Most, amikor Baxter főminisztertől végre megtudtuk, nincs viszszaút a létező szocializmusba, de a polgári szocializmus felé sem célszerű elindulnunk, mintha egy helyben topognánk ideológiailag, mert az általa helyeselt szociális piacgazdaságból csak a „szociális” és a „piac” hiányzik éppen. Gazdaság persze van, és dübörög. Van filmklub Tarnabodon, óvoda Nyúlban, és tornaterem Nyírparasznyán. Aki nem hiszi, nézzen fel a parlamenti karzatra. Ott gubbaszt hat sikeres magyar. Baxter a vállalkozókra utalva mondta, „mi nem Ábelokat akarunk a rengetegben”.

Hogy miként tolult a nagy szónok ajkára éppen Tamási Áron regénycíme, talán a pszichiátere sem tudja, talán Káint akart mondani. Szót ejtett még egy 6-700 milliárdos tőkéjű vállalkozói bankról is, utólag erről bizonyára lebeszélték, bár az ötlet zseniális: kell egy MSZP-bank a következő, ellenzékben töltendő négy évre is, nehogy elfogyjanak a milliárdos elvtársak nehezen összekuporgatott milliárdocskái. Baxter „szenvedélyesen hisz a sikerekben”, de a radikalizmust, a felforgatást hibának tartja, erős, büszke Magyarországot akar, hogy összekapaszkodjunk és rálépjünk a nyugodt, bátor és okos kompromisszumok útjára. Szegény kis ideiglenes kormányfő nagyon félti a székét, kifejezetten zavartnak és ijedtnek tetszett, a választások után remélhetőleg sokkal inkább az lesz. Baxter egyik magvas gondolata egész szánalmas kormányát is jellemzi: „A hitel befektetés a jövőbe”. Ezt kimondani az államcsőd szélén – ehhez tényleg egy ilyen géniusz kellett nekünk. A D-209-es és utódja, Baxter tényleg sokat fektetett a jövőbe – még a dédunokáink is fizetni fogják, a ma nyugalmában és a holnap biztonságában. A – hitel ilyen értelmezése ugyan nem kis jogi, hanem közgazdasági pontatlanság, vagy póriasabban hülyeség. Baxter a II. magyar köztársaság kikiáltásának évfordulóján (hatvan éve volt) azt találta mondani, hogy „köztársaságban egyenlő jogokkal szabadon születünk, a különbségek a tehetség és a szorgalom révén jönnek létre”. Minden bizonnyal önmagára gondolt szegény Fletó, ami az önismeret teljes hiányát mutatja. Ő és elvtársai egyébként sokat tettek azért, hogy a „köztársaság” fogalmát már legalább annyira utálom, mint a „népköztársaságét”, de hát én a jogfolytonos Magyar Királyság híve vagyok. Nagyon unom az első, a második, de leginkább ezt a harmadik köztársaságot, az egész rendszert, úgy ahogy van, de remélem, ez még belefér az állítólagos véleményszabadságba. Nem tagadom ezt a gyönyörű demokráciát, csak utálom, alkotmányával és alkotmánybíróságával, az „elit” korrupt és tehetségtelen klientúrájával együtt, élén Baxter főminiszterrel és álszent mosolyával. Káin a rengetegben, a törvények és jogszabályok dzsungelében. Az egyik lap beszámolt arról, a parlamenti ülések közvetítőinek jeltolmácsai lefelé görbített mutatóujjal jelölik Baxtert, orrára utalva – ez még mindig jobb, mint a D-209-es spicli egyezményes jele, melyet jeltolmács segítsége nélkül mutatott a neki nem tetsző tüntetőknek és a fél országnak, amelyet be sem vitt volna az unióba – igaz, maradtunk is volna inkább. A görbe orrot mutogató jeltolmácsokat azóta talán már le is tartóztatták, de egészen biztos, hogy leváltották, és többet legfeljebb a Pa-dö-dö vagy a Rapülők koncertjén mutogathatnak.

Baxter egyébként fékezhetetlen agyvelejű, mint a mesében a nyúl, most már az Amőba internetes portálján saját blogja is van. Az internetes napló így kezdődik: „Február 2-a van. Klárának, a feleségemnek ma van a születésnapja.” Baxter tegeződik a levelezőtársakkal (Szervusz, nép! Fülig Jimmy) – a válaszok is hasonló modorúak, valaki boldog szülinapot kíván a first ladynek. „Remélem ízlett a vacsi és szép ajándékot kaptál.” Ó, ha Antall József vagy Horn Gyula is vezetett volna ilyen interaktív, amőbás naplót! Egy igen kártékony „baloldali” filozófus az egyik televízióban azt mondta, szakállát simogatva, hogy ez az ország megbolondult. Arra utalt, hogy a D-209-es ügynökmúltja kipattanása után még népszerűbb lett. Káin az internet-rengetegben eszerint jó úton jár, se nem vissza, a létező szocializmusba, sem pedig a polgári szocializmus felé. Az a sárga ház, mely felé igyekszik, a saját kastélya, vagy ha nem, ahhoz hasonló, csak még nagyobb. Ott lesz neki saját kis szobája, számítógépe, egész nap blogozhat, és mindenki tegezni fogja. Ha nagyon akarja, miniszterelnök úrnak is fogják szólítani.