A Medgyessy-csomag bontogatása a jelek szerint egyre nagyobb óvatosságot követel. A gázáremelésen már túl vagyunk, de ez olyan csapás, ami késleltetve hat, emiatt majd csak ősz végén kezdenek el háborogni az emberek. A forint leértékelése azonban gyors és kíméletlen csapás, már néhány héten belül megérzik a magyar állampolgárok a Medgyessy-csomag újabb kártékony hatását, amikor külföldre utazva hirtelen észreveszik, hogy sokkal szegényebbek, mint hitték volna, hogy a pénzük sokkal kevesebbet ér, és eszükbe jutnak a szocializmus éveinek megalázó külföldi koldus-nyaralásai…

Széles Gábor egy tévéműsorban a paksi atomerőműben történt katasztrofális balesetről elmondta – mellesleg még mindig nem tudják, hogyan lehetne a bajt elhárítani, de még azt sem, hogy tulajdonképpen mi van odalent -, hogy havi negyvenmilliárd forint veszteséget okoz, aminek következtében felborult az államháztartás, a forintot ócsítani kell, hogy össze ne omoljon a gazdaság. Vagyis a Medgyessy-kormány dilettantizmusát és agresszivitását ismét az állampolgároknak kell megfizetni.

De még ennél is nagyobb a baj. Néhány hét múlva elindulnak az ellenőrkommandók, hogy lecsapjanak azokra a kisebb-nagyobb magánvállalkozásokra, ahol – hogy az elviselhetetlenül magas adó- és járulékterheket elviselhetőre mérsékeljék – a dolgozók vagy éppen maguk a vállalkozók számlával veszik fel járandóságukat. Hatalmas büntetéseket szabnak ki rájuk, a szerződéseket megsemmisítik és kötelezik a munkaadókat, hogy öt évre visszamenőlegesen fizessék meg az államnak az így elspórolt adót és illetéket, annak kamatterheivel, minek következtében egy mondjuk tíz főt foglalkoztató kisvállalkozásra akár százmilliós bírságot szabhatnak ki.

Mivel ezek a kisebb és nagyobb vállalkozások nem azért fizették a dolgozóikat, vagy éppen saját magukat számlára, mert rohadt adócsaló kapitalisták és kizsákmányoló kulákok, hanem mert erejükből csak ennyire futotta, egészen bizonyosan befuccsolnak, a tulajdonosokat munkatáborba (mondjuk Recskre) internálják, ingó és ingatlan vagyonukat az adósság fejében államosítják. És így az a polgárosodó kisvállalkozói réteg, amelyik éppen az Orbán-kormány idején kezdett el jól érzékelhetően felerősödni és felzárkózni Európához, hirtelen elveszíti gazdasági bázisát, elszegényedik és visszazuhan oda, ahonnan már éppen kezdett kiemelkedni, a vesztesek közé.

Ezt még a legpesszimistábbak sem gondolták volna. Hogy a Medgyessy-csomagban nemcsak az ócsítás és a szegénységpártiság van, hanem a vörös restauráció. A vörös bosszú, a polgárokkal való leszámolás kegyetlen programja.

Lehet, hogy ön, aki ezeket a sorokat olvassa, szintén számlára veszi fel munkája egy részének vagy egészének ellenértékét. Lehet, hogy ön, aki ezeket a sorokat olvassa, olyan vállalkozó, aki valaki más munkájáért, szolgáltatásáért számla ellenében fizet. Lehet ugyan, hogy ön, aki ezeket a sorokat olvassa, bérből és fizetésből él, de ismer olyan személyt, aki a két előbbi cselekedettel megvádolható.

Akárhogyan is van, ön a vörösök szemében mindenképpen bűnös. Lehet burzsuj kapitalista, lehet zsíros középparaszt, kulák, de lehet, hogy ön csak egy gyáva parazita – egy büdös polgár, pfuj -, aki elmulasztotta az elvtársak hivatalánál a fentieket – tekintet nélkül a rokoni és baráti kapcsolatokra – feljelenteni.

Ön, Tisztelt Olvasó, ne számítson semmi jóra. Vegye elő a történelemkönyvet (de ne itthoni kiadásút), és ha már elfelejtette volna, idézze fel a kommunizmus történetét. Azt javaslom, 1919-nél kezdje, a románbarát Károlyinál, barátjánál, Kun Bélánál és a Lenin-fiúknál. Mert itt tartunk. Nem ez a harc lesz a végső, de harc lesz, az bizonyos.