Az igazi „terroristák”

Néha politikailag igencsak inkorrekt szavak is elhangzanak az Európai Parlamentben. A dán Ole Krarup, az EDD (A Demokráciák és a Különbözőségek Európája) képviselőcsoport tagja, aki jogot tanít a koppenhágai egyetemen, egyik felszólalásában a következőket mondta: „Ma nevet adhatunk a világ legveszélyesebb terroristáinak. Azok a terroristák, akik a legcélzatosabb és leghatékonyabb módon fenyegetik a békét a világon és a lehető legveszélyesebb módon dühöngenek – az amerikai és az izraeli kormány. Ez a két kormány, amely cinkosokként cselekszik, óriási megsemmisítő katonai potenciálját nap mint nap arra használja fel, hogy sokkal súlyosabb pusztításokat okozzon, mint számos más, világszerte ismert terrorista.” Uff, én beszéltem…

Az új amerikai nukleáris doktrína következményei

Az USA úgy okoskodik, hogy „tegyétek azt, amit mondok, de ne tegyétek azt, amit én csinálok!”, az ebből következő valamennyi ellentmondással. Miközben a világ többi részét az integrális szabadkereskedelemre akarja késztetni, ő maga a protekcionizmust gyakorolja – anélkül, hogy bárki is szankciókkal merészelne visszavágni! -, ahogyan például az acélbevitel megvámolásával is.

Ugyanígy akarja a Pentagon felbolygatni a nukleáris doktrínát. Elvetvén az elrettentés teóriáját, mely szerint az atomfegyvert csak ugyanolyan típusú támadás megtorlásaként lehetne használni, az Egyesült Államok miniatürizált atombombák bevetése felé halad a „gonoszság tengelyének terrorista államai” ellen, legyenek azok atomhatalmak vagy sem, éspedig első csapásként. Robert Steuckers úgy véli, hogy mindez „az amerikai vezetők és a hadiipari komplexum egyre növekvő haragját tanúsítja, amelyet amiatt éreznek, hogy képtelenek megsemmisíteni azokat a terroristákat, akik lesújtottak Amerikára.” Ez azonban a londoni The Times szerint az amerikai hadsereg földön mutatott tehetetlenségét is tanúsítja, amelyet afgán „szövetségesei” lenéznek, mert az Anaconda-hadművelet során „képtelen volt harcolni és kizárólag azzal foglalkozott, hogy elkerülje a saját veszteségeket”.

Az új doktrína következményeként világszerte fokozódni fog a nukleáris fegyverkezés, amit pedig Washington minden áron elkerülni próbál. Sok állam ugyanis – fenyegetve érezvén magát az amerikai atomcsapás által – igyekszik majd nukleáris fegyverhez jutni. A The Guardianben Madeleine Bunting azt írja, hogy „nemcsak az iszlám terrorizmus miatt félünk, hanem az amerikai hatalom tombolása miatt is”, amely a világ destabilizálódását kockáztatja.

Úgy tűnik tehát, hogy az amerikaiak, akik Francis Fukuyamával együtt azt gondolták, hogy a Szovjetunió bukása után a globális Pax Americana és „a történelem vége” építőmesterei lesznek, éppen ellenkezőleg, egy általánossá vált Bellum Americanum és a történelem felgyorsulásának munkásaivá váltak.

Arab tervek Európa meghódítására és iszlamizációjára?

Eddig úgy látszott, hogy a tömeges bevándorlás és a mozlimok sokasodása természetes módon zajlik. Kizárólag néhány rendkívüli szellem vette észre a háttérben a hódítás koncentrált tervét. Az Allah nevében c. nemrég megjelent könyvben azonban két spanyol szerző, a La Razon tényfeltáró újságírójaként tevékenykedő Enrique Montachez és a különböző spanyol lapokat a Maghreb- országokból tudósító Pedro Canales azt állítja, hogy létezik egy titkos terv Spanyolország reiszlamizálására, mégpedig Andalúzia bevándorlás általi meghódításából kiindulva, amely tervet Marokkó és Szaúd-Arábia irányítja. A vahabita királyság az Andalúziában gomba módra szaporodó mecsetek építését finanszírozza, miközben Marokkó a Spanyolország „Achilles-sarkaiból”.

A könyv szerint már több mint 30 ezer spanyol tért át az iszlám hitre és a Szaúd-Arábiához kötődő terrorista hálózatok – nevezetesen az al-Kaida – „logisztikai felkészítő bázisként használják Spanyolországot az európai célpontok elleni támadások elkövetéséhez”. Katolikus Izabella, Spanyolország felszabadítója az arab-muzulmán iga alól, forog a sírjában…

Oroszország EU-tag lehet?

Legalábbis ez az, amit számos német politikai személyiség óhajt, éspedig a legfontosabbak, akiket a német-orosz tengely ismét feltámadó régi ideája inspirál. Az év elején Moszkvába látogató Helmut Kohl exkancellár kijelentette, hogy Európa következő nagy feladata az lesz, hogy állandó helyet biztosítson Oroszország számára az Unióban, és indoklásképpen hozzáfűzte: „Németországnak és Európának nagy tiszteletet kell tanúsítaniuk Oroszország iránt, amely súlyos problémákkal küszködik nagy erőfeszítéssel és hatalmas áldozatok árán. (…) Az európai közösségnek egy bizonyos határidőn belül magába kell fogadnia Oroszországot. Az elkövetkező évek nagy kérdése egy ilyen szövetség intézményi kereteinek az elképzelése lesz.”

Néhány nappal később a jelenlegi német kancellár, Gerhard Schröder is megerősítette Rómában, hogy azt szeretné, ha Oroszország hosszabb távon csatlakozna az Európai Unióhoz (és a NATO-hoz, vetette oda foghegyről): „Úgy vélem, hogy csak akkor lehet Európa számára békét és jólétet biztosítani, ha Oroszország belép az Európai Unióba és persze a NATO-ba.”

A washingtoni külügyminisztérium nem kommentálta ezeket a szavakat, amelyek nyilvánvalóan nem nyerték el az amerikai vezetés tetszését. Oroszország az Európai Unió tagja? Ez nem más, mint Euroszibéria lázálma, az angolszászok lidércnyomása. Oroszország a NATO tagja? Ez egy fantasztikus sakkjátszma: vagy Oroszország leigázása az USA által, vagy a farkas belépése a juhakolba…