Tüskefóbia
A Die Zeit interjút készített Christianéval. Christiane Kassama másodgenerációs bevándorló, 56 éves, Baden-Badenben született és nőtt fel. 1985 óta Hamburgban él és dolgozik. Hogy mit? Óvodás gyermekek diszkriminációra érzékeny, rasszizmuskritikus korai nevelését támogatja. Ez egy munka. Ezért fizetnek. Korábban aktívan részt vett a németországi Fekete Emberek Kezdeményezésben, és továbbra is megrendezi a hamburgi Alafia Afrikai Fesztivált.
A riporter a tapasztalatairól kérdezi, hogy mit fedezett fel az óvodákban, amit reformálni kell? Kassama asszony elmondja, hogy többek között a mesekönyvek jelentik a rasszizmus forrását, amelyeken bár sok-sok millióan nőttek fel, nem is veszik észre, hogy milyen rasszista vonásokat hordoznak. (Ismétlem, ezért fizetnek.)
A riporter példákat kér. Milyen mesekönyvekben érte tetten a lopakodó rasszizmust? Kassama többek között egy versike tartalmát idézi, ami arról szól, hogy egy macska táncolni akar, de elutasítja az állatokat, akiket felkínálnak neki, mert hibát talál bennük, például azt, hogy a sündisznó túl tüskés. A végén jön egy kandúr, azzal hajlandó táncolni.
Mi az üzenet? Aki más, azt nem fogadják el. A dal azt a többségi társadalmat fejezi ki, amely eldönti, ki tüskés és ki nem, ki táncolhat és ki nem. Erre érzékennyé kell tennünk az oktatókat – mondta el a pedagógus. Tehát a másságot el kell fogadni, az önazonosság ápolása bűn, teljesen mindegy, hogy ki kicsoda és honnan jött.
Mivel nyilvánvaló, hogy egy közösség szempontjából ez káros – a közösség pont attól közösség, hogy közös van bennük –, ez a nyilvánvalóság már az első pillanatban ordít. Mert mivel is foglalkozik Christiane Kassama másodgenerációs bevándorló? A németországi Fekete Emberek Kezdeményezésben tevékenykedik, és megrendezi a hamburgi Alafia Afrikai Fesztivált. Értsd: a befogadó kultúrában leépíti az önazonosságot, s közben tolja ezerrel a sajátját. S ezért a befogadó ország fizet.
A nyugati ember vajon akkor fog kapcsolni, ha rabszíjon vezetik el, vagy már akkor se? Ez itt a kérdés.