A Bajnait támogatók köréből az, hogy Soros György pénzeli az E14-et, senkit nem lepett meg, ám az igencsak kiverte a biztosítékot jobboldali körökben, hogy a Mol és a Csányi Sándor vezette OTP is tízmilliós összegekkel támogatja a Bajnai–Szigetvári tandemet, sőt e támogatásokat növelték azóta, hogy a volt miniszterelnök nyíltan politikai pástra lépett. Az OTP és a Mol 2011-ben 10-10 millió forinttal, 2012-ben már 30 és 15 millió forinttal támogatta Bajnai Gordon alapítványát, amit a kormány nem kommentált. Annak ellenére, hogy az állam többségi tulajdonában álló Mol összesen 45 millió forint támogatást adott eddig a Haza és Haladás Alapítványnak.

„Bár az államnak meghatározó tulajdonrésze van a Mol Nyrt.-ben, a kormány semmilyen módon nem folyik bele a cég irányításába” – szögezték le a kormány köreiben.

Bajnai másnap aztán azzal állt elő, hogy még az idén ősszel meg akar egyezni Mesterházy Attilával és az MSZP-vel. A volt miniszterelnök új menetrendjavaslattal állt elő, amelyben felgyorsítaná a megállapodáshoz vezető egyezkedéseket, s az országgyűlés nyári ülésszakának lezárulta után megkezdené a kétpárti tárgyalásokat a szocialistákkal. A június 16-ra tervezett első találkozó utáni hetekben – Bajnai tervezete szerint – „kőbe vésnék” a politikai korszakváltás alapelveit. Az ősz folyamán szakpolitikai programok kidolgozásával folytatnák, ezután térnének át a személyi kérdésekre, vagyis, hogy ki milyen pozíciót kapna egy esetlegesen győztes választás után 2014-ben, s köztük a legfontosabbat, a miniszterelnök-jelölt kilétét is dűlőre vinnék e tárgyalásokon.

„Mindezt el kell végeznünk ahhoz, hogy október 23-án immár minden kérdést lezárva ünnepelhessünk együtt” – mondta.

A turbózott tárgyalások indoka persze ugyanaz, ami a nem turbózotté is volt, miszerint az E14–MSZP-együttműködés legfontosabb célja az „Orbán– Simicska-rezsim” felszámolása. Bajnai – Szigetvári Viktor korábbi tanulmánya alapján – ismét azt javasolta, hogy választókerületenként a baloldal egyetlen jelöltet indítson. Wallisos-Hajdúbétes volt miniszterelnök nyilván mélyebben is indokolta az összefogás és a kormányváltás szükségességét: „Mára nyilvánvalóvá vált: az Orbán–Simicska-rezsim valódi célja az, hogy a politikai hatalmat pénzre váltsa, a vagyont pedig még több politikai hatalomra – így tovább, végtelen körforgásban.” Majd jött a szokásos heti lózung a jogállam felszámolásáról és Orbán autoriter rendszerének kiépüléséről, amitől majd ő meg Mesterházy jól megmentik Magyarországot és a magyar népet.

Mesterházy Attila az új, nagy menetrendtervre persze megint rátromfolt egyet. Bajnai ajánlata után rögtön azzal állt elő, hogy ne várjanak még két hónapot, hanem már e héten hétfőn üljenek egy asztalhoz a szocialisták, az Együtt- PM és a Demokratikus Koalíció képviselői. Vagyis Bajnai mellé – eszi, nem eszi alapon mégiscsak odarántotta volna Gyurcsányt. Azt a Gyurcsányt, akinek a kiszorítása egy leendő összefogásból Bajnainak – de különösen korábbi összeveszésük miatt Szigetvárinak – elsődleges célja volt, s akinek beáldozása a nagy közös nevező lehetne egy E14–PM–MSZP-megállapodás esetén.

Az igaz, hogy a DK az MSZP – Bajnaitól függetlenedett – tárgyalásain már mind ott ült az utóbbi három-négy alkalommal, ám azt mondani, hogy Gyurcsány és pártja ezáltal biztosan ott fog ülni a 2014-es választások utáni parlamentben, az még korai volna.

Vagyis Mesterházy megint úgy vágta orrba Bajnait, hogy az ő lendületét használta fel, és megint ő tűnt konstruktívabbnak a finnyáskodó Bajnaihoz képest. Merthogy Bajnai persze rögtön elutasította Mesterházy ajánlatát az azonnali tárgyalások megkezdésére – nem kimondva azt, hogy Gyurcsánnyal amúgy sem…

Bajnai az MSZP elnökének javaslata után újságíróknak azt nyilatkozta, ahogy az év végi megállapodást későinek, úgy az azonnali tárgyaláskezdést meg korainak tartja. Szerinte tavasszal az a pártok feladata, hogy programjukat megismertessék a választókkal, enélkül ugyanis nem lehet megfelelően előkészíteni a közös programról majd jelöltállításról szóló tárgyalásokat.

Kérdésre válaszolva elmondta, kitart amellett is, hogy a demokratikus ellenzék két legerősebb pártja – az MSZP és az Együtt-PM – kössön megállapodást. A Demokratikus Koalíció szerepét firtató kérdésre hozzátette: látható, hogy az MSZP körül kialakulóban van egy szövetségi rendszer, ezért tisztázni kell, melyek azok a szervezetek, amelyekkel választási együttműködést akar kötni az MSZP, és melyek, amelyekkel közös kormányzást terveznek a szocialisták. Vagyis nesze semmi fogd meg jól!

A lényeg: Gyurcsány az ő LMP-ből ellopott kismalacait is ingerli, de leginkább azokat a szavazókat, akik újra a bizonytalanok táborát fogják erősíteni, elpártolva Bajnaitól, ha megtudják, hogy bizony itt semmi nem változott, Mesterházy, Gyurcsány és Bajnai megint együtt akar bevonulni abba a hatalomba, oda, ahonnan maguk a bizonytalanok is elzavarták őket. Persze, jött a replika Mesterházytól, aki – ugyanúgy, mint korábban – megint meglepődött Bajnain, hogy már megint mi nem tetszik neki, és megismételte az azonnali tárgyalásokra tett múlt heti indítványát.

A szocialisták elnöke honlapján közleményt is megjelentetett, amelyben úgy fogalmazott, hogy: „az ország progresszív része megoldásra vár. Tárgyaljunk! Kezdjük holnap!”. Vagyis szinte jobbikos lendülettel azt is írhatta volna: „Döntsétek el végre, hova álltok!” Aztán az E14 finnyáskodásának rövid, burkolt krónikáját adta, felidézve azt, hogy az MSZP már tavaly novemberben egyértelmű ajánlatot tett valamennyi ellenzéki pártnak és szervezetnek. Ez az ajánlat egy világos menetrendet vázolt, amelyből Bajnaiék már a legelején kivonták magukat. Mesterházy leszögezte azt is, hogy az MSZP egyetlen percig sem törekedett „külön csapat” létrehozására, nem kötött senkivel külön választási szövetséget, mert a legszélesebb együttműködésben hisz – persze olyan együttműködésbe, amit nem a parlamenten kívüli E14 irányít, hanem amiben az MSZP mondja meg, hogy merre van az együttműködési „előre!”.

„Megítélésem szerint és, ami fontosabb a kormányváltást akaró demokraták szerint sincs oka annak, hogy tovább húzzuk az időt, hogy tovább taktikázgassunk és, hogy további két hónapot elvesztegessünk. Az MSZP készen állt és készen áll az ellenzéki összefogásra vonatkozó tárgyalásokra” – írta Mesterházy, áttételesen azt üzenve ismét Bajnainak, „Mi készen állunk, ti bénáztok még mindig, nektek kell még mindig összeszedni magatokat!” Majd újfent megismételte a Gyurcsány- gombóc lenyomását az E14 torkán, miszerint miért tárgyaljon csak két mérhető baloldali erő, ha három ilyen van: „a három mérhető támogatottsággal rendelkező és együttműködésre hajlandó ellenzéki párt képviselői ne két hónap múlva, hanem már hétfőn kezdjék meg a tárgyalásokat”. Majd megint megmosta kezét Mesterházy Bajnai ügyben: „Meglepetésemre Bajnai Gordon ismét nemet mondott. Így viszont érthetetlen számomra, miért most került bejelentésre a javaslat” – írja a pártelnök.

Mesterházy szerint az azonnali kezdés már csak azért is szükségszerű lenne, mert a Fidesz már elkezdte a kampányt. Nos, a hír még rosszabb az ő szempontjukból, ugyanis a két héttel ezelőtti időközi választás után a mostani hét végén is tarolt a Fidesz. Vagyis nemcsak hogy elkezdett kampányolni, hanem elkezdte megnyerni a választásokat. Ugyanis a választók pont azt tapasztalják, ami felé Mesterházy tolná Bajnait is a nagy baloldali megújulásban: vagyis hogy nem változott semmi, nem tudtunk megújulni, valójában egyikünk sem győzött a másik felett. Hát akkor miért ne próbálnánk meg még egyszer együtt újra, hátha megint be tudjuk hazudni magunkat a hatalomba, csak épp másként elosztva a pozíciókat. És persze a legszebb az lenne, ha ehhez a vadonatúj Bokros Lajos és Mao, bocsánat MoMa pártja is csatlakozna olyan ragyogó konzervatívokkal, mint a vadonatúj Pusztai Erzsébet és a frissen született Pálffy G. István. Merthogy ők is zászlót bontottak, mint jelentős konzervatívok. És jöjjön melléjük a szintén vadonatúj Fodor Gábor liberális pártja, és a soha nem látott Kuncze Gábor. S, ha őket tényleg megtámogatja az ismertsége elején járó Debreczeni József és Bauer Tamás, nos akkor már tényleg mindenki elhiszi, hogy csakis ez a fiatal, harcos, nem elkoptatott, feltörekvő csapat kell az országnak és kell a választóknak. Ők így együtt Orbán ellen!

De komolyan!? Van, aki egyáltalán hangos hahotázás nélkül ki tudja mondani a nagy összefogók nevét ebben az országban?

Van, aki komolyan tudja venni egyetlen lépésüket is? Van aki, nem látja át ezt az erőltetett taktikázást? Hogy minden arról szól, hogy valahogy mégiscsak beüljenek a magyar országgyűlésbe? Hát nem röhej, hogy a miskolci szocialisták frakciója mosolyogva a tévé kameráknak aláírja a rezsicsökkentést, míg párttársaik a központban bujdokolnak az aláírásgyűjtők elől?

Hogy Bajnai károsnak tartja a rezsicsökkentés ezen változatát? Mi van? Tényleg, ép eszű ember érti ezt? Mert ők még azt is kell csiszolják, hogy egymást megértsék, hogy valahogy összeszedjék magukat a végső nagy ütközetre. Röhejesek.

Zárug Péter Farkas

politológus