II. János Pál halála valószínűleg azért rázta meg leginkább a világot, s annak nem keresztény és nem hívő részét is, mert túl a pápa személyes életszentségén és a nekrológokban bőségesen sorolt erényein olyan szellemi-erkölcsi vezető volt, aki még ellenségei számára is viszonyítási pontot jelentett.

A mára kialakult globális rend elvesztette egyetlen tekintélyét, az emberiség elvesztette egyetlen szószólóját, aki az isteni mértéket és a parancsolatok érvényét jelképezte egy olyan világban, ahol politikai és valóságos bűnözők szónokolnak a szabadságról és demokráciáról, miközben a valódi hatalmat a nagy pénzügyi szervezetek gyakorolják. A liberális, demokratikus kapitalizmus egyre nyíltabb és totálisabb diktatúrát vezet be "biztonsági okokból" az előjogokkal rendelkező gazdag egyének és népek védelmében. A "fejlődő" országok egyre inkább leszakadnak, a szegényebbek egyre szegényebbek lesznek abban a versenyben, mely már régen nem szabad és abban a piacgazdaságban, ahol a tőzsde szerencsejátékosai a döntőbírák és a versenyzők egy személyben.

A minden tekintetben tekintélyét és gazdasági erejét vesztett Magyarország úszik az árral, felelős vezetés és ésszerű program híján az ellenzék tölti be a kormányzás erkölcsi-szellemi szerepét, a megszakadt országépítés zűrzavarában. Ezt egyszer már átéltük a Kádár-kor bomlása idején, amikor maguk a botcsinálta állampárti vezetők és parlamenti díszképviselők is érezték, idejük lejárt.

A Baxter-Hiller-Kuncze-Pető-Demszky-garnitúra minden bizonnyal távozni fog, de az utánuk maradó adósságtömeg kritikussá válhat már 2006 őszén, amikor az önkormányzati választásokra ismét bevetik a számolatlan milliárdokat sörre és virslire, a klientúra lelkesítésére és a szavazók lekenyerezésére. Óriási baj lenne, ha az új Orbán-kormány is beletörődne a kamikaze-szerepbe, ahogyan Antall József és az MDF egykor. Ezt a "balhét" már egyszer tényleg az MSZP-SZDSZ tolvajbandájának kellene elvinni, ha nem is tisztességesen, de törvényesen.

Az 1989-90-es mellényt tehát nem érdemes gombolgatni, rongyos is, pecsétes is, kicsit bő is, annyira lefogytunk, amióta merünk kicsik lenni. Nem érdemes számolgatni, mennyi volt és mennyi lesz a GDP, már régen tudjuk, nem ezen múlik a dolog. Egy tisztességes kormány egy jól képzett és becsületes köztisztviselői gárdával csodákra lenne képes, akárcsak Írországban.

Amikor azonban Baxter bejelenti, hogy lobbitörvényt kell alkotni, hogy fel kell lépni "a tisztességtelen piaci magatartás ellen", s meg kell változtatni a pártfinanszírozás eddigi rendszerét, az üres locsogás köznevetségbe és füttyszóba fullad. Ha ezek a törvények már léteznének, sem Baxter, sem pártja nem lenne jelenlegi helyén. "Közélet-higiéniai törvények készülnek", adja hírül a pártlap, s ígéri, módosítják a törvényt a "cégfantomizálás" ellen.

Ha majd a Tocsik-ügy után a Kulcsár-ügy éjjeliedénye is kiborul, s fény derül a közreműködő fantom- és off-shore cégek és a pénzmosásban meggazdagodott személyek teljes körére, bizonyára kiderül, a törvény már elkésett, hiszen visszamenőleg nem érvényesíthető. Magyarországon mint jogállamban csak az agg nácikra vadászók számíthatnak sikerre, Schönthal Henrik és társai nyugodtan élvezik a floridai napsütést, a hazai bűnözők rokonainak nevére írt álomkastélyok szomszédságában.

Mi, idősebbek már megtanultunk csalódni és veszteni is. A végveszély a mai fiatalságot fenyegeti, mely ex-lex viszonyok között nő fel és keresi helyét a magyar világban. A közoktatási rendszer lezüllesztése még a kulturális elsivatagosodásnál is nagyobb veszedelem.

G. B. Shaw írta 1943-ban: "Amíg a népi választás alkotmányos irányítás és korlátok mellett történik, addig a politikai tudatlanság és bálványimádás nemcsak Hitler-féle diktátorokat juttat szóhoz, hanem hazugok és bolondok által előidézett fejetlenséget is teremthet. Most hazugok és bolondok próbálják tisztára mosni nemcsak a pénzt, hanem önmagukat is."

Kérdés, a fiatalok felveszik-e a régi mellényt, vagy végre kidobják oda, ahová való – a szemétbe.