Furcsa perverziónak tűnhet, de csak a kíváncsiság hajt, amikor végignézem a legnépszerűbb baloldali politikusok Facebook-oldalait, hogy megtudjam, vajon eszébe jutott-e valamelyiküknek is egyetlen bejegyzést írni arról, ami néhány napja Székelyföldön történik.

Hirdetés

Az eredmény persze lesújtó. Fekete-Győr András, Arató Gergely, Cseh Katalin, Hadházy Ákos, Tordai Bence, Kunhalmi Ágnes, Karácsony Gergely – hogy csak néhány nevet említsek azok közül, akiket annyira biztosan nem hatottak meg a történtek, hogy érzéseiket a nyilvánosság elé tárják. A nemzeti oldal példás egységet mutatva próbálja felkarolni a katasztrófasújtotta honfitársainkat. A legtöbben nemcsak szavakkal, tettekkel is segítenek. Elindult például egy mozgalom, ami arra buzdítja a határon túli magyarok ügyét szívükön viselőket, utazzanak Erdélybe, foglaljanak szállást Parajdon, hogy fellendítsék a sóbánya megsemmisülése miatt válságba került helyi turizmust. Egymás után jelentik be az adománygyűjtő akciókat is: civilek, alapítványok, polgármesterek, művészek mozdultak meg, hogy segítő kezet nyújtsanak azoknak, akik önhibájukon kívül bajba jutottak. A magyar állam – a határokon átívelő felelősség tudatában – az elsők között biztosította támogatásáról az áldozatokat, akik között most már biztosan van olyan, akinek élete munkája veszett kárba mások felelőtlensége miatt.

A baloldal ikonjai eközben mélyen hallgatnak. Sehol egy sor, egy mondat, egy szolidaritást sugalló emoji. Persze a velük szimpatizáló médiumok úgy csaptak le a tragédiára, mint gyöngytyúk a takonyra. Most hirtelen felfedezték Erdélyt. A katasztrófa híre jó kattintásszámot hoz. Nekik ennyit jelent Székelyföld: tartalom a hirdetési bevételekhez. Persze nem kéne meglepődnünk. Ami most a baloldalon történik, jobban mondva nem történik, már rég megszokott. Ám

az ilyen mértékű közöny a honfitársaink iránt újra és újra letaglózza a hazáját és nemzetét szenvedéllyel szerető magyart.

Amikor Ukrajnáról van szó, a balliberális elit és a velük szimpatizálók persze azonnal harcba szállnak – verbálisan biztosan, s ha rajtuk múlna, talán anyagilag, sőt fegyverrel is támogatnák azt az országot, ahol a magyar kisebbséget nap mint nap vegzálják, ahol az anyanyelvhasználatért büntetnek, és ahol a kisebbségi jogokért való kiállás kockázatot jelent. Az ellenzék imád papolni a szolidaritásról, emberi jogokról, európai értékekről. De amikor a saját nemzetüknek bajban lévő tagjairól van szó, akkor hallgat. Mélyen. Elgondolkodtatóan. Zavarba ejtően. De legfőképp szégyenletesen.

Korábban írtuk