Csakhogy az igazság – Szókratésztől tudjuk – nem mindig az említettekkel jár karöltve. A konfliktus origója még június elejére datálható, amikor is Jóri András adatvédelmi biztos jogsértőnek találta a kormány által végzett szociális konzultáció adatgyűjtését. Méghozzá azért, mert a „Szociális Konzultáció 2011” során a kérdőíveken vonalkód mellett személyes adatokat is kértek a válaszolóktól. Így feldolgozásukkor személyes adatok kezelése, mégpedig politikai vélemény körébe sorolható különleges adatok kezelése valósult meg. Ez tény. Az ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy mind a kérdések, mind pedig a nemzeti konzultációban való részvétel politikai véleménynyilvánításnak minősül, a kezdeményező eredeti szándéka is az volt, hogy politikai véleményeket gyűjtsön az adott témákban.

Az ombudsman világossá tette, hogy az adatvédelmi törvény a „politikai véleményre vonatkozó különleges adatok” törvény által lehetővé tett kezeléséhez igen szigorú feltételeket támaszt. A törvény szerint legfeljebb időlegesen, egy másik alapjog gyakorlásához kötötten és szigorú garanciák mellett tarthat nyilván hatóság politikai véleménynek minősülő adatot. A választópolgárok véleményének megismerése a magyar jogban közvélemény-kutatásnak minősül. E tevékenység adatkezelési szabályait pedig pontosan meghatározza a kutatás és a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok kezeléséről szóló törvény.

Erre vonatkozóan a szabályozás kimondja, hogy a válaszoló véleménye, valamint a név- és lakcímadatai teljesen el kell különüljenek egymástól, valamint az anonimitást a kérdezőnek a feldolgozáskor végig szem előtt kell tartania. Érdekes módon az alkotmányozással kapcsolatos konzultációkor a kormány még tökéletesen be tudta tartani a törvényt, s az adatvédelmi biztosnak nem is volt semmilyen ellenvetése ezzel kapcsolatban.

Csakhogy a második kanyarban valaki már kitalálta a vonalkódos, név- és lakcímadatot precízen tartalmazó konzultációs adatfelvételt. Ebben nyilván már a törvényben meghatározott garanciák, a teljes anonimitás követelménye, az érintett véleménye és név- és lakcímadatai összekapcsolásának tilalma nem érvényesült.

Az adatvédelmi biztos – jog szerinti feladata alapján – ezt már nem hagyhatta szó nélkül. Ugyanis a kérdőív felső részén található vonalkód a kérdőívet egyedivé, személyhez kapcsolhatóvá tette, és lehetőséget adott egy úgynevezett „különbség-adatállomány” összeállítására is, vagyis személyhez kötötten annak nyilvántartására, hogy ki nem küldte vissza a kérdőívet.

Egy ilyen adatállomány léte önmagában is törvénysértő lenne, ahogyan az is, hogy az adatok lehetséges feldolgozásának végletei szerint a csupán statisztikai összegzés készítésétől a válaszadóra nézve részletes – lakóhelye, életkora, vélelmezett pártállása stb. szerinti – profil kialakításáig terjedhet, beleértve azt is, hogy a különleges adatokat akár más, további konzultáció eredményének értékeléséhez is felhasználhassák.

A konzultáció kezdeményezője pontosan tudta, hogy gubanc lehet ezzel a módszerrel, ezért egy formális beleegyezési nyilatkozatot kért a válaszolóktól. Csakhogy ez nem elég a törvény szerint, ugyanis a kérdőíven az adatkezelés feltételeiről szóló tájékoztatás meglehetősen hiányos volt.

Nos, ezek után foglalt állást az adatvédelmi biztos és kimondta, hogy: „A Szociális Konzultáció 2011 adatkezelésének számos eleme sérti az érintettek személyes adatok védelméhez fűződő jogát.” A biztos felszólította a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát a személyes adatok kezelésének megszüntetésére, egyúttal felhívta az adatkezelő és az adatfeldolgozó figyelmét arra, hogy a kérdőívek kizárólag olyan formában rögzíthetők, amely nem tartalmazza a nevet, lakcímet, vonalkódokat, az aláírás rovatot és e-mail cím rovatot; a visszaérkezett kérdőívek, tehát a Szociális Konzultáció 2011 keretében kezelt összes személyes adat ezt követően haladéktalanul megsemmisítendők.

Jóri András levelében rámutatott arra, hogy az állampolgárok millióira kiterjedő, személyes adatkezeléssel járó projektek kellő körültekintés nélküli végrehajtása nyomán széles körben rendülhet meg az állami nyilvántartások jogszerű működésébe, illetve az állam alapvető feladataihoz elengedhetetlen adatok felvételébe vetett bizalom.

Jelezte azt is, hogy ha a biztos felszólításában foglaltaknak a hivatal nem tesz eleget, határozatban rendeli el a jogosulatlanul kezelt adatok törlését – vagyis végzi a törvényben számára előírt, bennünket, állampolgárokat védő munkáját.

Még júniusban Navracsics Tibor azt mondta Jóri Andrásnak, hogy mivel a kérdőíveket az adatvédelmi biztos hivatalával egyeztették a kérdező munkatársak, és a hivatal nem emelt kifogást a kérdőívek ellen, ezért nem fogják megsemmisíteni az adatokat.

Az adatvédelmi biztos ezután tisztázta a – valószínűleg félretájékoztatott – miniszterelnök- helyettes által mondottak valóságtartalmát, amely szerint számára csupán bejelentették tényként, hogy a megadott keretek között lesz a kérdőív szétküldve, és az adatvédelmi biztos ugyanakkor azonnal meg is indította a szociális konzultációval kapcsolatos vizsgálatát. Jóri hivatalos, dátumozott dokumentumait közzé is tette a hivatal honlapján. Azt, hogy hazugnak állították be, olyannak, aki egyeztetés után, aljasul indít vizsgálatot a kormány ellen, hátba támadva egyeztető partnerét, ugyancsak joggal kifogásolta Jóri. Leginkább azért, mert nem így volt.

Aztán megszületett a beígért határozat is. Az adatvédelmi biztos ismét leszögezte, a személyes adatokat meg kell semmisíteni, velük nem játszadozhat senki politikai hasznára, mert az bizony alááshatja az állampolgárok bizalmát az állami adatkezelésben.

És lám, milyen választ kapott Jóri András az érintett hivataltól? Azt, hogy nem más, mint ő, vagyis maga az adatvédelmi ombudsman az, aki törvényben előírt munkavégzésével aláássa a bizalmat az állami adatkezelés becsületessége terén, amiért meri azt feltételezni – az ötven éve a listázások országának számító Magyarországon –, hogy a személyes adatok valamilyen listázásra lesznek használva.

A hivatal közleményében azt írta, hogy Jóri célja „az állami nyilvántartások jogszerű kezelésével összefüggő közbizalom megingatása.” Vagyis az adatok nem lesznek megsemmisítve, és bíróságon támadják meg Jóri határozatát. Az eset példa nélküli Európában.

Mindemellé azt is megtudtuk a miniszterelnök szóvivőjétől, hogy Jóri valójában nem is a személyes adatok miatt aggódik, hanem saját maga miatt, ugyanis az új állampolgári biztosi rendszerben csak egy ombudsman lesz – aki nem ő –, s ezért Jóri tevékenysége „személyes indíttatású, személyes egzisztenciáját féltő”.

Ilyen lenne az Országgyűlés által megválasztott adatvédelmi szakember? Pedig 2008 szeptemberében Sólyom László köztársasági elnök jelöltjét a parlamentben – talán az utolsó ombudsmani titkos szavazáson – 306 képviselő támogatta, s mindössze 40-en szavaztak ellene, 16 érvénytelen szavazat mellett.

Jóri személyének és szakmai kvalitásainak általános elfogadottsága azért is volt különös jelentőségű és egyben örvendetes tény, mert korábban az Országgyűlés négy alkalommal szavazta le Sólyom adatvédelmi biztos-jelöltjeit. A szükséges parlamenti kétharmados többséget 2007 decemberében Péterfalvi Attila, 2008 februárjában Zombor Ferenc, áprilisában Tóth Gábor Attila, és május végén pedig az újból jelölt Péterfalvi Attila nem kapta meg Csakhogy Jóri 2010 után – feladatából adódóan – összeakaszkodott néhány alkalommal a „kétharmados forradalmár” politikusokkal. Valószínű, hogy a nagy törés a hódmezővásárhelyi nyilvános szégyenlista elítélése miatt történt közte és a Fidesz-frakció között. A szégyenlista ügyben a bíróság Jórinak adott igazat.

Azóta ennek az ügynek is van folytatása, merthogy a hódmezővásárhelyi önkormányzat egy másik rendeletet alkotott, amelynek alapján újabb szégyenlistát hozott nyilvánosságra, amelyről Jóri az Alkotmánybíróság állásfoglalását kérte. Az ügyben még nincs döntés.

Arról azonban már van, hogy Jórinak nincs helye a jövőben a magyar állampolgárok adatainak védelmezői között. Ahogyan a jelenlegi – konszenzuson és szakmai függetlenségen nyugvó – adatvédelmi biztos hivatalára sem. Nem kell az Országgyűlés döntése sem a jövőben – nemhogy konszenzusa – az új alkotmány által jövőre felállítandó Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöki tisztségének betöltéséhez. Azt ugyanis egyedül a miniszterelnök akaratából, jelölésére a köztársasági elnök fogja kinevezni, és senkinek semmilyen szavazata nem kell majd ehhez.

De nem tisztázott még az sem, hogy az Európa-szerte elismert jelenlegi hivatal munkatársai egyáltalán foglalkoztatva lesznek-e az új hivatalban? A törvény előkészítéséből teljesen ki voltak ugyanis hagyva, s mielőtt engem is hazugsággal vádolna valaki, elismerem, a szavazás előtt 24 órát azért kapott az apparátus arra, hogy „véleményezze” az új jogszabályt.

Jóri perelni akar, mert még mindig azt gondolja, talán elegánsabb, polgáribb, de mindenképp demokratikusabb azt mondani a hasonló helyzetekben hogy „megpróbáltuk, de a hivatal, az AB, a bíróság stb. másként döntött, és mi ezt tiszteletben tartjuk”. Ezt azonban már régen nem hallottuk, csak azt, hogy „így lesz, mert a hivatal, az AB, a bíróság és az állam mi vagyunk!”

Igazából tudja ezt már az adatvédelmi biztos is.

Zárug Péter Farkas

politológus