A farmgyilkosságok borzalmai

– Nemrég jelent meg magyarul is a dél-afrikai búr gazdákkal szemben elkövetett gyilkosságokról szóló könyve. Miért került sor a magyar kiadásra?

– 2021-ben több afrikáner szervezet Budapestre látogatott, hogy baráti kapcsolatokat építsen a magyarokkal. Ráébredtünk, a két nemzet, az afrikánerek vagy búrok és a magyarok között milyen sok hasonlóság van. Megalapítottuk a Magyar–Dél-afrikai Baráti Társaságot (HSAFA) azzal a céllal, hogy elősegítsük a két nemzet közötti együttműködést. Dél-Afrikában az afrikánereket érintő egyik legégetőbb gond a farmgyilkosságok kérdése. Magyar barátaink úgy vélik, fontos, hogy erről a problémáról minél többen értesüljenek. A Magyar Demokrata kiadója pedig vállalkozott a könyv megjelentetésére.

– Reményei szerint milyen üzenetet kapnak majd a magyar olvasók a kötettől?

– Remélem, hogy a magyarok a remény üzenetét olvassák ki a könyvből. Vagyis azt, hogy megértik a dél-afrikai válság mélységét, de mindeközben azt is, hogy az afrikáner népet ez nem győzte le. Válaszolunk rá, és a körülményeink ellenére és azok miatt is egy szebb jövőben bízunk. Remélem, hogy a dél-afrikai földtulajdonlásról szóló fejezet a magyaroknak is bepillantást enged az afrikánerek történelmébe, abba, hogyan jött létre a közösségünk, és mennyi minden történt a múltunkban, amivel a magyarok azonosulni tudnának. Ez egy jó alap, amelyre építve erősíthetjük barátságunkat.

– Ön az AfriForum nevű szervezetnél dolgozik, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a dél-afrikai farmgyilkosságokra. Milyen fontosabb eredményeket sikerült elérnie az AfriForumnak a könyv megírása óta?

– Az AfriForum nemcsak az afrikai kontinens, hanem az egész déli félteke legnagyobb polgárjogi szerveződésévé nőtte ki magát. Jelenleg több mint 300 ezren vagyunk, ezek az emberek tagsági díjat is fizetnek, vagyis 300 ezer valóban aktív tagról van szó, nem csupán olyanokról, akik egyszer aláírtak egy petíciót. Az AfriForum több tucat bírósági ügyet nyert meg Dél-Afrikában. Dél-Afrika-szerte mintegy százhatvan közösségi biztonsági struktúrából álló hálózatunk van, amelyben több mint tízezer ember vesz részt. Globális kampányainknak köszönhetően gyakorlatilag az összes nagy nemzetközi hírcsatorna beszámolt már rólunk. A közösségi médiában is nagyon aktívak vagyunk. A hagyományos afrikai közösségekkel való együttműködésünk és az afrikai vezetőkkel aláírt barátsági megállapodásaink is mérföldkőnek tekinthetők. Bár elsősorban az afrikáner népre összpontosítunk, egyben a békés egymás mellett élés, a kölcsönös elismerés és tisztelet elősegítésén dolgozunk.

– Említette, hogy már megalakult a Magyar–Dél-afrikai Baráti Társaság (HSAFA) is. Mi vonzotta önt Magyarországra, és melyek a szervezet fő céljai?

– Különösen érdekelt bennünket az az elkötelezettség, amellyel Magyarország kiáll az elveiért, és a magyaroknak az az elszántsága, amellyel meg akarják őrizni saját kultúrájukat, és nem akarják, hogy mások diktáljanak nekik. Afrikánerként mélyen együtt tudunk mindezzel érezni. A HSAFA célja az afrikánerek, vagyis a búrok és a magyarok közötti barátság és együttműködés elősegítése, a két nép közötti kapcsolatok erősítése, egymás kultúrájának megismerése és az üzleti kapcsolatok kiépítése. Mindebbe beletartozik az afrikánerek és a magyarok közötti jobb megértés előmozdítása, fókuszban a mai és múltbéli küzdelmekkel, hogy ezekben segíteni tudjuk egymást.

– Melyek az AfriForum főbb tervei a közeljövőben?

– Mostanra már egyértelmű, hogy a dél-afrikai politikai rendszer megbukott; nem tartható fenn, mert különböző nyelvű, kultúrájú, hagyományú vagy akár a valláshoz különböző módon viszonyuló, rendkívül sokszínű népek felett akar uralkodni olyan módon, hogy mindannyiunkból egyetlen új nemzetet gyúr – „egyesülve sokféleségünkben”, ahogy mondani szokták. A probléma ezzel az, hogy ez egyáltalán nem sokszínűség, hanem éppen ellenkezőleg: homogenizáció. Öngyilkosságot kell elkövetnünk természetes identitásunkkal szemben, hogy aztán egyetlen nagy, mesterséges identitásba olvadjunk bele. Gyakorlatilag arra kényszerítenek bennünket, hogy többé ne afrikánerek, hanem dél-afrikaiak legyünk. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a magyarok ne magyarok legyenek, hanem európaiak. Nem csupán arról van szó, hogy mi ezzel nem értünk egyet, hanem arról, hogy ez a társadalmi szerveződés már megbukott, méghozzá látványosan. Ezért az AfriForum legfontosabb terve a jövőre nézve az, hogy a dél-afrikai népek autonómiáját előmozdítsa.

– Hogyan tudnak a magyarok segíteni?

– Először is fontos, hogy tudomást szerezzenek a dél-afrikai válságról. Elő kell segítenünk egymás megismerését és az érdeklődést egymás kultúrája és küzdelmei iránt. Már az is sokat jelent, ha beszélnek Dél-Afrikáról. Különböző magyar agytrösztökkel, oktatási intézményekkel és kormányzati képviselőkkel tárgyaltunk már arról, hogyan tudnak a magyarok segíteni felhívni a figyelmet arra, ami Dél-Afrikában történik. A legfontosabb számunkra továbbra is az, hogy nem dőlhetünk hátra és nem siránkozhatunk azon, ami velünk történik, hanem aktívan kell tennünk valamit a megoldásért. Elsősorban nekünk, afrikánereknek kell a saját problémáink ellen tenni, ahogyan a magyaroknak is elsősorban az a kötelességük, hogy kezdjenek valamit a saját problémáikkal. Mindeközben azonban együttműködhetünk, vihetjük egymás hírét és segíthetjük egymást, amiben csak lehet. A mindennapokban az üzleti kapcsolatok építése és egymás kultúrájának megismerése már rendkívül stabil kiindulópont lehet.