Van sapka?
Vírusjárvány idején derül ki, hogy milyen is a magyar ellenzék valójában. (Bajban ismerszik meg a barát, tartja az ismert mondás, bár a barát szót kevesen képzelik oda jelen helyzetben, bárhogy szépítgetjük is.)
A van rajta sapka, nincs rajta sapka tipikus esete látható, bármit is dönt a kormány. Ha nem szigorítja a mozgási feltételeket, akkor bezzeg itt és ott már rég szigorították; ha nincs ingyenparkolás, akkor jaj, a szegény kisemberrel mi lesz, ha van ingyenparkolás, akkor meg direkt ellehetetleníti az önkormányzatokat, és diktatórikus egyeduralomra tör. Ha nincs nyugdíjemelés, akkor szociálisan érzéketlen, ha ad 13. havi nyugdíjat, akkor meg minek ad, miért pont most, és egyébként is kevés az az emelés, lehetne több is, bár felesleges, másra kell a pénz.
Engem nem is a politikusok és sajtókiszolgálóik kirohanásai érdekelnek – ők csak teszik a dolgukat, valaha volt hóhér is, a latrinapucoló sem úri szakma, lennie kell balliberális érdekszócsőnek is –, inkább az átlag magukfajta lelkisége.
Az ember home office üzemmódban ücsörög a konyhában, kevergeti a kávét, nézelődik az ablakon, és hallgatja Müller Cecíliát. (Az Operatív Törzs napi bejelentkezése olyan az embernek szinte, mint szüleinknek a Szabó család lehetett egykoron.) Én kicsit megkedveltem. Körülményes itt-ott, az igaz, de milyen legyen? Neki nem az a dolga, hogy laza legyen, vicces vagy vagány. Nem a fiataloknak kell megfelelnie, nem standup-versenyen van, hanem adatokat közöl. Az adatok pedig soha nem lazák, divatosak, jópofák vagy menők. A vízállásjelentés sem kelhet versenyre a menő kiscsajjal a gimiben, de épp ezért szeretjük. Elutasítom azt a hagymázas jövőképet, amelyben a vízállásjelentés menő, és Müller Cecília vicceket mond. Annyi bántást kap, annyi gúnyt és támadást, hogy az ember csak néz. Ezt még tőlük sem várnánk. Pedig sok jót tőlük már régóta nem várunk. Holott Müller Cecília lehetne a megvalósult libsi álom. Vezető pozícióban lévő nő. Komolyan mondom, ezeknek semmi nem jó.