Schmitt Pál csendes, visszafogott, nyugodt ember. Eddig egyetlen nagy bűne volt: "fideszes" lett. Baráth Etele MSZP-s miniszter csendes, visszafogott, nyugodt ember. Most lemondott MOB-tagságáról Schmitt Pál március 15-i beszéde miatt. A Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöke a Budai Várban lakik, Schmitt Pál ünnepi beszédét csukott ablakon át is hallotta, és az mélyen megsértette őt emberként és politikusként. "Ekkor döntött úgy, hogy Schmitt Pállal semmilyen fórumon nem kíván együtt tevékenykedni". (hvg.hu) Török Zsolt MSZP-s képviselő (róla már nem tudnék ilyen pozitív dolgokat elmondani) azt nyilatkozta, hogy Schmitt Pál méltatlannak bizonyult arra, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke legyen, mert "megosztja a nemzetet". Hát persze: a kormány és klientúrája nyíltan és egyértelműen nemzetáruló, ez persze kínos, de december 5-e után tényszerűen bizonyítható.

Az igazi probléma nem is itt van. Horn Gyuláék, az Ügynök és Kovács országlása idején is tudtuk ezt, ők is tudták és tudják, fáj is nekik, hogy nem lövethetik agyon, akik így vélekednek, vagy legalább Recsket újra beüzemelhetnék, amint egy kommunista képviselő, mai EU-képviselő egykor áhította jogállamiságunk hajnalán. Schmitt azzal nyújtott támadási felületet, hogy nemzeti viseletbe, magyar ruhába, bocskaiba öltözött március 15-én. Még emlékszünk a piedesztálra emelt bohócra, a nép ávós hangjára, Hofira, aki az Antall-kormány idején ledobta és megtiporta a díszmagyart, úgymond, a "nép" nevében. Akik szobrot állítottak Hofinak, pontosan tudják, mit díjaztak működésében. Ez sem újdonság. De hogy Schmitt Pál ellen az legyen a legnagyobb kifogás és érv, hogy bocskait viselt, az elképesztő. Tessék mondani, ez itt még Magyarország?

"Csurka egyenruhájában jelent meg", sipákoltak a minden tiltakozásra tollat rántó vészmadarak. Mészáros Tamás a 168 Óra vezércikkében írja: "Ez a csurkisták által fájdalmasan (el)használt szép magyar ruhadarab különösen szélsőjobb politikai rendezvényeken immár jelzésértékű; feltehetően Schmitt úr csakugyan jelzésnek is szánta." Mindez persze potomság – a szoclib idegenszívűek legszívesebben ma is rendőrrel vitetnék el, aki magyar ruhát hord. Gyűlölik a bocskait, jobban talán, mint Schmitt Pált, mert a bocskai a két világháború közötti időszakban kialakított társasági öltözet volt. "Idővel azokon az alkalmakon is viselték, amikor az öltözködési szabályok frakkot vagy díszmagyart írtak elő. Mindmáig ez az öltözékegyüttes a nemzeti viselet fejlődésének utolsó állomása" – olvasom az egyik internetes portálon. A hirdetett ára egy bocskainak kemény 93 000 forint, aligha valószínű, hogy a kínai piac MSZP-s törzsvásárlói megkívánnák a lehasznált munkásőr-egyenruha mellé. A jobboldalisággal nehezen vádolható felvidéki magyar Kossuth-díjas író, Grendel Lajos az Európai utas című folyóiratban a nemzeti szimbólumokról pedig azt írta: "A magyar Parlamentből nemrég kihullott szélsőjobboldali párt egyik-másik képviselője előszeretettel mutatkozott a nyilvánosság előtt régi magyar viseletben, az úgynevezett Bocskai-ruhában. Amikor ennek a pártnak az elnöke egy más alkalommal öltönyt és nyakkendőt viselt, az egyik kitűnő magyar baloldali költő és publicista epésen jegyezte meg egyik cikkében, hogy az illető ezúttal »európai« ruhában jelent meg. Mintha a Bocskai-ruha nem lenne európai? Ilyen alapon a skót nemzeti viseleten is élcelődhetnénk, s az sem lenne kevésbé ízléstelen."

Ha jól sejtem, az idézett élcelődő most kapott Kossuth-díjat. Ha skót lenne, be nem tehetné lábát Skóciába. Akiknek pedig a bocskai nem európai, azok nemzetárulók. Feltételezem, nekik a turbán vagy kipa sem tetszik. Szekfű Gyula nagy művében, a Három nemzedékben írta: "Mintha csak szégyelltük volna specifikus magyarságunkat, annyira iparkodtunk azt a liberális és kapitalista Nyugathoz átformálni." Akinek a bocskai szemet szúr, annak nemzettudatával valami komoly baj van. Nem kóser dolog.