Tehetségtelenek

Ellenzéki értelmiségi körökben egyre jobban terjed a nézet, hogy nincs már értelme az ellenzéki pártokkal foglalkozni, nem számítanak, tulajdonképpen már nincsenek is, látszatpártok látszatpolitikusai ágálnak a köztereken, tökéletesen esélytelenül arra, hogy valaha is megszerezzék a választók többségének támogatását.

A gondolatmenet folytatása úgy szól, hogy az ellenzék immár nem is tehet erről, a Fidesz hozott létre olyan közéleti helyzetet, amelyben nem lehetséges a sikeres ellenzéki politizálás. Kétségtelen, állítják a fent nevezettek, hogy a magyar ellenzék katasztrofálisan rosszul teljesít, de akkor sem győzhetne, ha tehetséges politikusok vezetnék, a Fidesz-kormányt csak a külső erők dönthetik meg.

Ez az állítás egyszerre menti fel az ellenzéket és rágalmazza a polgári pártokat. Azt sugallja, hogy noha a jogi keretek megvannak, a gyakorlatban megszűntek a demokratikus verseny lehetőségei. Ezzel egyúttal föl is menti az ellenzéket annak a kötelezettsége alól, hogy a közpénzekből folyósított jövedelméért tisztességesen megdolgozzon, a kormánynak és a kormányzásnak szakszerű ellenőre legyen, a választóknak vonzó alternatívát mutasson föl.

Fontos tehát kimondanunk, hogy a magyar ellenzék kudarcosságáért egyedül önmaga felelős, első rendűen a feladatuk betöltésére alkalmatlan pártpolitikusok, de mögöttük ott vannak azok a publicisták, közéleti megmondóemberek is, akik valósággal kikövetelik az ellenzéki politikusoktól a mindent tagadó, mindent támadó agresszivitást. Senki senkit nem akadályoz meg abban, hogy a kormányétól eltérő olyan politikát hirdessen, amely képes elnyerni a választók többségének bizalmát. Semmi akadálya annak, hogy tehetséges ellenzéki politikusok színre lépjenek. Az ellenzéki pártok önmagukban keressék a hibát, ha ilyet nem találnak a soraikban.