Úgy tűnik, hogy Amerikában az N-nap (vö. D-day) érdeklődés hiányában elmaradt. Pontosabban szólva érdeklődés lett volna rá, legalábbis hibbant QAnon-os konspiracionisták részéről, akiknek még mindig nem esett le a tantusz bálványuk igazi énjét illetően, de hagymázas fantáziálásukkal ellentétben Trump mégsem vezetett be rendkívüli állapotot, nem csukatta le Bident, és nem szárította ki a „deep state” mocsarát az utolsó pillanatban.

Hirdetés

Állig felfegyverzett patrióták sem özönlöttek tömegesen Washingtonba a „hatalombitorló” beiktatásának megakadályozására.

Már a felvetés is kész röhej. Ezek a kemény legények tavaly nyáron szójafiú antifasisztákkal és BLM-es fehér hisztérikákkal sem mertek konfrontálódni, nemhogy most a Biden és bandája védelmére kivezényelt 25 ezer nemzeti (?) gárdistával, ország-világ előtt nyilvánvalóvá téve, hogy a hollywoodi háborús szappanoperákon és agresszív videójátékokon szocializálódott, infantilisan fegyvermániás jenki népesség ugyanolyan agymosott, engedelmes és ártalmatlan, mint a nyugati demokráciák fegyvertelen lakossága általában. Persze érthető módon nem is nagyon ambicionálták a hősködést azok után, ahogyan Trump a Capitoliumhoz összecsődített balekokat slamasztikában hagyta, akik után most országos hajtóvadászat folyik a legnemesebb vadnyugati hagyomány szellemében és némi bolsevista know-how újrahasznosításával. Mert a munka dandárját ugyan az FBI végzi, de azért fontos szerep hárul az ún. „társadalmi segítőkre” is (ez a spiclik PC-kódneve) a demokrácia ellenségeinek felkutatásában és rendőrkézre adásában.

Napjaink afrobolsevik Amerikájában igazi mószerkultúra van kialakulóban az 1917-es oroszországi bolsevik prototípus mintájára. Ennek részeként a hatóságok a rendszerhű lakájmédia révén arra biztatják az állampolgárokat, hogy leplezzék le antidemokratikus elhajlással gyanúsítható ismerőseiket, barátaikat, családtagjaikat, a capitoliumi „puccsistákkal” kezdve. A rendszerszintű spicliskedésre való felhívás mindenekelőtt az ún. Instagram-lotyók (szellemi serdületlenségüket az interneten szexi fotókkal piacosító tizen- és huszonéves lányok) körében talált visszhangra, valóságos divathullámot váltva ki soraikban.

Egyikük, egy bizonyos Helena Duke, aki már korábban elhidegült a családjától, mert az anyjának nem tetszett, hogy a nyári BLM-balhézásban tündökölt, most bosszúból feladta az anyját, a nagynénjét és a nagybátyját, miután felismerte őket a Capitolium előtti tumultusról készült fényképeken. „Ha nem tettem volna semmit, úgy éreztem volna, hogy ugyanolyan rossz vagyok, mint ők” – dicsekszik a 18 éves leszbikus szikofanta azzal a számára bizonyára jóleső érzéssel, hogy az anyját azóta már kirúgták kórházi állásából, és valószínűleg nem fogja megúszni ennyivel. Az egyik fotón ugyanis vérző orral látható egy néger tramplival történt összecsapása nyomán, márpedig feketére kezet emelni, akár önvédelemből is, főbenjáró bűnnek számít Weimerikában.

Robyn Sweet, az előbbi kor- és kartársnője a capitoliumi szelfizése miatt letartóztatott apjától határolódik el nyilvánosan, „szégyenletesnek és undorítónak” bélyegezve nemzője politikai nézeteit és jobboldali csoportokhoz való tartozását. Jellemző módon a szabadság egykori honában a lakájmédia kórusban hozsannázza és valóságos népi hősökké ajnározza a Duke- és Sweet-féléket, akárcsak a kulák apját akasztófára juttató Pavlik Morozov pajtást annak idején a Pravda.

Nem mintha a rendszernek ténylegesen szüksége lenne spiclik segítségére a jelenlegi high-tech kontrollmechanizmus birtokában, amely elől nemigen van menekvés. Sokkal inkább arról van szó, hogy egy mélyreható társadalommérnökségi eljárás során a mószerolás mint demokratikus népességterrorizáló módszer elfogadására és minél szélesebb körű gyakorlására trenírozzák az embereket.

A Capitoliumhoz csődített trumpisták elleni megtorlás első fázisa százakat érint, de ez a szám exponenciálisan növekedni fog, mert ha egy terrorgépezet egyszer belelendül, akkor a történelmi példák szerint nemigen van megállás. Liberális ököl vasököl, oda csap, ahova köll! Már eddig is százakat vádoltak meg hivatalos személy elleni erőszakkal (büntetési tétele 3 évig terjedő börtön), legalább 30 személyt emberöléssel (20 évtől életfogytiglan vagy akár halálbüntetés), és legalább háromszázan néznek szembe lázadásra való összeesküvés vádjával (8–20 év börtön).

A legszebb az egészben, hogy az embervadászatot (egyelőre még) az a főzsaru vezényli, akit 2017-ben Trump helyezett az FBI élére szerinte kifogástalan ajánlásainak elismeréseként, és aki tavaly kinyilatkoztatta, hogy az Antifa nem szervezet, hanem inkább ideológia, így próbálva bagatellizálni a veszélyességét, és megideologizálni az ellene való fellépés erélytelenségét, ezzel magát az elnökét is dezavuálva. Mindenesetre személye eklatánsan bizonyítja, hogy Trump káderpolitikáját ugyanaz a zsigeri dilettantizmus jellemezte, mint a politikáját általában is.

A sokáig egyfajta amerikai kuriózumnak számító első alkotmánykiegészítés, amely a világon egyedülálló módon garantálta a szinte teljes szólásszabadságot, mostanra már csak papíron létezik, és gyakorlatilag egyes társadalmi kategóriák diabolizálására korlátozódik. „Fehér szupremacisták”, „déli rasszisták”, „szánalmasak” (a Clinton-tábor nevezte így Trump nagygyűléseinek többségében fehér férfiak alkotta törzsgárdáját a 2016-os kampány során): ők a afrobolsevik rezsim kulákjai, az első számú közellenségek, akiknek veszniük kell. Mindeközben a kapitalista rendszer műkedvelő rohamosztagosaiként ámokfutó antifasiszta álforradalmárok szabadon garázdálkodhatnak, kényükre-kedvükre terrorizálva a „fasisztákat”, de a rendszergazdák mégis ez utóbbiakat – köztük Trump megtévesztett híveit – titulálják „belföldi terroristáknak”.

Andrzej Łobaczewski lengyel szociológus patokráciának nevezte azt a kormányzati formát, amelyben pszichopata egyének tömegesen beszivárognak az államhatalmi szervekbe, majd befolyásos pozíciókba kerülve megrontják az erkölcsi értékeket, és az így létrejött totalitárius rendszerben a kormány saját népe ellen fordul, kiváltva az egészséges többség ösztönös ellenállását. Napjaink Amerikájában az a veszély fenyeget, hogy a többség is pszichopata lesz, és nem lehet tőle ellenállásra számítani a totalitarizmussal szemben, mert lényegében önmagával kellene szembefordulnia.

Korábban írtuk