Történelmi sodrásban – Egy hibás politikai termék: devizahitel-álom
November közepén, Devizahitelek csapdájában című írásomban – a devizahiteleseknek korántsem tetsző módon és a miniszterelnök és a Fidesz frakcióvezetőjének politikai elvárásaival sem egyezően – a következőket írtam e hasábokon a Kúria jogegységi döntésére várva: „…azt elvárni, hogy a római jog is kiforduljon sarkából és az legyen az igazságosság alapja az „adós, fizess!” praetori parancs helyett, hogy „adós, nem kell fizess!”, nos ez lehetetlen.
Márpedig az elmúlt évben megszaporodott az ebben hívők száma. Ők mind arra várnak, hogy a bíróság és legvégső fokon a Kúria kimondja, hogy a devizahitelek „hibás termékek” s a bankok egyoldalú módosításai mellett a devizaszerződések érvénytelenek.
Az ügy kapcsán csapdában lévő kormányfő is hajlamos lenne arra, hogy valami kúriai döntésből vezesse le azt, hogy miért kell a bankoknak teljesen lemondaniuk a krónikus adósok minden adósforintjáról.” Csakhogy ez tényleg lehetetlen politikai megrendelés volt a Kúria irányába.
A Kúria Polgári Kollégiuma pedig döntött. Méghozzá nem a társadalmi, politikai hangulat és megrendelés szempontjából, holmi társadalompolitikai és pártpolitikai elvárásoknak megfelelően, hanem a jog bináris logikája, a jogos/jogtalan kódok mentén. Annak mentén amitől, ha a Kúria eltér, akkor valóban letértünk a jogállamiság útjáról.
A Kúria döntött és jogegységi határozatában december 16-án kimondta: „A devizaadós viseli az árfolyamváltozás hatásait. Az árfolyamkockázat önmagában nem ütközik jogszabályba. A pénzügyi intézménynek van tájékoztatási kötelezettsége az árfolyamkockázat ügyében is. A bíróságnak a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekednie. Ha egy rész érvénytelen a szerződésben, de e nélkül a rész nélkül is teljesíthető a szerződés, akkor a kikötés érvénytelennek nyilvánítása nem vált ki joghatást. Azzal kapcsolatban, hogy átlátható-e az egyoldalú szerződésmódosítás feltételrendszere, a Kúria megvárja az Európai Bíróság döntését. A bírói szerződésmódosítás nem alkalmas arra, hogy szerződések tömegeit módosítsa: csak egyedi esetekben alkalmazható. Amennyiben viszont a jogalkotó »rendezné a hátrányos következményeket«, az kizárná a bírói mérlegelést.”
Vagyis nem ütközik jogszabályba, sem jó erkölcsbe, nem uzsorás és nem színlelt szerződés a devizaalapú kölcsönszerződés. Az ilyen szerződésekben az adós viseli az árfolyamváltozás kockázatát.”
Wellmann György, a kollégium vezetője elmondta: a devizaalapú kölcsönszerződések olyan szerződések, amelyekben az adós az adott időszakban irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait.
Vagyis amikor az adós felvette az adott összeget, akkor a vele párhuzamosan kínált forinthitel magasabb kamatozású volt, de nem járt vele árfolyamkockázat. Áttételesen a Kúria azt mondja tehát ki, hogy olyan nincs, hogy, amikor felveszem a hitelt, akkor élvezem a kisebb kamatozás előnyeit, de rögtön „uzsorást” kiáltok, amikor az alacsony kamatozás melletti magas árfolyamkockázat megjelenik a törlesztőrészleteimben. Akkor miért nem választottam a kisebb kockázatú, de nagyobb kamatozású, vagyis már eleve nagyobb törlesztőrészletet?
Mindenki rövidlátó módon, a bankok aljas rábeszélő hadjáratának bűvöletében, csak az induló, kezdőrészletét nézte – balga módon – mit sem törődve a szerződések azon részeivel, amelyek világosan leírták, hogy az árfolyamingadozás kockázatait az adós viseli.
A Kúria helyesen azt is kimondta, hogy ugyanakkor az erről való tájékoztatásnak meg kellett történnie, vagyis a pénzügyi intézménynek tájékoztatási kötelezettsége van, aminek ki kell terjedni az árfolyamváltozás lehetőségére is. Ha egy bíróság a szerződés érvénytelenségét állapítja meg, elsősorban arra kell törekedni, hogy az érvénytelen pontokat kiküszöböljék, és ismét érvényessé tegyék a hitelszerződést – áll a Kúria döntésében.
Vagyis szó sincs arról, amit a kormánypárt vezetői vizionáltak, hogy majd jön egy jó kis kúriai jogegységi döntés, ami aztán úgy eltörli ezeket a fránya szerződéseket tömegestől, hogy szép lesz nézni, és maximum majd újabb problémát a tömeges elszámolási jogviták fogják okozni az adósok és a bankok között.
S mindennek alapját is kimondja majd a Kúria – álmodozott a devizahiteles –, miszerint a devizahitel, szerződések alapjaiban „hibás termékek” voltak, ami a semmisség alapja egyben.
Nos, mindenekelőtt tisztázzuk: Szó sincs arról, hogy a Kúria, vagy azon kevés elemző, mint jómagam is, akik a Kúria döntésében a jogállamiság melletti fontos kiállást látjuk, a bankok oldalára állt, álltunk volna. Nem. Mi a törvényesség és a jog oldalára álltunk a Kúriával együtt. Akkor is, ha ez egy bizonyos társadalmi rétegnek nem tetszik. Akkor is, ha mi meg azoknak nem tetszünk, akik meg politikusként e társadalmi rétegnek akarnak tetszeni. Mi pedig azt tartjuk rendkívül károsnak, ha immár sokszori alkalommal vezető politikusok minősítik nyilatkozataikban a független magyar bíróság döntéseit, most éppen bankpártinak. Ahogy most a Kúria jogegységi döntését várta a magyar társadalom és politika világa, úgy vártuk egy évvel ezelőtt az AB döntését a választási regisztráció ügyében.
Azon javaslat kapcsán, ami egyetlen népesség-nyilvántartással rendelkező országban sem létezik, s amiért a világhírű magyar népesség-nyilvántartási rendszert is eltörölte volna a Fidesz frakcióvezetője. S az Alkotmánybíróság döntött úgy, ahogy a jog és törvényesség, a magyar alkotmányosság megkívánta.
A regisztráció alkotmányellenes. Persze akik előtte a regisztrációnak hozsannáztak, elcsendesedtek. Most a Kúria döntött. S jobb lenne megint elcsendesednie azoknak, akik korántsem járulnak hozzá a magyar közélet vitakultúrájának fejlődéséhez, csak csaholnak mindig az éppen aktuális ötletek, elvárások nyomában.
Persze tudom én, hogy fáj kimondani, hogy már megint kár, hogy nem rátok hallgattunk, hogy már megint igazatok lett, na, nem baj most már tényleg odafigyelünk. Pedig a leírt szó nagy úr! Világossá teszi ki, mikor mit és hogyan látott a magyar politika és közélet játszmáiban.
A devizahitelesek kapcsán három felelős van:
1. Az állam, amely engedte, hogy ezek a piacon legyenek
2. A bankok, amelyek felelőtlenül hiteleztek
3. És az adósok, akik gyakran felelőtlenül vállaltak kockázatot.
Az állam és irányítója, a politikus népszerűségének a növelése érdekében nem mondhatja azt, hogy márpedig a bíróság az ügy társadalmi súlya miatt tolja át a három szereplő felelősségét kizárólag az egyikre, a bankokra. Nem teheti, mert ez így sem jogszerű, sem igazságos nem lehet.
Vagyis, amikor a Kúria azt mondja, hogy „a devizahiteles perek mögött meghúzódó gazdasági-társadalmi probléma káros következményeit nem lehet kizárólag jogi úton felszámolni és a megoldást nem lehet kizárólag a bíróságoktól várni”, akkor arra utal, hogy ne vele mondassanak ki olyat, ami már nem jogi, hanem társadalmi-politikai kérdés.
Bizony ez az elvárása a politikának nem volt reális elvárás, jogilag meg rendkívül veszélyes volt. Az pedig, hogy a pártok közül most már szinte mindegyik gátlástalanul minősíti a független magyar bíróság munkáját, az a legegyszerűbb populizmusigények primátusát mutatja a magyar közéletben, s tovább rombolja az állampolgárok demokratikus intézményekbe vetett hitét.
Fontos leszögezni: a második Orbán-kormánynak nemhogy szégyellnivalója nincs a devizahitelesek megsegítésére tett lépései kapcsán, hanem egyenesen büszke lehet rájuk. A végtörlesztés és az árfolyamgát a magyar devizahitelesek több mint kétharmadát szabadította meg a bankok sanyargatásától. A bankok pedig az új jogszabályok kapcsán csak idén májusig már 1075 milliárd forint veszteséget könyvelhettek el, ami még tovább fog növekedni az egyes szerződések futamidejének függvényében.
Létrejött az eszközkezelő, és kilakoltatási moratórium van érvényben, százezrek kerültek ki a bankok karmai közül. És igen, van egy sajnálatosan megcsúszott réteg, aki nem bírta fizetni a tartozását. Nekik azt kell vizsgálni – s e téren a Kúria is kivárt – hogy az egyoldalú szerződésmódosítások miatt milyen káruk keletkezett. A Kúria erre vonatkozóan az Európai Bíróság döntésére vár. S ha az egyoldalú szerződésmódosításokból származó kár peresíthető lesz, akkor majd azt a bank és az adós elszámolásakor lehet érvényesíteni.
De bizony balgaság volt egyre többeket arra biztatni politikai üzenetekkel, hogy most már csak egy kicsit kell még nem fizetni, aztán úgy is szabadultok az adósságtól.
Bizony ez jóval hibásabb politikai termék volt, mint amilyen hibás terméknek a devizahitel szerződések bizonyultak jogilag.
Csakis igazságos, felelősség szerinti teherelosztás szerint lehet megoldást találni a 90 napon túli adósok ügyében. Bármely fél, ha a felelősség áttolásával igyekszik menekülni a kárviseléstől, az csak mélyíti a problémát, s egyben távolodik az igazságosságtól. Az újévben pedig igencsak szükségünk lenne rá, hogy ehhez inkább közeledjünk.
Zárug Péter Farkas
politológus