Végül lenyelik a békát

A világ megbolondult. Ha így megy tovább, megérhetjük, hogy Amerika és Oroszország összefog és háborúba lép az Európai Unió, pontosabban annak nyugati része ellen. Mert most már ott tartunk, hogy abban a kérdésben, ki milyen mértékben sajátítsa ki a ma még Ukrajnának nevezett területet, az oroszok és az amerikaiak tulajdonképpen már csak az arányokon vitatkoznak. Ezzel szemben Nyugat-Európa a britekkel kiegészülve makacsul a háború folytatását akarja, azaz – beszéljünk őszintén – a Nagy Üzletet elszabotálni bármi áron. Erről szólt a múlt vasárnapi londoni találkozó, ahol rég hallott erővel csörtették a kardot. Keir Starmer brit miniszterelnök a találkozón kijelentette, hogy Európa biztonsága érdekében fel kell készülniük egy „egyszeri pillanatra”. Csak nem a Barbarossa-tervre gondolt? Mellesleg, most akkor a britek kiléptek az Európai Unióból? Vagy hogy is van ez?

Miért ez a vad hang? Talán mert a dolgok állása szerint a Nyugatnak kevés zsákmány ígérkezik a két nagy megegyezése után? Talán mert túl sokba került a különös háború, és nincs annyi kincs az ukrán földben, amennyiből mindenkinek jutna elég? Talán azt gondolják, hogy ez az üzlet, mint a nagy háborúk esetében lenni szokott, nem mindenkinek hoz hasznot, bizony lesznek vesztesek is, mert a győztesek szokás szerint ezúttal is nagyot akarnak szakítani?

Hogy ki kerül győztes és ki vesztes pozícióba, eléggé nyilvánvaló: akinek több fegyvere és katonája van, akinek a katonai, gazdasági és politikai ereje kellően nagy, az elsőnek mehet a pénztárhoz, aki gyengébb, akinek a szája nagyobb, mint katonai, gazdasági és politikai ereje, annak pedig várnia kell a maradékra, feltéve, hogy lesz maradék, mert senki sem tudja ma még, a két nagy milyen mértékben osztja fel egymás között a maradék Ukrajnát.

A nagyszájú szélhámos, a táncos-komikusból lett diktátor csapdába került, és a Fehér Házban lezajlott vitában az egész világ szeme láttára megszégyenült. Nyilvánvalóvá lett, hogy ha Volodimir Zelenszkij aláírja az Ukrajna kifosztását eredményező szerződést, akkor otthon meglincselik, ha viszont nem írja alá, akkor elveszíti legfőbb támogatóját – ez meg is történt –, ami gyors politikai és akár fizikai megsemmisülését eredményezheti.

Mivel Zelenszkij és az őt támogató korrupt gépezet óriási pénzeket keresett a háború folytatása érdekében küldött fegyverek egy részének értékesítésén, nem szólva a gigantikus pénzek jelentős részének ellopásáról, érthető, hogy neki az a jó, ha ez az állapot továbbra is fennmarad, mert az biztos bevételt jelent.

Van tehát egy dühös Nyugat-Európa, amelyik tombol, mert veszni látja a zsákmányt – politikailag korrekt nevén Ukrajna újjáépítését, amit az ott lévő ásványkincsekből finanszíroznának –, ott van az ukrán katonai és hatalmi elit, amelyik tudja, hogy amint megszületik az egyezség a két nagy között, neki takarodnia kell, és a másik oldalon ott van a két nagyhatalom, amelyik véget akar vetni annak a hazug világnak, amelyik kis híján világháborúba torkollott, de nem akar a béke megteremtésével rosszul járni, sőt.

A végkimenetel nem kétséges. Ha a két legnagyobb hatalom, Oroszország és Amerika, valamint a feljövő nagyok, mint Kína és India a megegyezést, azaz a békét akarják, akkor béke lesz, akkor a szankciókat feloldják, és ha Európa nem akar nevetségessé válni, akkor lenyeli ezt a békát. A békét. Bocsánatot kérek a rossz szóviccért.