Kaptunk megint Fejtő Ferencet minden mennyiségben, és rogyásig lehetett szavalni József Attila-verseket, akár közönség híján is. Adtak szegény költőnek rendesen, ha már a Deák- és Kossuth-év nem jött össze, Révai József és Horváth Márton utódai megmutatták, lobogójuk most nem Petőfi, hanem József Attila. A kisajátítás mértéke és irányultsága a balemlékű frankfurti könyvvásárra emlékeztet, az eredmény pedig alighanem hasonló lesz az Aczél-féle kultúrpolitikáéhoz, mert egész nemzedékekkel sikerült egy életre megutáltatni a pártos költészet lózungjait és az osztálytermek falára függesztett József Attila-idézeteket.

Az MSZP-SZDSZ-kormányzat és klientúra kétségbeesetten keresi kulturális legitimációját, ezzel a versünneppel aztán ki van strigulázva az irodalom, a kormányközeli klientúra pedig ismét nagyot kaszálhatott a rendezvények szervezésével. Persze József Attila a miénk is, a nemzeti oldal is emlékezett, de a „fasiszta kommunizmus” utódpártjainak hangja ércesebb volt és pénzügyileg is jól olajozott. Amúgy kíváncsi lennék, mit mondana szegény József Attila mondjuk Bozóki Andrásnak, Magyar Bálintnak, Hiller Istvánnak, és kezet fogna-e velük, de erről csak feltevéseink lehetnek, annyi azonban bizonyos, Levegőt! című versét ma is változtatás nélkül megírhatná, a proletárok és hajléktalanok száma növekszik, a kapitalizmus pedig virágzik, balliberális vezetéssel, akárcsak a nemzeti nyomor. A „józsefattilázás” ma éppoly hazug, mint volt a „keressük Petőfit!” államilag gerjesztett cirkusza 1973-ban, a költő másfélszázadik születésnapja körül, amikor szétverik a "nacionalista tüntetést" március 15-én. Nem, mi sem így képzeltük el ezt a rendet, nemcsak József Attila, de a „rendszerváltozást” sem.

A másik nagy, milliárdos buli a Nagy Könyv című országos játék: a végeredményt máris sejteni lehet, első helyen lesz Imre Kertész és az ő Sorstalansága. Az egyik internetes keresőprogram máris megelőlegezi a szavazás majdani eredményét, a kortárs magyar írók, költők első tíz helyezettje közül egyedül Szabó Magda „konzervatív”, a külföldi könyvek listáját a Harry Potter és a Micimackó vezeti, valóságos csoda, hogy a külföldi írók, költők listáján Shakespeare szerepel első helyen, feltehetőleg az olvasók azt hitték, ő írta a Harry Potter-sorozatot. A Nagy Könyvből így lesz Nagy Átverés, melyhez a tanárok bizonyára buzgón segédkeznek, végtére is tényleg jobb, ha egyáltalán valamit olvasnak, ami könyvnek látszó tárgy, és nem lehet vele lőni.

Oldalanként több mint ötszázezer forintot fizetett az oktatási tárca annak a cégnek, mely közölte a botrányos felmérést a középiskolai diákok és tanárok politikai rokonszenvéről. Az Egyenes út az egyetemre című, 135 ezer példányban megjelent ingyenes lap 2268 pedagógust kérdezett meg az általuk legismertebb, illetve legelutasítottabb politikusokról. A negatív ranglistát természetesen Orbán Viktor vezeti, őt követi Szálasi és Rákosi, míg a legkedveltebb politikus (természetesen) Göncz Árpád.

Szeretnék ugyan kételkedni a felmérés hitelességében, de nem nagyon tudok, mert a mai tanárok jelentős része a létező szocializmus kádere, neveltje, agymosottja, és nap mint nap hallok beszámolókat olyan középiskolákról, ahol a Kádár-kultusz és a balliberális történelmi-irodalmi kánon ma is kötelező, és az elkötelezett balliberális pedagógusok politikai rendezvényekkel is segítik a diákok marxista-ateista tájékozódását. Nem véletlen, hogy az SZDSZ számára az oktatási és kulturális terület oly létfontosságú, hiszen a kihalófélben lévő „értelmiségi” klientúrájának kell az utánpótlás és főleg a bóvlitól félig ájult olvasó- és nézőközönség. Most mondjam azt, hogy akik Orbán Viktor jobban utálják, mint Szálasit vagy Rákosit, azok nemcsak tanárnak, embernek is alkalmatlanok? Inkább nem mondom, csak halkan, félve kérdem: ezekre vannak bízva gyermekeink, unokáink, ezek a lámpások a nagy magyar szellemi sötétségben?

Ezek józsefattiláznak?