„Társadalomban: népi középosztály; gazdaságban: kertgazdaság; belpolitikában: keleteurópai kis népek összefogása; művelődésben: mély magyarság; […]” – olvasható Németh László 1940-ben megjelent Téli hadjárat című kötetének kilencedik oldalán. Népmesei szám ez, mint a hármas és a hatos. S lőn: e mű megjelenése után kilenc esztendővel a szovjetek ráerőszakolták hazánkra is a vörös diktatúrát. Az író nemzeti utas gondolatait sárba taposták az ávósbakancsok.

Hirdetés

Míg a keleti blokk éhezve rettegte elnyomóikat, addig a kapitalista országok ficsúrjai keresztbe tették a sarlót és a kalapácsot. Ez volt a 1968-as nemzedék. A szovjet világ egy erőszakos nyugati ifjúban bolsevik gerjedelmet keltett. Daniel Cohn-Benditnek ugyanis kevés volt a jóléti társadalom, a politikai szabadság légköre. Vörös Dannyt úgy fejbe kólintotta a szocialista forradalmi romantika, hogy mindenhol csak csillagokat látott. Vereset. A párizsi felforgatás fő hangadója újbaloldali terroristákkal kokettált, barikádon uszítva harcolt az új Kommünért. Aztán vérszínű pajzsát zöldre mázolta. A kőhajigáló lázadó az Európai Parlament ordítozó, hadonászó demagógjává öregedett.

De vén kecske is megnyalja a show-t. Közéleti ingyencirkuszának legújabb bohóckodásához a HVG ácsolt porondot. A hetilap 2020. február 6-i számában magas lóról osztja az észt az „Orbán klímavédő lett? Mazel tov!” című interjúban. Haladópárti hetykeséggel hőzöng. Magabiztos leereszkedéssel mondja a magyar kormányfőről: „Engem aztán nem érdekel, milyen megfontolás vezeti, amikor a károsanyag-kibocsátás elleni tervet készít elő. […] Engem az érdekel, mit javasol, milyen konkrét intézkedéseket tesz.” Eddig rendben is volna, mondhatnánk, de a HVG közbevág: „Orosz atomerőművet épít.” Majd így reagál erre az álzöld baloldal ikonja: „Látja, ez európai szempontból rossz válasz. A nukleáris energia csak újabb problémákat okoz. Németország már megmutatta, hogy különösebb gond nélkül kiváltható. Megújuló energiába kell fektetni, és növelni kell a hatékonyságot, hogy kevesebb legyen az energiapazarlás. A magyar társadalmat át kell vezetni a karbonsemleges korba” – oktatja ki hazánkat Daniel Cohn-Bendit. Nem segít rajta a szemüveg, súlyos politikai zöld hályoggal küzd. Hiszen a germán út e téren sem járható. A Magyar Demokrata 2018. február 14-i írásában Hárfás Zsolt energetikai mérnök már lerántotta a leplet a német kudarcról: „A dicsfényben feltüntetett német Energiewende program rosszabbá tette a helyzetet klímavédelmi szempontból, hiszen a nukleáris kapacitások leállításával a fosszilis alapú termeléstől való függőség alakult ki.” Ennek jegyében „ledózerolták Immerath település neoromán templomát, hogy a helyén szénbányát nyissanak. A falu egy részét és a kórházat már korábban lebontották, és felszámolták a temetőt is.” Már századunk tízes éveiben kipukkadt a liberális labanc lufi, de Vörös Danny még mindig erre pödri rőt fürtjeit.

Igazán mulattató, hogy a vörös mozgalmak régi napilapja, a Népszava is részben zöldre színezte kék-fehér lapfejét. Legalábbis 2020. február 8-án, szombaton. E hétvégi környezetvédők Zsírban oldódik fel a jövőnk című anyaga a klímahisztériához „méltón” kongatja a vészharangot. Vészharagos cikkében jogosan ingatja ugyan fejét a pálmaolaj-előállítás okozta erdőpusztítás okán, ám elhallgatja a lényeget. Azt, hogy ezért a balkezes nemzetközi tőke a felelős. Ezeket szokás „internacionális nagyvállalatokként” nevezni, noha inkább internacionalista nagyvállalatokként jellemezhetőek. Hogy miért? Mert reklámjaikban multikulturális propagandát űznek, és most már nyíltan a szólásszabadságra rontanak. Mint a Nutellát gyártó Ferrero, amely beszállt az Éric Zemmour francia esszéista-filozófus elleni hajszába, mert a migrációnak nevezett idegen hódítás ellen szólott. A szorgos fairtók csatlakoztak a népszerű író-újságíró elleni kampányhoz, aki ellen ügyészségi eljárást indított az állam a gall véleményszabadság legnagyobb dicsőségére.

De perceg a szú a magyar Életfában is, fojtogat a méregzöld toxin. Nevet vált a kívül zöld, belül vörös dinnyepárt, mely a tízes években vendégül látta honunkban Daniel Cohn-Benditet. Bizony, az olvadozó LMP mostantól LMP – Magyarország Zöld Pártja névre hallgat. A németországi Die Grünen párt mintájára 2020 februárjától rövidítve ők: „A Zöldek.” Bajosan beszédes becézés. Vajon szüksége van hazánknak magyar Immerathra? Költői kérdés volt.

Zárásképpen visszatérve Németh László soraira: időszerű örök magyar eszmét hordoznak. Itt az ideje, hogy örökzölddé váljanak. De addig fejezzük be a Téli hadjáratot. A tavasz ugyanis nem köt megegyezést a szénszemű politikai hóemberekkel. Ha kisüt a nap, elolvadnak, és elnyeli őket a kanális. Mert a közéleti klímaváltozás is kihívást jelent. Számukra.

A Zöld Toll díjas szerző a Környezetügyi Államtitkárság tanácsadója.