Ez most ilyen egyszerű. Írd alá a népszavazást kezdeményező lapot, töltsd ki akkurátusan és olvashatóan a megfelelő rubrikákat, ne törődj azzal, hogy mit mondanak a kételkedők, a gúnyolódók, a gyávaságukat okoskodással leplezők, ne foglalkozz azzal, hogy most akkor melyik aláírásgyűjtő csapat melyik politikai oldalhoz tartozik, csak írd alá a gyűjtőlapot, amit ebben az újságban is megtalálsz és kitépheted innen, mert a hátoldala üres, és juttasd el a lapban is megtalálható címre, vagy add oda azoknak, akik a környéken gyűjtik!

Elnézést kérek a Tisztelt Olvasótól a tegező hangnemért, de az efféle mozgósító iratok stílusa mindig tegező. Petőfi sem azt írta, hogy „kérem, legyenek szívesek talpra szökkenni!”, hanem tömören azt, hogy „Talpra!” Mindenki értette és senki nem sértődött meg.

Most is erről van szó. Az Albert-házaspár által kezdeményezett népszavazás ugyan formálisan nem ügydöntő, ám demokráciákban a nép akaratát nem lehet semmibe venni. Olyan nincs, hogy a társadalom meghatározó többsége továbbra is ragaszkodik a társadalmi szolidaritás intézményéhez, erről a demokrácia legmagasabb szintjén, népszavazás formájában határozatot hoz, s akkor azt egy kormány ne vegye figyelembe. Természetesen egy érvényes és eredményes népszavazás teljes mértékben ügydöntő, bármit is mondjanak a jó pénzért alkalmazott, mérgezett nyelvű fontoskodók.

A népszavazás kiírásához 200 ezer érvényes aláírás kell, amit azt jelenti, hogy legalább 250-300 ezer aláírást kell összegyűjteniük a civileknek, hogy ez biztosan meglegyen.

A Magyar Demokrata nevéhez méltón most aktív segítséget nyújt Önnek a népakarat demokratikus úton történő érvényesítéséhez. Negyvenezer példányban jelent meg az újság, benne az aláírásgyűjtő ívvel. Ha Ön, Tisztelt Olvasó, aláírja, és környezetében még további tizenkilenc aláírót talál, akkor összesen akár 800 ezer aláírást gyűjthetünk össze, ami több, mint elegendő. De ehhez Önnek – ha nem haragszik, most már maradnék az udvarias magázásnál, hiszen most már csak beszélgetünk – cselekednie kell. Alá kell írnia a gyűjtőlapot és találnia kell hozzá még tizenkilenc embert.

A tét az életünk, és az a megrázó, hogy ebben a megállapításban nincsen semmi túlzás. Az egészségbiztosítás kasszájának kifosztása, amit privatizáció fedőnéven a ballib koalíció végre akar hajtani, az évezred legaljasabb húzása: az állam előbb adó és járulék formájában elveszi az egyéntől a gyógyítására szánt pénzt, majd ezt átadja pár magáncégnek, amelyek ezután szabadon dönthetnek arról, hogy mennyit és milyen feltételekkel adnak vissza és mennyit tartanak meg belőle. Ez olyan arcátlan felrúgása az alkotmányosságnak és az erkölcsnek, amit tisztességes demokrata nem tűrhet.

Van eszköz a polgár kezében, a népszavazás. Ha él vele, megvédheti magát, mert a lopakodó diktatúra a demokrácia nyílt fényét nehezen viseli, attól meghátrál. Nem kell csodára várni, nem kell gyűlésekre járni, elég aláírni, és amikor eljön az ideje, szavazni. Úgy hívják ezt a gyakorlatot, közvetlen demokrácia. A világ legfejlettebb demokráciája, a svájci ezen alapul. A proletár vádra, hogy a népszavazás drága, éppen a svájci példa ad csattanós választ, hiszen ott a legmagasabb az életszínvonal. Mondja meg a prolinak, ha ezzel hozakodik elő, hogy eredményeit tekintve a legdrágább népszavazás is olcsóbb, mint egy őszödi beszéd.

Ha Ön, aki e sorokat olvassa, elmulasztja az ívet aláírni, mert úgy véli, majd mások megoldják Ön helyett a dolgot, akkor úgy jár, mint az az ember, aki árvíz idején felteszi a lábát az asztalra, bont még egy üveg sört és tovább nézi a televízióban a focimeccset, hiszen amíg meccset közvetítenek, addig nem lehet olyan nagy baj… Nem, ez nem az Ön stílusa. Most sincs idő. Cselekednie kell. Van eszköz arra, hogy megvédelmezze demokratikus jogait. Itt van a kezében. Nem fenyegeti Önt senki. Éljen jogaival. S mert tudjuk, hogy a többség ugyanígy gondolkodik, részeként az egésznek Ön ma történelmet csinál. Ön, személy szerint.