Az istenért, ne feledkezzünk meg a kint fagyoskodó gazdákról, de azért vessünk néhány pillantást erre a történelmi fordulatra, amikor egy hivatásos ingatlanpanamista Mária országát könnyedén Péter, Ferenc, Gyula, Ildikó és Laci bácsi országává teszi. Ugyanis Gyurcsány, amikor azt mondotta volt az ő szocialista népének, hogy „csak mi vagyunk itt”, mármint Mária helyett országolni, akkor nem a kortársi generációkra úgy általánosságban, de még csak nem is az őt hallgató szocialista hadra, hanem jelesül és kizárólagosan, mondhatni kirekesztőlegesen arra a szűk elitre gondolt, amely kellő nagyságú anyagi erővel és még nagyobb merészséggel feltételezi magáról, hogy isteni joga, sőt privilégiuma az országot Mária helyett „formálni”. Hogy ez alatt mi értendő, arról a gazdák szívesen adnának tájékoztatást.

Gyurcsány Ferenc, ahogy mondani szokás, nem először verte ki a biztosítékot, de ez a mostani nyilatkozata minden eddigi megnyilvánulását felülmúlja, sőt megkockáztathatjuk, hogy ez a csonka mondat, amit a Népszava napilap hétfői száma adott hírül, cinizmusával és szemtelen pökhendiségével felülmúlja a sokak által joggal szidott Tilos Rádió keresztény- és magyarságellenes kijelentéseit.

Erre a mondatra az sem volna mentség, ha Gyurcsány esetleg, mint a rádióban történt Barangóval, maga is ittas állapotban lett volna, mert a csökkent szellemi képesség ez esetben súlyosbító tényező. Éppen úgy, mint Medgyessy Péternél, akinek évértékelő beszéde nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozott Magyarország nemzetközi megítélésében. Medgyessy azonban csak nevetségessé tette magát, s mert fájdalom, felelős tisztséget tölt be, véle együtt az egész magyar nemzetet, vorosilovi ihletésű ötletével, mely ha megvalósul, a Hazafias Népfront éled újjá alig tizenöt éves szendergéséből.

Nem érdemes találgatni, hogy Gyurcsány ilyen hamar leépült volna, avagy fordítva, sosem volt ennél többre képes, csak mind ez idáig nem volt abban a helyzetben, hogy fennhangon ilyen tömény ostobaságokat mondjon – következmények nélkül. Az a helyzet ugyanis, hogy a szocialista párt egy olyan morális ámokfutásba kezdett, amelynek végét talán jobb nem is találgatni, de engedjen meg az olvasó idézni a lap tudósításából néhány mondatot, annak bizonyságául, hogy milyen nagy a baj.

Szekeres Imre példának okáért – van-e, ki e nevet nem ismeri? – ugyanitt a baloldal érdemeit méltatva a következőket mondta: „az államszocializmusban kompromittálódott baloldali eszmét átvitték a folyó egyik partjáról a másikra”.

Az ember hatalmas kísértést érez, hogy sietve megállapítsa, ha az eredetileg használt bal partról vitték át – szükségszerűen a jobb partra – az eszmét, amint azt számosan gyanítani vélik a sok szocialista nagyvállalkozó és bankár láttán, akkor minden érthető, bár Gyurcsány Ferenc kozmikus pimaszságára még ez sem ad magyarázatot, ugyanis a világtörténelem arra is tanít, hogy az úgynevezett jobboldali vagy szélsőjobboldali nagytőkések nemcsak a nyakkendőjüket képesek választékosan megcsomózni, de beszélni, sőt sok esetben gondolkodni is tudnak. Más kérdés, hogy nevezettekre jellemzően profitéhes burzsoá mind, de ez legyen a frissen partot érő baloldal gondja.

És végül a lényeg, melynek Hiller István adott hangot, mintegy paradigmális filozófiába ötvözve azt az eszmei-morális képtelenséget, amit szocialista politikának neveznek. A baloldali kulturális miniszter ugyanis, amint a lap írja, a szocialista pártot olyan autóhoz hasonlította, amelyben külön-külön minden berendezés működik, ám a jármű mégsem megy. Azért nem, mert az autóból hiányzik a tengely. „Új tengely kell – mondta Hiller –, amely összeköti a kerekeket, és így a kocsi elindulhat.”

Azt nem mondta Hiller István, hogy milyen irányba, de a fentiek ismeretében ezt bátran közölhetjük az olvasóval: egyenesen az aranytojást tojó tyúk felé. Robognának is már az új tengelyükön Péter, Ferenc, Gyula, Ildikó és Laci bácsi országa felé, de útjukat állják a gazdák.