1. A Föld túlnépesedése, ami ellen „nem emberi módon” védekezünk. A sok egyed összezsúfolódása (lásd világvárosok) kis helyen agresszióhoz vezet.

2. A természetes élettér elpusztítása. Megfosztjuk magunkat a felettünk álló természet tiszteletétől.

3. Az emberiség önmagával történő versenyfutása, ami a technológia pusztulásunkra törő fejlődését segíti elő. Vakká teszi az embert a valódi értékekkel szemben. Megszűnik az olyan, korábban általánosnak mondható emberi tevékenység, mint a reflexióra fordított idő stb.

4. A mélyebb érzelmeket, érzéseket kiöli az elpuhultság. A technológia eszközeivel elértük, hogy egyre kevésbé viselünk el mindent, ami kellemetlenséget okoz. Ezzel az öröm képessége elsorvad, amit igazán csak akadályok leküzdése után érezhetünk. A fájdalom és az öröm ellentétének hullámzása „szürke unalom rezgésévé csillapul”.

5. Genetikai hanyatlás. A mai civilizációban a természetes jogérzéken és a sok örökölt jogi tradíción kívül nincs semmilyen szelekciós tényező, amely a társadalmi magatartásformák fejlődésére, fenntartására szelekciót gyakorolna. Valószínű, hogy a ma oly széles körű infantilizmus (lásd: átlag amerikai) is genetikai eredetű.

6. A tradíciók lerombolása. Az új generáció kulturális értelemben az idősebbet nem érti meg, s főleg nem azonosul vele. Ennek oka a nem megfelelő szülő-gyermek kapcsolat.

7. Az emberiség egyre jobban dogmatizálható. A nézetek uniformizálódása sohasem látott mértékű. Az egyéniségvesztő hatások mindazoknak hasznos dolog, akik a tömegtájékoztatási eszközöket manipulálják.

8. Az atomfegyverek léte.

Az első hét bűnt támogatja az a dogma, hogy az ember szociális és erkölcsi magatartását a törzsfejlődés nem befolyásolja, kizárólag környezete, kultúrája, vagyis az ember tisztán, tabula rasa születik. A magyarság, mely szintén az úgynevezett civilizált emberiséghez tartozik, az atomfegyverek kivételével, osztozik annak bűneiben. De mintegy nemzeti specialitásként legalább további nyolc bűnnel még kiegészíthetjük, ami helyzetének súlyosságát még jobban aláhúzza.

1. A népességfogyás. Noha nem magyar specialitás, minden súlyossága ellenére nem nálunk a legrosszabb a helyzet. Ez civilizációs kifáradás, amit szociális intézkedésekkel ideig-óráig csökkenteni lehet, de távlati reményeink ne legyenek. Csekély vigasz, hogy a határon túl élnek magyarok, akiknek egy része nyilván majd nálunk fog letelepedni. Gyakran hallani nőktől, hogy „erre a világra szüljek?” – ami csak álindok. Gondoljunk arra, hogy 1526 és 1711 között Magyarország valamelyik pontján mindig háború volt, mégis szültek az asszonyok, mert az akkor rang volt, s erősebb volt az életösztön is. Ma viszont a szülés teher és „korszerűtlen”. A korábbi korokra az volt a jellemző, hogy csak az elit nem szaporodott, ma viszont már a nép sem. Ez az igazi újdonság, ami visszahat az elitre is. Például kevesebb újszülöttből kevesebb tehetség születik. A hetedik, a táltosgyerekek lassan már csak népmesében fordulnak elő. A harmadik világból való bevándorlás, miként Nyugaton, úgy nálunk sem megoldás. A bevándorlók elsöprő többsége képtelen integrálódni, a segélyezettek pedig nélkülük is egyre többen lesznek. Az alacsony gyermekáldás miatt várhatóan 10-15 év múlva összeomlik a nyugdíjrendszer.

2. A vezetőkiválasztás. Több évszázados tapasztalat, hogy a magyarságnak rosszak a vezetői. Válsághelyzetekben, például a XX. században minden vezetőnk csődöt mondott. Nemzetközi érdekérvényesítésünk katasztrofális, politikusaink a politika erkölcse helyett legjobb esetben is csak az erkölcs politikáját képviselik. Ezt tetézi, hogy Márait idézzük: hitvány nép a magyar, mert mindig megbocsát árulóinak, gyilkosainak. Vagyis nemzetünk nem képes maga számára se a tiszta helyzet teremtésére. Nincs nemzeti katarzis, megtisztulás, csak „mindnyájan benne voltunk a buliban” cinikus s belenyugvó egymásra kacsintása.

3. A magyarság nem ismeri a nemzeti alapú politizálást, a nemzeti öncélúságot. Mindig valami egyetemes eszme alá rendeli magát, azt szolgálja, azt téveszti össze saját érdekeivel. Energiáját, életerejét évszázadok óta mások érdekében fecsérli el. A magyarellenesség határainkon belüli megtűrése s támogatása a totális identitászavar, a gyávaság terméke. Ha a nemzetközi törvények ellentmondanak a nemzetinek: rosszak és nem tartandók be. A nemzeti érdeket nem lehet semmilyen absztrakt, egyetemesnek tűnő érdeknek alárendelni.

4. A média. Dezorientáltságunk egyik oka médiánk idegen kézbe juttatása. Az általuk közvetített információk 90 százalékát nem magyar érdek alapján ismertetik, értelmezik. Idegen szempontok érvényesülnek, aminek következtében csökken a nemzeti önbizalom, növekszik a kishitűség és az idegenmajmolás.

5. Oktatás. Emberművelés helyett ember(ki)képzés folyik. Teljesen háttérbe szorult a klasszikus műveltség iránti igény, amely az emberformálás legfőbb eszköze. Hanyatlik a történelemoktatás, mely az öntudat, a helyes helyzetértékelés legfőbb eszköze. Eltűnik a követelményrendszer, nincs bukás, mert a gyereket nem érheti kudarc. Az egyetem színvonala hanyatlik, miközben lassan már mindenki diplomás szakbarbár lesz.

6. Mindenféle deviancia támogatása, megtűrése, népszerűsítése. A narkó reklámozása, hadd növekedjen a munkaképtelen eltartottak száma. Pedig ha keményen fellépnének ellene, akkor néhány év alatt az egész nemzetet ki lehetne belőle gyógyítani. Van rá több követendő külföldi példa. Az egyneműek kapcsolatának népszerűsítése, legalizálása a nemzet, közösség alapját, a családot kezdi ki.

7. A halálbüntetéstől való félelem, ami az ítélkezők részéről, az élet kegyetlen törvényeitől és a felelősségtől való irtózás. Nem igaz, hogy nincs visszatartó ereje, a tévedés lehetősége valóban fennáll, de az is legalább olyan súlyos tévedés, ha egy gyilkost kiengednek és az újra gyilkol. Ehhez kapcsolódik bűnként még, hogy a bűnözőket védi a törvény az áldozatokkal szemben.

8. Általános, kötelező katonai kiképzés, szolgálat. A magyarság, miként az egész európai civilizáció visszavonulóban van. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, szinte napra megmondható az utolsó magyar, illetve európai eltűnésének időpontja. Ezt az Európát környező népek is tudják, és készülődnek, ki revánsra, ki csak új föld meghódítására, ki élősködésre. Az Európai Unióba történt belépéssel várhatóan 10-15 év múlva az ország lakosságának akár 10 százaléka is a harmadik világból származó integrálhatatlan, asszimilálhatatlan eltartott lesz, erősen gerjesztett öntudattal. Nyugaton 20-25 év múlva várják azt az időpontot, mikor az ott élő színesek, mohamedánok már a hatalomért fognak fellépni, az öntudatától megfosztott, öngyűlölő, rossz lelkiismeretű, elöregedő, fogyó fehérekkel szemben. Hála az ostoba politizálásnak előre láthatjuk jövőnket. Az, ami évtizedek óta Palesztinában van és újabban Irakban, az vár ránk is. Az állandó robbantgatások, lövöldözések a földért, a házért, a segélyért, a vízért, végső soron az életért. Erre fel kellene készülni, ha még mondjuk 50 év múlva is létezni akarunk. Ez fennmaradásunk záloga, és csak az a politika nevezheti magát nemzetinek, amelyik e fenti problémákkal és még nyilván létező hasonlókkal szembenéz, s megbirkózik velük. Minden más politika csak a pusztulást segíti elő, gyorsítja fel.