási eredmény és akár Kukorica Jancsi, meggyújtja födelét mind a négy szegletén és hamarost feketévé válik a csalóka Tiszakék égbolt. Így is lesz!
Az átvert munkaszolgálatosok hazamennek, a rend a világban helyreáll.
