Van pár kifejezés, mit utálok. És ha látom valahol, ha találkozom emberrel, aki használja, megvan róla a véleményem. Ritkán tévedek. Ilyen például a „fikázza”. Jaj, be utálom. Be proli. Be alja. Sajnos nemzeti gúnyába öltözöttek is használják. „XY fikázza a Szent Koronát!” A másik a „bottal se piszkálnám”. Most mégis tollamra kívánkozott. Szóval a 168 Órát bottal se piszkálnám. Ha látom kitéve standon, és odébb kell dobnom, hogy a mögötte lévő újsághoz férjek, utána megtörlöm a kezem. Elmesélem, miért.

Hirdetés

„És akkor a Nélküled című NER-himnusz szerzője hirtelen találkozott a magyar egészségüggyel” – ez a prolicsalogató cím vöröslik a lap internetes oldalán (szerzőt nem mernek írni), majd végigveszik Nyerges Attila motorbalesetét és kórházi megpróbáltatását, ujjongva, hogy első körben 24 óra múltán hazaengedték, de később műteni kellett. Külön kiemelik vörössel az ujjongási csomópontok állomásait.

„A kórházból elsőre hazaküldték.” „Azt mondta, polcoljam fel a lábam, nem lesz semmi baj… De lett!” „Gyakorlatilag megsemmisült a lépem.” Mi a gyönyörforrás? Az Ismerős Arcok énekese a kormány mellett van, a kormány tönkretette az egészségügyet, és – haha – most jól megszívta a kormánybérenc, mert majdnem elpatkolt. Úgy kellett neki!

Jó, ezt nem mondják ki, de érezni. Kimondja a lap helyett a kommentelő csürhe. Pfúj!

A Nélküled mint NER-himnusz. Ó, az ócska proli. Az ilyennek fogalma sincs a néplélektanról, a valódi kötődésről a nemzetrészek közt. Szerinte lelkesedni csak parancsra lehet, és aki teszi, az biztos a hatalmat szolgálja. Mondjuk érthető, a felmenőik minden bizonnyal a „Lelkesedjünk, elvtársak!” világából érkeztek, ahol Kádár elvtársnak azért integetett a papa-mama, mert fizetésemelést várt, vagy mert ha nem tette, ferde szemmel nézte a párttitkár. Csak úgy önként, hitből – az ilyet elképzelni sem tudják.

Megyek, olvasok egy kis Mikszáthot (gondolom, NER-író), szenny után minőségre vágyom.