Ünnep előtt

Ünnep előtti bevásárlótúrát tartottam. Sonka, torma, satöbbi. Előtte bekukkantottam a plázában egy kis üzletbe. Kristályokat árusítottak.

Milyen fura kis érdekes dolgok. Ametiszt, jáspis, obszidián… Igazából szép mind. Forgattam, nézegettem őket, majd feltettem pár kérdést, hogy melyik karcállóbb meg ilyenek, de az eladó egyikre sem tudott válaszolni, csak ellátott információkkal azzal kapcsolatban, hogy melyik kő segíti a veseműködést, melyik kell a szívre, melyik méregtelenít, melyik erősíti a lelket és melyik az, ami megvéd az ártó kisugárzástól.

Hallgatom s közben arra gondolok, hogy igen, hogyne. Egy ásvány. Bár mit csodálkozunk, egyesek szerint a bornak meg filozófiája van.

Én simán elfogadom, hogy van az emberi létezésnek olyan foka, amikor valaki annyira egészséges, tökéletes és harmonikus, hogy egy kristály rezgése érzékelhetően befolyásolhatja az életét. De azért azt lássuk be, hogy azok, akik ma ezeket a dolgokat szentírásként vallják, még a legalapvetőbb egészségügyi és mentális kérdésekben is segítségre szorulnak. Sőt, a gond, hogy a segítséget igénybe sem veszik.

Miattuk kerül kórházba sok ember, sokszor végzetes állapotban. Igen, meg a gyógygombáktól. Egy ismerős orvos mesélte, hogy már szisztematikusan rá kell kérdezni, hogy a kedves beteg mivel kezelte magát.

Miután a tormával végeztem, vettem csokinyuszit is – bocsánat a fogyasztói kilengésért –, meg csokitojást. Mindenkinek vannak fura hobbijai. Én szeretem ezeket a csokitojásokat – márkát direkt nem írok le –, amikben benne van a meglepetés. Az ember megeszi a csokit, és közben összerakosgatja a műanyag vackot, amit általában pár nappal később kidob. Na de most jön a csavar! A csokiban ott volt a kis játék, mellé kis színes papír is, de a meglepi kész volt. Igen. Összeállítva, egy darabban. Tehát már annyi szellemi munkát se kell beletenni, hogy az öt darabból mi eszkábáljuk a nyuszit. Megcsinálják!

Hát tudják, ez biztos nem fog rezegni. Akárhogy dobálom is majd a kuka felé.