Miután végigolvastam a balliberális bértollnokok dicshimnuszait a Bushman elnöknél tett gyümölcsöző látogatásról (melyről az amerikai sajtó mélyen hallgatott), elképzeltem a jelenetet, amint a két kiemelkedően intelligens politikus ajándékot cserél: Bushman megkapja a magyar szürkemarha szarvát, Baxter pedig a futódresszt és a nyúlcipőt. Az egyik nyálcsorgatóan szervilis újságíró azon elmélkedett, hogy irigykedhet most Orbán, mert ő nem ülhetett ama nevezetes kandalló előtt a Fehér Házban, de hát ugyebár ne csodálkozzék az ilyen polgári politikus, ha egyszer „kitartásra” merte buzdítani a polgári körösöket New Yorkban. Az ellenzék a nyalonc szerint el akarja fedni a valóságot: „azt, hogy Gyurcsányt mégiscsak fogadta a világ legelfoglaltabb embere. A kormányfő ezzel komoly sikert aratott.” Engem különösen a „mégiscsak” késztetett tűnődésre. Hát lehetséges lett volna még a nyalonc szerint is, hogy a világ legelfoglaltabb embere ne fogadja azt a tündöklő államférfiút és született demokratát, aki még az előző pápát is ki merte oktatni? Csak a hiányérzet mondatja velem: miként lehetséges, hogy még nem díszeleg a nagy hazafi kebelén a francia Becsületrend szalagja, melyet elődje, az Ügynök kétszer is kiérdemelt?

A Magyar Narancs című másság-lapban pécézték ki (szeptember 29.) a hirdetést, mely azóta sem hagy nyugodni. Idézik a Budapesti Lapban megjelent hirdetést. Így szól: „Tagja az MSZP-nek? Csatlakozzon a Vodafone csapatához is, mert mostantól szenzációsan kedvező MSZP-tagsági tarifacsomag vásárlására van lehetősége! Mit ajánlunk? MSZP-tagok közötti díjmentes beszélgetést, lebeszélhető havi díjat!” Mivel illetékes helyről nem érkezett cáfolat, az ajánlat valódi, ha pedig valódi, akkor a mobilszolgáltató cég olyan újítással lepte meg a (nem túl) művelt világot, ami párját ritkítja, annyira diszkriminatív és politikai értelemben elkötelezett. Több értelmezési lehetőség nincs. A cég baloldali szavazók számára egymás között díjmentes kommunikációt biztosít, gondolom, a párttagsági könyvecske felmutatása szükséges hozzá. A nem MSZP-tagok amúgy is körön kívül vannak, javasolható számukra emelt tarifa alkalmazása is. Mivel nincsenek MSZP-s barátaim és ismerőseim (büszkén jelentem), így egy esetleges tagság sem oldaná meg problémámat. Ugyanakkor ha az összes magyar mobiltulajdonos belépne az MSZP-be (mely így visszanyerné MSZMP-s tömegpárt jellegét), gyakorlatilag mindenki ingyen telefonálhatna a Vodafone jóvoltából.

Forr a kultúra világának bús tengere is, a Nobel Akadémia egyik tagja lemondott örökös posztjáról, megkésett tiltakozásul amiatt, hogy díjukat tavaly az „osztrák”, amúgy kevéssé ismert Elfriede Jelinek kapta, a lemondott Ahnlund szerint „erőszakosan pornográf” műveiért. Az irodalmi Nobel-díjat odaítélő bizottságok munkáját kezdettől fogva nagyon is sok megalapozott bírálat érte baloldali elfogultsága és sorozatos baklövései miatt, a mi szegény Imre Kertészünk is gyarapította a kétkedők számát. A londoni The Times (október 14.) meglehetősen szomorú összefoglalást ad a svéd bizottság eddigi munkájáról, mely gyakran emelt rendszerellenes (anti-establishment) írókat piedesztálra és „zavart keltett olyan figurák felkenésével, akik saját hazájukban kevéssé voltak ismertek”. Most az ötvenhárom éves török író, Orhan Pamuk látszott esélyesnek, akit maguk a törökök szívből utálnak, mert kiállt az örmény népirtás beismerése mellett. De most nem esélytelen és sorstalan nyert az irodalmi szerencsejátékon, hanem az angol Harold Pinter, meglepő módon, de méltán. Szegény Baxter lemaradt, mint a Nagy Könyv szerzője, pedig már két ízben nem szépirodalmi (nem szép irodalmi) munkásságért is adtak irodalmi Nobel-díjat. Churchill és Bertrand Russell volt a kivétel – de hol jönnek ők Baxterhoz, akit ötven egész percre fogadott a világ legelfoglaltabb embere? A közgazdasági Nobel-díj pedig Erdőkertest illeti.