Talán igen, talán nem

Schiffer Andrásra mindig oda kell figyelni. Új adással jelentkezett a Közelkép Schiffer Andrással, és ebben mondott értékes gondolatokat a volt politikus. Például hogy Magyar Pétert egyetlen dolog érdekli, hogy tort üljön egykori barátai és kenyéradói felett, hogy „na, majd én megmutatom nektek, ti nem ajándékoztatok meg engem elég pénzzel, elég magas pozícióval, ezért én megcsinálom magamnak”.

Schiffer szerint Magyart nem érdekli, hogy „kik fűződnek fel rá” és mi az ára a támogatásuknak. Neki csak egy számít, hogy legyőzze korábbi kenyéradóit, mert egyedül a bosszú hajtja. És akkor a legfontosabb üzenet:

Arról, hogy mitől zárulhatott az olló a Fidesz és a Tisza Párt között, ahogy ezt Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet igazgatója állítja, vagyis hogy a Tisza kezdi beérni az egyelőre még úgy 10 százalékkal vezető kormánypártokat, Schiffer azt mondta, a Fidesz fő problémája a 2022-es tábor megtartása. Az ellenségképzés eddig mindig bejött. Azonban nem ez számít, hanem hogy a magyar választópolgároknak nyárra, őszre lesz-e konjunktúraérzetük. Ha igen, akkor le is lehet már fújni a mérkőzést. De ha nem, az elég érdekes feladvány lesz a Fidesznek, állította.

Mielőtt megrémülne a tisztelt olvasó, szögezzük le gyorsan a sportok királynőjének, az atlétikának, azon belül is a hosszútávfutásnak az alapigazságát, miszerint nem a táv elején kell győzni, hanem a végén. Magyar Péter erősen kezdett, bejárta, bejárja szinte az egész országot részben azért, hogy mozgósítsa táborát, részben pedig hogy eközben egy értékes adatbázisra tegyen szert mindazok nevével és címével, akik egy részét majd egy év múlva az igazi kampányban mozgósítani lehet.

Miközben Magyar toboroz, a Fidesz–KDNP a belpolitikában jobbára azzal foglalkozik, hogy lankadatlan figyelemmel kövesse Poloska minden megnyilvánulását, és az erre hivatott szószólók révén minél előbb reagáljon ezekre. Schiffer szerint azonban ezzel valójában a Fidesz–KDNP „a Tisza lufiját fújja”. A jobboldal csinált sztárt Magyarból.

Talán igen, talán nem. Az azonban biztos, hogy a konjunktúra, vagyis a gazdasági felélénkülés sorsdöntő lehet, és egyértelműen a kormánypártoknak kedvez. Ám ez az ukrajnai különös háború befejeződésétől is függ, amire a jövő évi választásokig nagy összegben ma még kockázatos volna fogadni. Talán igen, talán nem. Van rá esély, de jobb, ha a kormányoldal felkészül a legrosszabb forgatókönyvre is.

Magyarország két tűz közé kerülhet, ha az Európai Unió megkettőzi a nyomást hazánkra, ugyanakkor megkettőzi az ukrajnai harcokra fordított támogatásokat is annak érdekében, hogy eltörhetetlen vasdorongot döfjön az amerikai–orosz béketárgyalások már-már gördülni készülő kerekébe.

Bárhogy alakuljanak is a dolgok, bármennyiszer bohóckodjék is a súlytalan ellenzéki cirkusz a hidakon, utcákon és tereken a fővárosban, a nyári kánikula elkerülhetetlenül eljön, és véget vet a hisztéria tavaszi burjánzásának. Nyáron a magyarok nyaralnak. És majd csak szeptember végén, október elején, hacsak nem tart addig az indián nyár, kezdődik el az új politikai szezon. És az bizony már véres küzdelmet hoz.

Még van időnk, még épphogy elmúlt a húsvét, de azon már gondolkodhatunk, hogy tulajdonképpen mit akarunk mondani egymásnak, hiszünk-e még a szeretet és összefogás erejében. Mert ha igen, akkor bárhogy alakuljanak is a gazdaság mutatói, ha összefogunk, semmi sem győzhet le bennünket.