Hiller pártelnök szerint „határponthoz érkeztünk. Magyarország határponthoz érkezett, mert a Kerényi Imre által kívánt forradalmat csak a fennálló rend ellen lehet megindítani. A meglevő rend pedig Magyarországon a demokrácia. Védjük együtt a magyar demokráciát! Védjük együtt közös hazánkat, a Magyar Köztársaságot!” – mondta az egykori történész az MTI-nek. Hiller azt is közölte, az MSZP biztonságot, nyugodt életet kínál, a másik választási lehetőség a gyűlölet- és félelemkeltés hangján szólal meg. Itt az ember megvakarja a fejét, a naptárra néz.

Nem, 2006-ot írunk, nem mondjuk 1986-ot vagy 1946-ot. (1956-ot ne is említsük, mert akkor ugyebár „felfordulás” volt , és „a választóknak a Fidesz hirdette változás, vagyis felfordulás, és az MSZP által képviselt nyugodt élet, rend és biztonság között kell választania” – jelentette ki a pártelnök a Magyar Vizsla-ügy kapcsán a sajtótájékoztatón. Hiller minden bizonnyal újabb antifasiszta egységfront élén képzeli magát, utoljára Rákosi elvtárs fogalmazott ilyen káprázatos primitívséggel, bár Kádár sem volt a magyar szókincs virtuóza. A „határpont” átlépése a drámai hangú nyilatkozatban csaknem a kommün „Fegyverbe! Fegyverbe!” plakátját idézi, a „közös haza” kifejezésen pedig megint eltöprengünk, kinek és kivel van itt „közös” hazája, eddig úgy tudtuk, a haza közös, bár nem nagyon örültünk neki, kikkel. Most akkor tóduljunk seregestől Hiller vörös zászlói alá, és védjük meg a Népköztársaságot, az (éppen) fennálló rendet, a szocialista demokráciát, a dolgozó nép (közös) vívmányait, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt? Hiller persze mondhatja (bár aligha hiheti), hogy a korrupt és minden téren leszerepelt klientúra biztonságot és nyugodt életet kínál, de a teljesen szétzüllesztett és védtelenné tett Magyarországot aligha képes mozgósítani egy esetleges forradalommal szemben. Logikailag Hiller akkor járt volna el helyesen, ha Kerényit, Orbánt, a Fideszt és az egész jobboldalt ellenforradalmárnak nevezi, ahogyan a Népszabadság egy sanda vezércikke ezzel meg is próbálkozott már. Hiller idáig (most még) nem merészkedett, egyik házi lapjában, a 168 Órában is csak azt ragozta, hogy a választás versengés, nem pedig forradalmi felkelés. Hiller elvtárs a pártprogramok versenyét szeretné, hiszen „jó lelkiismerettel állunk a mérlegkészítés elé”. Amikor egy balliberális politikus lelkiismeretről szónokol, mindig mély levegőt kell vennem, hogy elfojtsak egy jóízű káromkodást – olyan kínos hallani, mint egykor a „szocialista humanizmus” szóösszetételt ávós pribékek szájából.

Ha ez így megy, Hiller feléleszti a Márciusi Frontot is (Antall idején már próbálkozott ezzel a balliberális ellenzék), igaz, kicsit nehéz lesz széles népfrontot létrehozni a jelenlegi demokrácia „megvédésére”, mivelhogy ezt a demokráciát jelenleg éppen Hiller saját koalíciója próbálja gyorsan felszámolni, sőt elzálogosítani. De hát hagyjuk szegény Hillert, Baxter árnyékában neki sem lehet könnyű a szocialista demokrácia, a megalázó statisztaszerep az egész „borzalmas tagságot” is minősíti.

Az MSZP-SZDSZ-koalíció újabb, s remélhetőleg utolsó kormányzati ciklusának vége felé az embert a fáradtság, a csömör, az undor és a reménytelenség érzése keríti hatalmába. Hát ezek uralkodtak felettünk? Ezek mernek szabadságról, igazságról, közös hazáról, 1956-ról, esélyegyenlőségről meg versenyképességről prédikálni? Vajon milyen ország, milyen nép az, amely ezt már csaknem négy éve tűri?

Igaza van Fricz Tamásnak, aki a „következmények nélküli ország” licenctulajdonosaként arra hívta fel a figyelmet, kár itt gazdasági kérdésekről vitázni a választási kampányban. Sem az autópálya, sem az adócsökkentés, sem az egészségügyi reform nem tesz boldoggá senkit. Ha a magyar nép nem veszi észre, mi történik vele, sőt nem is érdekli, akkor – Marosán Györgyöt idézve – végig kell menni az úton. A hilleri úton. Vigasztaljon bennünket, hogy a Népszabadság szerint a bevándorlók sokkal jobban érzik magukat Magyarországon, mint otthon. Ha ez így van, tanulnunk kell a bevándorlóktól, vagy meg kell szívlelnünk Baxter bölcs tanácsát: legyünk mobilak, kívül tágasabb. Ha ezek visszajönnek, forradalom talán nem lesz, de tömeges kivándorlás igen. Hillerék pedig védhetik a hazát. Nem a közöset – az övékét.