A jelek sokasodnak, aki tud, megpróbál előre menekülni, például a két földi sugárzású kereskedelmi televízió, a TV2 és az RTL Klub, amellyel az ORTT balliberális és MDF-es tagjai 2012-ig megkötötték a szerződést, bár az csak 2007-ben járna le – ráadásul ugyanazon a nyomott áron, mint legutóbb. Pedig annyit talán még a balliberális kormányok sem ártottak ennek az országnak, mint éppen e két gagyitévé. A szerződéseket persze fel lehet és fel is kell bontani, azokat is, amelyekkel az elvtársak és pereputtyuk megpróbálja bebetonozni magát a nehéz időkre.

A végnapokra jellemző az elvakult bosszú és az eszeveszett vagdalkozás is. Nemrég egyik cikkemben bíráltam a Felvonulási térre tervezett ’56-os emlékmű-förmedvényt és óvatlanul leírtam Holdampf Lajos süttői vállalkozó nevét, aki egy méltó ’56-os emlékműhöz felajánlotta a márványtalapzat elkészítését. Nyilván csak a véletlen műve, hogy néhány nap múlva megjelent a cégénél egy ellenőrző alakulat. A vállalkozó nem titkolja, hogy erdélyi magyarokat foglalkoztat, mert becsületesek és jól dolgoznak, és mert ugyanolyan magyarok, mint mi, és összetartozunk. „A végső cél az, hogy majd tizenöt ember szavazzon a mi oldalunkra” – mondja Holdampf Lajos, hiszen tizenöt erdélyi magyar honosításáról van szó. A kommandó rajtaütésszerűen szállta meg a kőfaragó üzemet: a határőrség csoportja, az idegenrendészetnek egy megbízottja, egy őr, és egy személy a munkaügyi hivataltól. Közölték, nincs szükségük házkutatási engedélyre, mert itt idegenekről, románokról van szó. A vállalkozó tiltakozott az ellen, hogy az erdélyi magyarokat románnak nevezik, de letorkolták. A munkások próbamunkán vettek csak részt, néhány napja érkeztek Magyarországra, s még az ellenőrzés előtt benyújtották a szükséges papírokat, ez rettentően bonyolult eljárás, mely legalább három hónapig tart, és ott kezdődik, hogy be kell jelenteni a munkaerő igényt a munkaügyi hivatalnál. Ha magyar jelentkező nincs, megy tovább az engedélyezési procedúra, s akkor még nem is szóltunk a Bukarestben beszerzendő magyar vízumról. A hajtóvadászat eredménye: három erdélyi magyart kiutasítottak Magyarországról. A bonyolult procedúra miatt egyébként a legtöbb erdélyi munkavállaló az első időszakban kénytelen engedély nélkül dolgozni, a szabályok finoman szólva sem életszerűek. „Pisztolyt fogtak rájuk” – mondta Holdampf Lajos felháborodva. A büntetés nagyságrendje milliós, a jogszabály nem tesz különbséget erdélyi magyar vagy vietnami között. A vállalkozó mindezt politikai támadásnak tartja, bár ő magát „humanistának” vallja, aki megpróbálja a nemzeti ügyet szolgálni. „Én tisztelem a munka szentségét, és aki az emberi munkát támadja, az engem is megaláz” – mondta végül. „Ezek az erdélyi munkások jól gondolkodó emberek, a munkájuknak lelke van. Mindig a legtöbbet igyekszem nekik adni, nem használom ki őket, velük élvezet dolgozni – olyasmit tudnak, amit a mi magyarjaink már elfelejtettek vagy elfelejttették velük.”

Nem ritka eset ez: a december 5-i népszavazás eredményének erkölcsi hordaléka örök szégyene lesz minden szocialista és liberális kormánynak, politikusnak és szavazónak, amíg magyar él e földön.

Baxter miniszterelnök távol-keleti körútján a szocialista Vietnamnak hatszázezer dollár vissza nem térítendő kölcsönt „adományozott” – a vörös nyakkendős vietnami úttörők csókkal és virággal köszöntötték. A módszer és a kép fájdalmasan ismerős – talán még békekölcsönt is jegyzünk, mielőtt egy szibériai cég némi szocialista segítséggel megvásárolja a Malévot. Hej, de szépek is lesznek a cirill betűk a magyar TU-104-esek oldalán! Mintha tényleg visszafelé forogna a történelem kereke, s kerékbe törne mindent, ami még keresztény és magyar. Így volt ez 1956 előtt is – így látszott. Remélem, most is csak látszik. A történelem kerekét Isten akarata forgatja, és „az igazság szabaddá tesz”. Lehet, hogy a Baxter-kormány tagjait a testvéri Szibéria fogadja majd be, ha nagyot reccsen a kerék?