1998-as választási vereségük után sem a jobb-, sem a baloldalon nem volt politológus, aki az MSZP széteséséről vagy ennek akár minimális esélyéről beszélt volna. A vereség okát is inkább egy-egy ügyhöz kötötték, mint a Tocsik-ügy, vagy a Horn–Orbán-vita orbáni győzelme stb.

A választók tömeges elpártolásáról egyáltalán nem lehetett beszélni. Az MSZP mindvégig megmaradt közel kétmilliós támogatottságú pártnak, s listán, valamint az önkormányzati választásokon rendre verte vagy szorongatta a pártpaletta többi tagját. Konfliktusfelfogását mindig a dinamika jellemezte – szemben a jobboldal pártjaival, amelyek vezérelvűségükkel és statikus konfliktusfelfogásukkal mindig csak kullogtak a szocialisták egységessége mögött.

Ez az egység, amelynek alapja a kibeszélés tilalma, a húsos tálhoz való bajtársias hozzáállás és a bármennyire bemocskolódott mundér állandó védelme volt, mára úgy tűnik, hogy végképp a párt történetének elmúlt „dicső” korszakához tartozik, s mindennek már nyoma sincs a 2010-es parlamenti és önkormányzati választások után.

Olyan bizony még nem volt szocialistáknál, mint ami a választások utáni héten bekövetkezett: öt országos politikusuk alapvetően másként értelmezte és értékelte az őszi választások eredményét, s mindegyik gyökeresen másban látta a baloldal és az MSZP megújulásának jövőbeli lehetőségeit. A párt szétziláltságát Szili Katalin, Botka László, Szanyi Tibor, Mesterházy Attila és Gyurcsány Ferenc tökéletesen mutatják. De nézzük sorra.

Szili Katalin a választások másnapján kilépett a pártból és annak parlamenti frakciójából. Azt mondta, azért döntött így, mert a Szövetség a Jövőért Mozgalom a választások napján létrehozta a Szociális Unió pártját, amelynek elnökévé választották, s ezzel az MSZP alapszabálya szerint megszűnt a párttagsága. A korábbi házelnök döntéséről írásban és szóban is tájékoztatta Mesterházy Attila MSZP-elnököt és Kövér Lászlót, az Országgyűlés elnökét.

Közölte, független képviselőként folytatja munkáját a parlamentben. Mint mondta – Mesterházy Attila pártelnök rosszallása és erkölcstelenezése közepette – mandátumát az MSZP megyei listájáról kapta és nem adja vissza, mivel a szocialista párttal szakított, nem a választóival. Szili azt nyilatkozta, hogy az MSZP-frakcióból senkivel nem egyeztetett arról, hogy kövesse őt és nem is tud ilyen képviselőről. Arra a kérdésre, hogy ennek ellenére számít-e arra, lesz, aki követi, úgy felelt: mindenkinek szíve joga eldönteni, milyen utat követ. Szili kiadott közleményében úgy fogalmazott: „A tavaszi választások szocialista összeomlását követően egyetlen reálisan gondolkodó baloldali politikus sem képzelhette, hogy az MSZP könnyen talpra tud állni az őszi megmérettetésig. Azonban a mai »eredmények« már túlmennek minden határon”.

A politikus úgy véli, a határon túli magyarok állampolgárságáról szóló népszavazáson képviselt álláspontjától kezdve, a tandíj, a reformok erőltetésén át egészen a Konvergencia Programba foglalt, érthetetlenül radikális kiadáscsökkentésig számos olyan intézkedést lehet felvázolni, amely az MSZP-s elit és a magyar társadalom elágazásának ívét jelzi. Szili szerint a másfél éven belül elszenvedett három választási vereség is mutatja, hogy a szocialista pártvezetők méltatlanná váltak egykori táboruk bizalmára, s az MSZP választási összeomlása kizárólag a magyarság nemzeti érzéseit és szociális érdekeit mellőző neoliberális politikájának a számlájára írható, egyben annak a végállomása is.

Galló Béla politológus, a házelnök egyik egykori tanácsadója viszont úgy vélte a Kossuth Rádió vasárnapi Újság adásában, hogy Szili lépésének nagy kockázata van, hiszen „hidegre lépett”, olyan politikai mezőbe, ahonnan a nagypolitika szintjére emelkedni – finoman szólva is – igencsak nehéz. Nem a kilépést, hanem a belső generációs megújulást látja kiútnak a szocialisták egyetlen jelentős önkormányzati győztese, Botka László. „Elképzelhető-e, hogy azok, akik az elmúlt években, évtizedekben vezetőként képviselték a szocialista pártot, újra hiteles arcok legyenek az élvonalban, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy ez kizárt dolog” – mondta a Népszabadságnak Szeged újraválasztott MSZP-s polgármestere. Botka szerint meg kellene érteni, hogy a politikusoknak is van szavatossági idejük, és ha az lejár, az illetőnek egészen biztosan vissza kell vonulnia az első sorból. Persze, aztán finomított annyiban, hogy szerinte ez nem jelenti azt, hogy bárki bukott ember lenne közülük, ám az új-régi erős ember mégiscsak világosan fogalmazott: „Nagyon bízom benne, hogy van bennük annyi politikai bölcsesség, hogy az általuk is felhalmozott óriási politikai, erkölcsi, emberi tőkét nem fogják azzal kockáztatni, hogy nem veszik tudomásul az élet törvényszerűségeit”.

A szegedi polgármester szerint az elmúlt évek legnagyobb hibája az volt, hogy az MSZP fő politikai üzeneteiben folyton áldozatot kért az emberektől. „Rendre azt próbáltuk az embereknek elmagyarázni, hogy ti jobban éltek és többet kaptok, mint amennyit megtermeltek, megérdemeltek. Ez képtelenség” – fogalmazott Botka. E felismerések egy részét a szegedi polgármester már akkor látta, amikor Gyurcsány Ferencet bukása után egyszerűen retusáltatta egy Szegedet népszerűsítő évkönyvből. S bár ha valaki, Botka tényleg élvezte a Gyurcsány-kormány támogatását, mégis a kalandor párton belüli bukása után elsőként „gyurcsánytalanított” ténylegesen Szegeden. Sikerét saját munkája mellett, nyilván részben ennek tudja most be.

Aztán itt van „Szanyi kapitány”, aki a Népszavának magyarázta a saját és a pártja bizonyítványát, s a megújulásra vonatkozó nézetei teljesen mások, mint Szilié, s némileg hasonló a Botkáéhoz. Választási eredményüket értékelve elmondta, hogy „a legfontosabb, hogy kétpólusúvá vált a politikai rendszer Magyarországon. Ez akkor is igaz, ha az MSZP támogatottsága feleakkora, mint a Fideszé.

A Jobbiknak ezúttal sikerült megőrizni a pozícióit, de erősíteni nem tudott, az LMP pedig lejtmenetbe kezdett. Immár látszik, hogy az ökopárt csupán ügyes internetes geg, amelyik azonban nem volt képes meghatározni magát. Vékony zöld ágat futtatott, a programjában valamiféle baloldaliságra utalt, mindeközben gyakran a Fideszt támogatta. Ám aki ennyi álarcban tetszeleg, az nem érhet el megfelelő eredményt. A választásokon az is világossá vált, hogy kár volt az MSZP-t rugdosni, mert a párt nem döglött oroszlán, ezt a választók visszaigazolták.

Ami pedig a jövőt illeti, a szocialista párt »harapós vadállat« lesz, persze csak az ellenségeivel szemben. Ez ellenségekre és nem az ellenfelekre vonatkozik.” Nyilván kérdés, hogy akkor mi tekinthető döglött oroszlánnak? Ha szó szerint értjük, akkor az, amelyik már nem mozog, s a lelkét kilehelte. Valóban az MSZP még vánszorog, s még a lélek is hálni jár belé, ám Szanyi szerint van hova építkezni. „A legidőszerűbb feladat, hogy a megszerzett bázison továbbépítkezzünk.

Persze nagyon kell a felfrissülés, az eszmei-szellemi fejlődés is. A pártot ezentúl csapatként fogjuk működtetni. A primadonnák ideje lejárt. És a vezérelvűség, de a sértődések ideje is lejárt, akár az okoskodó lustizásoké. Folytassam?”

Ne, Szanyi kapitány, ne, mert a legnagyobb primadonna pont úgy gondolja, hogy most újra eljött az ő ideje, s Demokratikus Koalíció néven akar új platformot indítani a párt megújításáért. Gyurcsány Ferenc Kalandor a választás utáni hét MSZP-elnökégi ülésén részletesen ismertette elképzeléseit az MSZP vezetőségével a párt megújításáról, majd a hét utolsó napján az ATV-n Kuncze Gábor egykori SZDSZ elnöknek fejtette ki álláspontját az MSZP jövőjével kapcsolatban.

Álláspontjának lényege, hogy a Demokratikus Koalíció platform a ’89-es demokraták széles, nyitott társadalmi közösségének és politikai képviseletének megszervezését tűzte ki célul. Korábbi hírek szerint a nagy kalandor egyesítette volna a Társulás a Szociáldemokrata Értékekért és a Magyar Progresszív Társaság platformot, de ezt az előbbiek állítólag szavazással elvetették és a párt alapszabálya szerint sem lett volna kivitelezhető az összevonás.

Az elnökségi ülésen elhangzott, hogy az új platform e két csoport értékrendjét vallja és szellemi örökségét vállalja. Mindkét platform Gyurcsány legelszántabb csapatát tömöríti és tömörítette. A szociáldemokrata platformot Vitányi Iván vezeti, társelnöke Hiller István volt MSZP-alelnök, a progresszív platform élén pedig Ficsor Ádám korábbi államtitkár, alelnöke Molnár Csaba volt kancelláriaminiszter.

Mesterházy Attila pártelnök és platformvezető meg csak kapkodja a fejét a nyilatkozatáradatban. Érzi, hogy ő nem vezetője ennek az összevisszaságnak, pontosabban, hogy azért ő a vezető, mert az összevisszaságnak mindig olyan vezető kell, mint ő. Persze átlátható, hogy ez nem kellemes szerep. Ő már csak figyeli, hogy melyik az a pártvonal, amely kenyeret biztosít majd családjának négy év múlva is. A választ sem ő, sem mi nem tudjuk.

A szerző politológus