Hirdetés

Csőd – leginkább így összegezhetjük azt, amit az Európai Unió vezetése a migráció és Ukrajna kapcsán tesz. Ehhez asszisztál a Tisza Párt.

2015, a bevándorlási válság a behódolást hozta Nyugat-Európának az iszlám migránsok előtt. Ezek az „új európaiak” még mindig csak egy időzített bombát jelentenek, hiszen amikor majd lassan többségbe kerülnek a kontinens országaiban, akkor jön a robbanás.

Az elmúlt tíz év csupán arra volt elég, hogy az azóta érkezett milliók elfoglalják új otthonukat, megkezdjék a meghódított terület belakását, kialakítsák a következő évtizedekre az életstratégiájukat, kijelöljék a saját határvonalaikat. A számtalan terrortámadással jelezték, hogy mindenre képesek, kegyetlenek és nem félnek senkitől, befogadó közegüket pedig ellenségnek tartják. A rendőrség sok helyen inkább már be sem megy ezekbe a kerületekbe, ami felveti, hogy az adott állam képes-e élni az erőszak-monopólium jogával a saját fennhatósága alatt. De azt már most rögzítsük, amennyiben jelenleg az adott állam nem tudja megőrizni a közbiztonságot, nehezen beszélhetünk jogi és politikai értelemben is államról.

És ez még tényleg csak a kezdet.

Korábban írtuk

A különféle népcsoportokhoz, törzsekhez tartozó bűnbandák szabadon grasszálnak az utcákon, számtalan leszámolásról, tömegverekedésről láthatók videók a világhálón. Vajon ezekből a bandákból miért ne alakíthatnának a migránsok saját fegyveres milíciákat, amelyeket akár az adott ország rendvédelmi erői ellen is be tudnának vetni?

Sokszor felmerül, hogy a muszlim migránsok politikai pártokat alapítva szép lassan majd a demokráciát is kihasználják, és mivel a következő évtizedekben arra lehet számítani, hogy az egész nyugat-európai világban többségbe kerülnek, így a politikai többséget is megszerezhetik a választásokon. Nem csoda, hogy ezt egyes baloldali-liberális pártok, gondolkodók így hiszik, jelenleg kétségkívül csak a bevándorlók támogatásával tudnak hatalomban maradni. Nem véletlen, hogy a nyugati baloldali pártok teret engednek az antiszemitizmusnak, az Izrael létét is kétségbe vonó szélsőségnek, hiszen a szavazóik között nagy számban ott vannak az arabok. De az utóbbi években, úgy tűnik, a választók is kezdenek ráébredni a veszélyre. Csak a legfrissebb jelzések: nem a véletlen műve a minapi brit helyhatósági választás eredménye, amelyen Nigel Farage pártja a konzervatívokat és a Munkáspártot is megelőzte. Ahogy a német AfD előretörése is tény, most már vezetik a közvélemény-kutatási listákat, míg a bécsi önkormányzati választáson a Szabadságpárt megháromszorozta a korábbi eredményét.

Viszont miért kell készpénznek venni, hogy a migránsok mindig elégedettek lesznek ezzel a helyzettel, később is beérik a baloldali hablattyal, és nem unják meg baloldaliak genderista szélsőségeit? Miért pont a politikában fogadnák el a nyugati normákat? Mi a garancia arra, hogy ők majd szabad választásokon akarják megragadni a hatalmat? Az iszlám világ – tisztelet a kivételnek – nem a versengő politikai életéről híres, tehát egy napon akár a saját berendezkedésüket is meghonosíthatják Nyugaton. Néhány évtizeden belül ugyanaz a politikai káosz, polgárháborús viszonyok jellemezhetik majd Európát, mint most a Közel-Keletet. Az uniós országok vezetői 2015-től kezdődően ugyanis az illegális migráció támogatásával annak is zöld jelzést adtak, hogy a muszlim világ feszültsége, ellentétei Európában is megjelenjenek.

Az a szűklátókörűség, korlátoltság, ami ezt a politikai elitet jellemzi, Ukrajna feltétel nélküli támogatásában és az uniós csatlakozása kapcsán is nyilvánvaló. A migránsok meghívását elsősorban munkaerőpiaci okokkal magyarázták, hiszen a betöltetlen álláshelyeket bevándorlókkal pótolták volna. Ez nagyon nem sikerült, viszont az importált kulturális, civilizációs különbségek már-már szétfeszítik ezeket a szóban forgó államokat. A migránskvótával a problémát Magyarországra is rá akarják tolni. Teszik mindezt ugyanolyan elszántsággal, mint ahogyan azt is ki akarták csikarni, hogy szállítsunk fegyvert Ukrajnának.

Az ukrán gyorsított csatlakozást is le szeretnék nyomni Magyarország torkán. Ez elsősorban gazdasági gondokat okozna, olyanokat, amellyel még nem szembesült a közösség. Mindezek – nem túlzás ezt mondani – nagyon rövid idő alatt politikailag is szétfeszíthetik az uniót. Természetesen a föderalizmus jegyében közös hitelfelvételből finanszíroznák az ukrán csatlakozást, a felelősséget és a jövőbeli adósságot minden tagállamra ráhárítva.

Eleve egy háborúban álló országot kellene felvenni a közösségbe, amelynek a határait és a lakosságának pontos számát sem tudjuk. Amennyiben megszületik valamikor valamilyen békemegállapodás, akár befagyott konfliktussá is szelídülhet az aktív háború, és egy gyors tagfelvétellel Brüsszelt és az egész közösséget is ténylegesen bevonnák a két ország viszályába.

De mindez csak a legélesebb és legegyértelműbb veszély. Ukrajna ugyanis csődben van, a közszolgáltatásokat és a hadsereget is a külföldi támogatásból tartják fenn, ebből fizetik a közalkalmazottak bérét, illetve a nyugdíjakat is. Az ország infrastruktúráját szétlőtték, számtalan nagyváros romokban hever. A nekünk járó kohéziós forrásokat ide kellene irányítani, hiszen ezek a területek a legszegényebb uniós régióktól is fényévekre maradnak el. A 42 millió hektárnyi termőfölddel rendelkező Ukrajna felvétele egyet jelentene az összes hazánknak járó agrárforrás elvételével. És még nem említettük az ukrajnai korrupció mértékét vagy a közbiztonság helyzetét, a maffia befolyását.

De úgy tűnik, a francia és a német gazdasági szereplők a hatalmas területű Ukrajnában egy új gyarmatosítás lehetőségét látják, ezek a cégek nem akarnak lemaradni az amerikaiaktól, új piacot vásárolnának maguknak. Ezért is harsogja tovább a háborús propagandát az Európai Bizottság, ezért is állt ki az ukrajnai fegyverszállítások, a háború eszkalációja mellett az Európai Néppárt. Valenciai pártgyűlésükön Manfred Weberék beizzították a rakétákat Ukrajna gyorsított felvétele alatt is. Ehhez a bejelentéshez szükség volt arra is, hogy frakciójuk egyik tagja, a magyar Tisza Párt támogatóinak 58 százaléka igennel voksoljon a pártszavazáson Ukrajna uniós felvételére. Ez kétségkívül Brüsszel érdekeit szolgáló politikai akció volt.

A Tiszát tehát már kiválóan használják. Kollár Kinga botrányos beszéde óta tudjuk, hogy az EU-s elit valójában nem jogállami, hanem puszta politikai, hatalmi okokból nem biztosítja Magyarországnak az uniós forrásokat. Minél rosszabb ugyanis a magyaroknak, annál jobb a Tiszának.

A néppárt magyar tagozatát tehát bizonyosan nem zavarná, hogy az ukrán tagfelvétel miatt magyar munkavállalók, gazdák, vállalkozók tízezrei mennének tönkre. A nyugati érdekek most is fontosabbak.

Csakhogy meddig lesznek majd ilyen érdekek, ha a migráció miatt néhány évtizeden belül akár már nem is léteznek majd nyugati demokráciák? Lesz-e azután még nyugati érdek, ha Ukrajna mindenáron való támogatása felbőszíti az atomhatalom Oroszországot?

Mint látjuk, az EU migrációs és Ukrajna-politikájának stratégiai hibái akár az unió végét is jelenthetik. A mainstream hozzáállását sutba kell dobni, szigorú migrációs politikát kell folytatni és véget vetni a háborúnak, Ukrajnát pedig kívül hagyni a közösség határain. Különben gyorsabban véget érhet az Európai Unió története, mint ahogy most, 2025 tavaszán gondoljuk. Amit látunk, az a teljes uniós önfeladás folyamatának kezdete.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője